A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Tóth Béla: Magyar nyelvi törekvések Debrecenben a XVIII. század végén
munkája meglátszik az egész városon. A polgárok mind tudnak írni, olvasni, szinte mindenikük rendelkezik kisebb könyvtárral is, amelynek könyvei között latin nyelvűek is akadnak, nem szólva az „értelmiségiek" gazdag, országos viszonylatban is kiemelkedő könyvgyűjteményéről. Mindez lehetővé teszi nemcsak a tudomány legújabb eredményeinek a városba való behatolását, de a polgárság körébe való átszivárgását is. 25 A 18. sz. társadalmi, tudományos törekvéseit a „felvilágosodás" szóval szoktuk megjelölni. Ez utóbbi alapjában a tudományok „elvilágiasodását", azaz a világi, a természettu, dományok, amit akkor még egy szóval — a teológiával szemben — filozófiának neveztekgyorsléptű fejlődését jelenti. Ezzel párhuzamosan s egymástól nem függetlenül folyt a polgári társadalmi törekvések kibontakozása, amely magába foglalta a tudomány vívmányainak minél szélesebb körű elterjesztését is. Ezek a törekvések a polgári mentalitású Debrecenben, a puritanizmus 18. sz. eleji megtorpanása ellenére, de nem függetlenül annak a filozófia, a természettudományok felé való nyitottságától, csakhamar visszhangra találtak, ami természetesen a nyelvi törekvések terén is megmutatkozott. A felvilágosodás egyik legfőbb törekvése, mint jeleztük, a tudományok minél tágabb körben való elterjesztése volt, ami természetesen szintén az anyanyelv segítségével történhetett. Vagyis az új irányzat új, erős ágat oltott az eddigi anyanyelvi törekvések fájába. Ami Németh László szavával azt jelenti, hogy míg eddig csak „imát és ellentétre élezett vitaförmedvényeket kellett a jobbágyok és az asszonyok nyelvére áttenni", most .. .„földrajzot, számtant, gazdasági ismereteket is". 26 Ez volt a helyzet Debrecenben is. Az új irányba az első lépéseket a nagytudású kollégiumi professzor, Maróthi György (1715—1744) tette meg. Maróthi, miután professzori tevékenységét 1738 áprilisában a Kollégiumban megkezdte, rövidesen szükségét látta az eredményesség érdekében az iskola egész tanítási rendje átszervezésének. E célból 1740 decemberében, illetve 1741 januárjában két tervezetet is benyújtott a város vezetőségéhez, amely akkor a Kollégium „gazdáját", vezetőségét is jelentette. Az első volt az Idea, a második az Opiniones. Az utóbbit már 1741. január 20-i ülésén megtárgyalta a városi tanács, s azt szinte teljes egészében elfogadta. Szempontunkból a legjelentősebb, hogy kimondják: a sextában (a legalsó osztályban) a gyermekek csak magyar nyelven tanuljanak írni, olvasni. A határozat első négy pontjának mindenikében ott szerepel, hogy a latin nyelvtant a „mostani" (Molnár Gergely nagy tekintélyű grammatikája) helyett a gyermekek munkájának megkönnyítésére egy készítendő magyar nyelvű grammatikából kellene oktatni. (A nyelvtan, valószínűleg Maróthi korai halála miatt, nem készült el.) Az alsó négy osztályban az Újszövetséget magyar nyelven kell olvasni. A retorikai osztállyal kapcsolatban pedig úgy vélik: .. .„szükséges volna az ifjakat ... az Elocutióban és Actióban (vagyis az előadásban, ТВ) és kivált a levél írásban mind deák, mind magyar nyelven gyakorolni." A későbbiek szempontjából megemlítjük még, hogy a határozat 8. pontja ajánlatosnak tartja, hogy az aritmetikát kezdjék el már a sextában, s tanítsák minden osztályban. Bár itt nem szerepel a magyar nyelv említése, Maróthi e feladat megoldására írja magyar nyelvű Arithmeticáját. 27 A fentiek szelleméből következik, hogy Maróthi enyhíteni igyekszik a diákok körében a latin nyelvű beszéd kötelezettségét is. Az Opinionesben ezt mondja: „Senkit sem szabad latin beszédre kényszeríteni, mielőtt a beszéd készségével nem rendelkezik." (B. II. 9.) A magyar beszéd használatát csak a két felső osztályban tartja büntetendőnek („signum" viselésével). A legjelentősebb lépést azonban Maróthi a magyar nyelvű oktatás terén 1743-ban kiadott Arithmeticájával tette. „Előljáró beszéd"-e szerint olyan könyvet akar írni, mely „mind a tanuló ifjúságnak, mind másoknak hasznokra" (2. r.) legyen, s amely a gyakorlati életben való szüksége mellett „a deákság nélkül való tanulóknak" (3. г.), vagyis azoknak, akik még nem ismerik a latin nyelvet, tankönyvül szolgálhat (sőt az Előljáró beszéd szerint az asszonyoknak is). így igyekszik tehát Maróthi az Opinionesszél kapcsolatos határozatok megvalósítását elősegíteni. 25 Tóth Béla: Debrecen könyvtári kultúrája a 18. században, Magyar Könyvszemle, 1981., 1—2. sz. 26 Utolsó széttekintés (Bp., 1980) 321. 27 Az idevonatkozó iratokat 1. a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Levéltárában (TREL) Z. 60. a), b), 97. 48. b) jelzetek alatt. 333