A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Természettudomány - Mészárosné Bozsko Szvetlana–Juhász Lajos: Debrecen város madárvilága és annak változásai évszázadunkban

épületek és más magas házak a főutca környékén). A városmagtól távolabb már ritkább, de ott is. leginkább a templomtornyokban találhatók. Kisebb számú galambcsapat 1980-tól már a Vénkerti lakótelep magas épületeit is lakja. A galambok állománya belvárosban is 2—3-szor kisebb, mint a túlszaporodott balkáni gerléé. Abundanciája 32 pár/10 ha, dominanciája 17,4% volt 1980-ban a városközpontban (11). 1982—83-ban kisfokú számgyarapodást figyeltünk meg ennél a fajnál. 18. Balkáni gerle (Streptopelia decaocto). A balkáni gerle mint új faj 1937-ben jelent meg Debrecenben (43), de állománya kilövések miatt 1954-ig elenyésző kicsi volt. 1956 óta populációja példátlan növekedésnek indult. 1956-ban 50, 1960-ban 1700, 1961-ben 3000, 1980-ban 17 410, 1981-ben 12 235,1982-ben 17 196 madarat számláltunk meg a tél közepén, amikor az egész gerletömeg városban tömörül. Jelenleg a populáció többévi növekedése megszűnt és inkább az elért populációszint körül ingadozik. A populáció gyarapodását egy sor érdekes adaptáció kíséri. Eleinte a gerlék megszokott,, hagyományos helyeken fészkeltek, amiket az utcai fasorok (Vörös Hadsereg, Péterfia, Simonyi utak) és magányosan álló udvari fák, ill. kertesházak gyümölcsfái képeztek. Ahogy nőtt a madarak száma, újabb költőhelyeket kerestek. 1964-ben a belvárosban tömegesen áttértek az esőcsatornák, lefolyócsövek hajlataira, épület díszeire, ill. mélyedéseire, rövid ideig próbálkoztak a tv-antennákkal is. Az első modern lakótelepek megjelenésével kedvenc fészkelési helyük lett az erkély virágládája, az ablakpárkány is, ha ez nem volt a IV. emeletnél lejjebb. Ennek többek között az volt az oka, hogy az építés előtt mindenütt kivágták a fákat, megfosztva ezzel a fészkelési lehetőségektől sok száz gerlét. De az új költőhelyek a városi csókák számára azonnal kiváló vadászati objektummá váltak és a csókák áttértek a gerlefészkek fosztogatására (7,8). Ez újabb adaptációt váltott a balkáni gerlétől, amely most már egyre jobban visszatért a fákon való fészkelésre, annál is inkább, hogy az új faültetvények a 70-es években szépen felnőttek. Az épületeken pedig a gerle csak jól rejtett helyeken maradt meg, amelyeket évről évre véd az ott fészkelő törzsállomány. A balkáni gerle Debrecenben évente 5— 6-szor is költ, de a sikeres költések száma ennél sokkal kisebb és átlagban nem haladja meg a 3—4 fészkelést. Különösen sok kárt szenvednek a korai fészkek. Részben a populáció túlgyarapodása, részben az alkalmas fészkelési helyek telítettsége miatt az utóbbi néhány évben a szaporodási idényben érezhető a populáció városközpontból való kiszóródása a nagyobb parkok, a külterületek, sőt a városon kívüli víkend övezet felé is. Ezt a megfigyelésünket megerősítették a számlálási adataink is, amelyek szerint a városi biotópokban az egyed sűrűsége az utolsó néhány évben belvárosban csökken, zöld és peremterületeken növekszik. A balkáni gerle városi populációjának dinamikájával, ökológiájával részletesebben egy sor munkánkban foglalkozunk és az érdeklődőt azokra utaljuk (6, 8, 9, 10, 11, 13). 19. Gerle (Streptopelia turtur). A gerle 1936-ban még közönséges madár volt Debrecenben (31, 33), 1967-ben is jelentős számban fészkelt a Botanikus Kertben és a Nagyerdőben (5). Az utóbbi években a balkáni gerlével való konkurrencia miatt egyre jobban kiszorul a városból, kedves turbékolását mind kevesebb helyen lehet hallani, száma rohamosan csökken. 20. Kakukk (Cuculus canorus). Az utóbbi években a kakukk igen ritkán figyelhető meg a város területén. Vizsgált időben először 1980-ban jelent meg a Botanikus Kertben a klinikai parkhoz eső részén, és május—június elején 3 héten át hallatta a hangját. 1981-ben a madár újra megjelent ugyanezen a területen {Nemes Lajos személyes közlése). 1982. V. 8-án 1 pld. a Széchenyi kertben is mutatkozott. 21. Gyöngybagoly (Tyto alba). Az 1950—60-as években valószínűleg gyakoribb volt a városunkban, mint most, mivel Debrecenben 1961. XI. 5-én és 1962. II. 3-án lőttek is 1—1 példányt (27). Egy pár egészen 1962-ig a Püspöki palota padlásán fészkelt, amíg nem kezdődött az épület renoválása (Aradi Cs. közlése). Napjainkban valószínűleg újra ezen a környéken költ, mert vadászat közben többen figyelték meg a területen. Azonkívül rendszeresen bejár a Városi Tanács zárt belső udvarára az éjszakázó balkáni gerléket zsákmányolni. 22. Kuvik (Athene noctua). Az 1960-as években ez a kis bagoly a régi kertes házak gyakori lakója volt, sőt még a belvárosban is fészkelt. Amikor 1963-ban szanálták a Batthyány utcai kertes házakat, 2—3 pár kuvik még heteken keresztül röpködött és kiáltozott a romok között — az elveszett fészkük helyén. Az 1970-es évek közepéig egy kuvik pár sikeresen költött az egyik Nagyerdei körúti ház padlásán. Jelenleg csak a városi peremrészeken és nagyobb parkokban bukkan föl. 1980-ban egy pár költött a Botanikus Kertben (Mikecz szóbeli adatai). 1982—83-ban a DATE Tangazdaság területén 1 pár tartózkodott. 1983. VIII. 20-án 1 pld.-t a DATE parkjában figyeltünk meg. 23. Macskabagoly (Strix aluco). Macskabagoly leggyakoribb a baglyok közül a városban és szórványosan több területen található. Legalább 15 éve fészkel odvas tölgyekben a Kossuth Egyetem mögött (1980-ban négy pelyhes fiókája ápr. 23-án hagyta el a fészket), a Nagyerdőben, a Köztemetőben, az Agráregyetem Tangazdaságának területén és valószínűleg a Botanikus Kertben is. Azonban az odvas fák rendszeres kivágása a Nagyerdei parkban érezhetően gyéríti az állományt. Téli napokban megfigyeltük, hogy a macskabagoly vadászik az éjszakázó balkáni gerlékre és verebekre a Nagytemplom környékén, a Vénkerti lakótelepen és a Hámán Kató úti magtárnál. 24. Lappantyú (Caprimulgus europaeus). Az 1950-es évek végéig, amíg a kertes házak voltak jellemzők Debrecenre, a lappantyú néha a város belső területein is fészkelt. így pl. 1975-ben egy 30