A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Kilián István: Magoss Olga emlékei Móricz Zsigmondról

leit írógéppel írja, minden levelet két példányban készített el,s a másodpéldányok mind megmaradtak, Olgánál néhány eredeti is elveszett. Az író nagyon sok levelet el sem küldött. Egyik levelében például így ír: „Nem tudom, elküldjem-e ezt a levelet. Sok levél marad itt elküldetlenül. Mikor nagyon lehangolónak érzem, amit leírtam, akkor szépen felbélyegezve elsüllyesztem a levelet. Az nem lehet, hogy én magának bánatot, lehangoltságot vagy visszatetsző érzést okozzak."

6 Megmaradtak tehát a címzetthez el nem juttatott levelek is. Az összes levél negyedét kitevő, kiadatlan, Magoss Olga számára szánt levélhalmaz ismét sok újabb információt nyújthat az író és a debreceni asszony kapcsolatának történetéhez. Móricz azonban író volt, akinek a levelekben összegyűlt személyes megnyilatkozás nagyszerű nyersanyagul szolgált, mint szobrásznak a fa, a fém vagy az agyag, ezért eltette azokat a leveleket is, amelyeket Magoss Olga küldött hozzá. A Móricz-hagyatékból most ezek is előkerültek. Mint ismeretes, Móricz Zsigmond második házassága előtt néhány nappal rövid búcsúzó levél kíséretében az addig hozzáérkezett Olga-leveleket visszaküldte: „Bocsásson — szól Olgának —, de becsületes dolognak csak azt érzem, hogy a mellékelt csomagban az ön szép leveleit rendelkezésre bocsátom... "

7 A regényíró azonban most sem tagadta meg önmagát. Kardos Pál arról panaszkodik, hogy Magoss Olga nem őrizte meg azt a levélcsomót, amit egy esztendő alatt Móricz Zsigmondnak elküldött, s tőle visszakapott.

8 Móricz géppel lemásolta s csak ezután küldte vissza Debrecenbe ennek a meg nem valósult szerelemnek írásos dokumentumait, így most már hihetően a teljes, bizonyára egy vaskos kötetet kitevő oda-vissza küldött levelezés számos értékes tudósítását használhatjuk fel Olga egyéniségének megvilágosításához. Amikor Kardos Pál kétségtelenül újat adó tanulmánya és szövegközlése megjelent, akkor Magoss Olga még élt. Ezért az írói levelek címzettjét Kardos Pál következetesen Forrásnak nevezi azzal az indokkal, hogy maga Móricz is így nevezi egyszer debreceni levelezőpartnerét.

9 Nagyon valószínű, hogy az idős asszony éppen Kardos Pál biztatására kezdte el emlékeinek összegyűjtését, s azt már csak ifjabb Kardos György, Magoss Olga unokaöccse szíves tájékoztatása alapján tudom, hogy a szellemi frissességét élete végéig megőrző asszony emlékezését agyvérzése és jobb kezének megbénulása után már nehezen írásra szoktatott bal kezével vetette papírra. Ez a visszaemlékezés pedig csak egy része, egyetlen fejezete csupán annak a hatalmas család- és élettörténetnek, amit Olga idős korában, már Pesten lakva papírra vetett.

10 Móricz Zsigmond és Magoss Olga szerelmét, később barátságát több fejezetre bonthatjuk. Az első s kétségtelenül a legidillikusabb szakasz 1925 tavaszán kezdődött. Eddigre már elviselhetetlennek tűnt az író számára házassága Holies Jankával, s egy debreceni tartózkodása alkalmával ismerkedett meg Ady Lajosnál, a költő testvéröccsénél a korábban már ismert Magoss György polgármester leányával, Olgával. Holies Janka öngyilkossága után Móricz emlékeit egy hosszú itáliai utazásban szeretné elfelejteni, s ide helyezi első találkozásuk után írt, A feketeruhás nő című novellájának a színhelyét is. Olga egyébként már tíz esztendeje özvegy. Férjét 1915-ben vesztette el, hősi halált halt az első világháborúban. Azóta gyászruhát visel s élete legkedvesebb, nagyon rövid emlékét, boldog házasságát képtelen elfeledni. S a nevére címzett, róla szóló novellára természetesen azonnal válaszol Móricznak. így indul meg kettejük között a levelezés. Ez az első szakasz tart 1926. június 25-ig. Ekkor küldi vissza az író Debrecenbe Olga leveleit, s hamarosan házasságot is köt Simonyi Máriával. 1928-ban Móricz Nyíregyháza mellett Laskodon megismerkedett Jármy Bélánéval s az ő közreműködésével kapott Magoss Olgáról egy fényképet, amiért hálás levelet küldött Debrecenbe. Már a megszólítás is elárulja, hogy Móricz szívesen emlékezik a feketeruhás debreceni asszonyra: Olga, drága Olga, angyali lélek!" S a levél valami keveset elárul arról, hogy az író nem tudja elfelejteni a debreceni asszony „démonian szép arcképét" s beszél reménykedéséről, „hogy a kifogyhatatlan fordulatosságú Élet számon" tartja még őket.

11 6 MZSL II. 465. Budapest, 1936. május 28. 7 MZSL I. 213. Budapest, 1926. június 25. 8 Kardos: i. m. 194. 9 MZSL II. 473. 10 Erről dr. Kardos György tájékoztatott, akinek ezúton is köszönöm szívességét. 11 MZSL 1.255. Vö. még a Jármy Bélánénak írt leveleket: MZSL I. 249, 251—254, 256, 258—259. 346