A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

A harmincas évek küszöbén Medgyessy szoborremekei a Déri téren s egyidejűleg az Ady Társaságban kialakult művészi ízlésnek sűrűbb közege egy pillanatra azt a látszatot keltették, hogy Debrecenben kialakult az a szellemi tér, amelyben a művész alkotóképessége teljesen kibontakozhat, s eszközeivel együtt otthonos szilárdságú talajon érezheti magát. Ez a helyzetkép a művészettörténet nagy pillanatait idézte, mikor a mecénás készsége szinkronba került a művészi produkálás olyan lehetőségeivel, mint amilyet Medgyessy teljesített, s a körülötte levő „adysok" ígértek: a modern művészet eleven életébe belekapcsolódva elsőrangú szellemi tényezőként élni saját, produktív életet (Rabinovszky Máriusz). Nos, ez nem következett be, mert ahogy Németh László is megírta, ami messziről egész városnak látszott, közelről nézve az csak egy szűk kör, néhány ember világa volt, és érvényességük egyesületi szintű hatású volt csupán. Mert ami a közízlést, különösen a plasztikai közműveltséget illette, változatlanul a neobarokk élt itt. Sőt, igencsak megélt, s jutott érvényre helyi művészeti plasztikában éppúgy, mint a gyarapodó szobor megrendeléseknél, a mecénási elvárásban, pályázatok zsűrijében, megbízásokban, a helyieket — műpártolósokat — előnyben részesítő protekcionizmusban: és szorult mindinkább háttérbe Medgyessy a hozzá méltatlan, sokszor a szobrászati kommersz elleni, számára sikertelen konkurrenciaharcban. A Déri Múzeum előtti allegorikus szobrok elkészíttetése része volt annak a szoborberuházási programnak, amely a húszas évek második felében a külföldi kölcsön segítségével megindult nagyarányú városfejlesztéssel, építkezéssel volt párhuzamos. E sorozatba tartozott még a Köztemetőben a Krematorium előtti parkban felállítandó szobrok, majd (1931) az egyetem előtti téren a négy reformátor szobrának a kivitelezése. Medgyessy mind a két lehetőséget pályázta — sikertelenül. A Köztemetőben Némethy László a főbejárati háromalakos Krisztus kompozíciójára, a medence szélét díszítő, halat fogó fiú figurájának kivitelezésére Nagy Sándor János kapott megbízást. Medgyessy — egyébként — még egyszer alulmaradt Nagy Sándor Jánossal szemben a harmincas évek második felében a debreceni országzászló talpazat pályázaton. Az egyetem elé kerülő, a négy reformátort ábrázoló szoborra országos pályázatot írtak ki. 180 pályázat érkezettbe, köztük Medgyessyé is. A nyertesek: Füredi Richard (Méliusz Juhász Péter), Kisfaludy Stróbl Zsigmond (Komáromi Csipkés György), Ohmann Béla (Huszár Gál István) és Pásztor János (Szenei Molnár Albert). Medgyessy pályázott a debreceni 3-as honvéd emlékmű elkészítésére is (1938) — itt Márton Ferenccel szemben maradt alul. Kevés és kis méretű megbízások: a Református Kollégium első világháborús relief emlékműve (1933), majd 1938-ban a Református Kollégium 400 éves jubileuma alkalmából az iskola egykori tanárait, nagyhírű tanítványait megörökítő 22 domborműből négy, a Balogh Ferencet, Budai Ézsaiást, Hatvani Istvánt és Lugosy Józsefet ábrázoló dombormű. (Rajta kívül még Beck Ö. Fülöp, Berán Lajos, Debreczeny Tivadar, Nagy Sándor János — aki a Kálvin-Zwingli domborművet már 1931-ben elkészítette —, Pásztor János és Pátzay Pál kaptak megbízást a dombormű portrék elkészítésére.) A Nemzeti Bank épületdíszítő négy kis méretű reliefje és három fej; egy pár temetői-emlék, köztük Tóth Árpád (1934), Káplár Miklós (1936) és Rácz Lajos síremlékén a Magvető (1932) reliefje — lényegében ez jutott még Medgyessynek — a 20. század legnagyobb élő magyar szobrászának e korszakban Debrecentől. 1938-tól az Ady Társaság kiállításain sem szerepelt többet — csak 1945 után. Medgyessy egyetemes, nemzeti művészettörténeti helyét, jelentőségét sokan megfogalmazták már. Mi, tömörségéért, László Gyula összefoglalóját idézzük: „Medgyessy Ferenc szobrászi megfogalmazója az európai magyarságnak és a magyar európaiságnak. Nem hétköznapi jelenség, nem leltári része múzeumainknak, hanem hasonlatos a nagy, természeti jelenségekhez, amelyek megnyilatkozásai lenyűgözőek. Előbb-utóbb annyira része lesz közművelődésünknek, hogyha valakiben felmerül a kérdés, voltaképpen mit is jelent, hogy magyar, akkor Petőfi, Vörösmarty, Ady, Bolyai, Bartók és más nemes társuk mellett Medgyessy életműve is felidéződik benne, talán nem is úgy, hogy egyik-másik művére gondol, hanem azáltal, hogy egyszerűen — van! Míg amazok szóval, zenével, szabadságért való küzdelmükkel, Medgyessy szobrokkal érezteti meg bennük önmagukat."

147 Smurák József (1883—1943) iparművész a hódmezővásárhelyi Majolikatelep egyik vezetője volt s az Ady Társaság hívására telepedett le Debrecenben (1933). A képzőművészeti 147 László Gyula: i. m. 128. 314