A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Tóth Béla: Magyar nyelvi törekvések Debrecenben a XVIII. század végén

mely egyéb kulturális kihatásai mellett, pl. a természettudományok előmozdítása, jelentősen megerősíti a magyar nyelvi törekvéseket is. Mindkét tulajdonságának legjelentősebb képviselője XVII. századi irodalmunkban Apáczai Csere János.

7 A puritanizmus kezdettől fogva a magyar nyelv érvényesítését tűzte ki célul a tanítás, a tudomány minden területén. Első hirdetői Angliát, Hollandiát megjárt református diákok, akik az ott tapasztaltakat igyekeztek itthon is megvalósítani. Gondoljunk megint a legnagyobb példára, Apáczaira. De világi oldalról is folyt az anyanyelvűség előtérbe állítása. A XVII. sz. elején ugyanis délről észak felé, nyugatról kelet felé haladva a vulgáris nyelvek egyre erősebben fenyegetik a latin nyelv egyeduralmát a tudományban is. Galilei anyanyelvén publikálja Dialogoját Bacon a Novum Organum-ot, Descartes Essay sur la methodeját, Hobbes két nyelven publikál, s így tovább. „Franciaországban a francia nyelvű kiadványok száma már 1575-ben meghaladja a latin nyelvű könyvekét, s ez a változás végleges."

8 S a helyzet Hollandiában, Angliában is hasonló. Hazánkban a korai, legharcosabb puritánusok egyike, a Hollandia mellett valószínűleg Angliát is megjárt sárospataki tanár, majd több helyen lelkészkedő Tolnai Dali János (1606—1660). ő munkássága egész folyamán nagy gondot fordított az anyanyelvű írás, olvasás terjesztésére, ezért szorgalmazta a lányok, asszonyok tanítását is, és sárospataki működése idején is, amellett hogy a klasszikus nyelvek tanítását nem erőltette, „megtette az első lépést az anyanyelvű oktatás bevezetésére azzal, hogy a zsoltárokat az eddig szokásos latin szöveg helyett Szenczi Molnár Albert magyar verseire énekeltette a diákokkal."

9 Debrecenben az Újfalvi Imrével (?—?) majd Medgyesi Pállal (1605—?) korán beköszöntő puritanizmus a század közepére teljesen magához ragadta a város szellemi irányítását. Puritánusok voltak a Kollégium tanárai (Komáromi Csipkés György, Lippai Sámuel, Martonfalvi Tóth György) s a város lelkészei, köztük ugyancsak Komáromi Csipkés György, akit 1657-ben a debreceni egyház lelkészévé választottak.

10 Munkásságuknak most csak a magyar nyelvűség, nyelvművelés terén elért eredményeit vizsgáljuk. Sorukat e téren is a Hollandiát, Angliát megjárt Medgyesi Pál nyitja meg. Nem szólva most fordításairól, köztük a nagyhatású Praxis pietatis átültetéséről (Debrecen, 1636.) L. Bayle után angolból, amely még századunkban is megjelent, és más nagyszabású magyar nyelvű munkájáról, csak a magyar nyelvre s annak használatára vonatkozó elveire mutatunk rá. Ezeket a Dialógus politico-ecclesiasticus azaz két keresztyén embernek egymással való beszélgetések a presbitériumról (Bártfa, 1650), c. művének ajánlásában fejti ki. Alapelve: „Tsak ne sajnálnók a fészket (nyelvünknek) nem a Deáknyelvben, hanem magában fel keresni, vinnénk minden ki-fejezéseket, ki-mondásokat, az közönséges szokott Magyari szóllásokra, meg-tudakozván szorgalmatossan, mint szoktak az jó Magyar emberek a' féle dolgot ki-mondani; sokkal Magyarabbul szólhatnánk és írhatnánk" (lapsz.n). Kikél azok ellen, akik a latin nyelvre kacsintgatva „sok-féle tarafarazással" vesztegetik nyelvünket. Ehelyett — írja — arra kellene ügyelnünk... „hogy az helyesen szóllásban — való igyekezetünk, mindenben igaz Magyar módon essék, semmit nem hajtván Deák s több formákra: holot tsak maga is az mi nyelvünk eléggé ki-mutattja hol s mikor esik illetlenül az szó". Mint már Bod Péter is megjegyzi,

11 ugyanott mérgesen ír nemcsak az episcopalisok, hanem az erőszakos nyelvújítók ellen is. Itt, mint Jancsó Benedek is megállapítja, nyilván Geleji Katona István újításaira gondol.

12 Elutasítja nyelvünknek a latin nyelvhez való „mérését", mellyel „ékes tulajdonságaiból s — erejéből ki-vésszük azt". Ehelyett inkább a zsidóhoz kellene hasonlítani, mint ugyancsak napkeleti nyelvhez. — Mintha az az ortodoxia 6 Benda Kálmán: A debreceni nyomda és a paraszti kultúra a 16—18. században с tanulmányában ezt írja: „Az 1570-es években a debreceni nyomda termékeinek 94%-a magyar nyelvű". In: Előadások a nemzetközi Könyvév debreceni ünnepén, Debrecen, 1973. Alföldi Nyomda, 12. 1. 7 Bán Imre: Apáczai Csere János (Bp., 1958). Apáczai magyar nyelvűségéről: 447. sk. 1. (A továbbiakban: Bán) 8 Pierre Chaunu: A klasszikus Európa (Bp., 1971) 242. 9 Мак kai László: A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen (Bp., 1952) 87. 10 Tóth Béla: Debrecen és a puritanizmus. Ref. Egyh., 1974., 272—277. 11 Magyar Athenas, 1766. 12 Jancsó Benedek: A 17. század magyar nyelvművelése, Abafi Figyelője, VIII. k. 43. 324