A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

ez az összeg évente megközelítette a 2500 pengőt, s 1936-tól mindössze 210 lett. Ez a városi segéllyel volt közvetlen kapcsolatban, amely 1928 és 1930 között 2300 P. 1932-ben 1500 P volt évente, s 1933-tól teljesen megszűnt. Hogy a városi segélyt újból megkaphassák, létrehoztak egy új nevű egyesületet, a Képzőművészek és Műpártolók Egyesületét (1938), mely a régi tagsággal együtt teljes jogú utóda lett a Debreceni Műpártoló Egyesületnek. Az új egyesület kiállításai teljesen beleillenek a 30-as évek debreceni kiállítási gyakorlatának összképébe, hisz a „főcsapás" vonala változatlanul a hagyományos naturalizmusban fogant műtárgy kínálat, melynek fenntartás nélkül elfogadója volt továbbra is úgy a nagyközönség, mint a hivatalos mecenatúra. A Debrecenbe hozott — a résztvevők és a kiállított művek számát tekintve — legnagyobb képzőművészeti rendezvények is ezt a dominanciát mutatják. A Szépművészeti Rt. (Bp.) és a debreceni reggeli lapok közös rendezvényén, „a 27 legnagyobb magyar festőművész kiállításá"-n (1937) 153 képet mutattak be. „Aba Nóvák, Berény, Bernáth, Egry, Szőnyi, Vaszary ... képei előtt kissé értetlenül állt a közönség ... csodálkozásokat váltott ki ..." írja a Debreczeni Független Újság —, s hogy a kiállításnak mégis „rendkívül átütő sikere" volt, az Tihanyi János „késsel festett" képeinek, Herman Lipótnak, Czencz Jánosnak, Udvary Pálnak, Komáromi Katz Endrének, Vidovszky Bélának, „a közönség kedvenceinek" köszönhető. 1940 tavaszán rendezték meg a Magyar Művészetért с akcióban a konzervatív Magyar Képzőművészeti Egyesület (Műcsarnok) debreceni kiállítását, amelyen részt vettek a debreceni Műpártoló Egyesület tagjai is.

157 Változatlanul bőséges — ha az előző évtizedhez képest valamelyest csökkent is — a Pesten szervezett szalonok, egyesületek műkereskedelmi kínálata. Megszaporodtak a zömmel szintén Pestről jött, hasonló szellemiségben dolgozó egyéni kiállítók (Berkes Antal, Pállya Celesztin stb.), s hogy műveik értékesítésére mennyire jó piac volt Debrecen, mutatja, hogy ezek között több a vissza-visszatérő, mint Benyovszky István (1930, 1936), Czencz János (1931, 1934, 1941), Litteczky Endre (1940, 1942). A kvalitásos műveket bemutató művészek, — Pólya Tibor (1930), a nyíregyházi Boross Géza (1936, 1939), Ilosvai Varga István (1938), Szüle Péter (1940) — jóval kevesebben voltak. A helyi kiállítók névsora szinte mozdulatlan. A régiek mellett a hajdúböszörményi Kampier Kálmán (....— ), Maghy Zoltán (sz. 1903) a Boromisza és Káplár szellemiségében festett naturalista hortobágyi képeivel és a debreceni Menyhárt József (1901—1976) a korabeli kritikák szerint erősen Toroczkay hatású festményekkel és G. Szabó Kálmánt utánzó fametszetekkel lett rendszeres kiállító ebben az évtizedben.

158 Az adysok kiválásával egysíkúvá vált tárlataik művészi arca. Kiállításaikon „aludni kellene" — írja 1933-ban a Tiszántúl kritikusa, majd így folytatja: „rémes, hogy a konzervatívok csak ennyire tisztelik a hagyományokat, és bosszantó, hogy a naturalisták így lebecsülik a természetet. Pedig mennyit kellene tanulni a hagyományokból és mennyit adhat a természet annak, aki képes azt el is fogadni". A helyi kritikák, ha meg is állapítják, hogy az egyesület kiállítói a „régi iskola hívei", s „nem alkalmazkodnak a korszellemhez", általában nem konzervatizmusukat kifogásolják, hanem a nagy többség művészi teljesítményét. „Egy egész sor reménytelen kép, egy csomó festő, aki többé egy lépést sem tesz előre" — foglalja össze a látottakat a Debreczeni Független Újság kritikusa 1934-ben. Mindemellett értékeiket elismerik. És, ha — adott esetben — a mesterségbeli felkészültség elvárható szintjével találkoznak, azt azonnal konstatálják is, mint pl. Békés István, aki Debreczeny Tivadar, Nagy Sándor János, Némethy László műveiről — (1927. őszi tárlat) — a következőképpen fogalmaz: „mintázófáik alól többnyire korrekt formák kerülnek elő. Ám húst és vért ..., nem éreztünk műveik holt anyagából kisütni és precíz munkáik nem tágították szembogarunkat vizsgálódóbb izgalomba." Nagyra értékelik Dienes János és Toroczkay Oszvald művészi tevékenységét, akik valóban az egyesület ekkor legjelentősebb egyéniségei. Dienesnél kiemelik a stílusán 157 A Magyar Képzőművészek Egyesülete által a Debreceni Déri Múzeumban rendezett kiállítás Tárgymutatója. 1940. március 17—31. 15 8 A háború első éveiben az egyesüle 11940— 1941 -es kiállításain jut falra több fiatal: Farkas György, aki vendégként részt vett az adysok 7. csoportkiállításán is, Ballá László, Bars László, Bihácsy György, Szatmári Irma, Tar Zoltán, Tóth László. — Menyhárt Józsefre vonatkozik: A debrecenifestőművészekkiállítása a Déri múzeumban. A konzervatívok. Debreczeni Független Újság. 1934. június 7. 4. 318