A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Tóth Béla: Magyar nyelvi törekvések Debrecenben a XVIII. század végén

(ez helyes tanítást jelent), mely később is jellemezte a debreceni „nyelvművelőket", jelentkezne már itt. Másodikként említjük Komáromi Csipkés Györgyöt. 6 rendkívül kiterjedt latin és magyar nyelvű munkásságát többek közt ugyancsak egy fordítással kezdte. Még hollandiai tanulása idején magyarra fordította a kor egyik legkedveltebb dogmatikai kézikönyvét, Johann Wolleb(-ius) (1586—1629) bázeli teológiai tanár művét Az keresztyén isteni-tudománynak rövid summája címmel (Utrecht, 1653). Könyvét Debrecen város tanácsának ajánlja, mely lehetővé tette külföldi útját, s megemlíti benne, hogy a fordításra külföldi példák buzdították : ... „sok szép különbféle Deák könyveket láttam, az közönséges Belgiomi nyelvre közönséges haszonért fordítottnak lenni" [(...) 2]. Hazajőve pedig megírja Hungária illustrata stb. című magyar nyelvtanát (Utrecht, 1655), melyről, mint előszavában mondja, már hazafelé jövet Lengyelországban kezdett gondolkodni, Debrecenben elkezdte s Diószegen „occasione vindemiae" (szüret alkalmával) befejezte. Munkájával több célja volt. Az egyik „ut Hungáriám, in ea Hungaricam gentem, et huius linguam Hungaricam, explicato eius ingenio, expolicarem, illustrarem, et linguae praestantia aliquid ad praestantiam quoque natonis Hungaricae haecce (!) tenella mea opella adderem et illustrarem, eandem facerem" (338.1.). Azaz: hogy Magyarországot, abban a magyar nemzetet, szellemét bemutatva megmagyarázzam, megvilágítsam, s szerény munkámmal nyelvének kiválósága által hozzá adjak valamit a magyar nemzet kiválóságához, s azt még fényesebbé tegyem. Reméli ugyanis, hogy könyve eljut külföldre is (oras externas aditurum) és ebből megbecsülés származik a magyarokra (a quibus aliquid in Hungaros aestimii et famae redeat, 338.1.). Vagyis nemzeti célja volt. A másik dolog, amit szem előtt tartott, hogy a Magyarországon élő nagyszámú nemzetiséget segítse a magyar nyelv elsajátításában (talán elsőként gondol ilyen vonatkozásban rájuk). A harmadik, hogy a magyar anyanyelvűeket is oktassa a tudatosan helyes beszédre, a hibák kiküszöbölésére (ezekből jó néhányat felsorol a 339. lapon)» s az egységes helyesírás elsajátítására (Ex quibus vides, Lector candide, multos Hungaros esse non rectos Hungaros esse: Láthatod ebből, derék olvasóm, hogy sok magyar nem igazi magyar). Előadja még, hogy munkájában nem az előbbi nyelvtanírókat követte (Molnárt, Katonát), azokat nem is ismerte. S mintha csak a Medgyesi által kifejtett elveket akarná megvalósítani, a magyar nyelvet ő is saját szelleméből, természetéből igyekezett kifejteni, legkevésbé sem illesztgetve a latin nyelvhez (340. 1.), és mint kiváló hebraista, azt sem mulasztja el, hogy nyelvünket a héberhez ne hasonlítsa, amivel szintén tekintélyét igyekezett emelni (343.1.). E rokonság egyik jele szerinte, hogy a régi magyar írás és olvasás is jobbról balra halad, mint a héberben.

13 Nagyszámú műve között 12 kötetnyi a magyar nyelvű, elsősorban több százra menő prédikációja, halotti beszéde (ezek egy részét felsorolja Szinynyei, Zoványi lexikona), melyekben hallgatói, a megjelentekben olvasói „vallásos nevelése" mellett nyelvünket is gazdagítja, tudatosítja. A vallási és tudományos célt jól egyesíti pl. Judiciaria astrologia с szép magyar nyelven megírt munkája az üstökös csillagról. Nyelvi tudatosságának, héber nyelvismeretének jelentős példája bibliafordítása is, amely azonban sem vallási, sem nyelvfejlesztő szerepet nem tölthetett be. Az ellenreformáció fanatizmusa ugyanis nem engedte, hogy Magyarországon elterjedjen. Apáczai nyelvi törekvéseit, ha nem is hozzá hasonló módon és mértékben, legközvetlenebbül Martonfalvi Tóth György (1635—1681) valósította meg Debrecenben. 1658-ban Utrechtben kiadott Petri Rami dialecticae libri duo... ungarice idiomate resoluti et illustrati с munkája már címében is jelzi, hogy a magyar nyelvet is felhasználja a logika megértetéséhez. Főleg a szakkifejezéseket fogalmazza át anyanyelvére. íme mutatóba pár sor a Dialectica Debrecenben 1664-ben megjelent kiadásából: 13 Részletesen ismerteti a művet dr. Jancsó Benedek: Komáromi Csipkés György nyelvtana с tanulmányában, Abafi Figyelője VIII. k. 114., 189. sk. Hogy Komáromi jól ismerte a rovásírást, mutatja if j. Veszelin Pál emlékkönyvébe ennek betűivel írt bejegyzése. A könyv a kollégiumi könyvtárban található R. 692. jelzet alatt. 325