A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

tói rendelt két nagyméretű, debreceni témájú tablót az egyetem számára.

110 Korszakunkban egyetlen egy olyan murális feladat volt — a Krematorium freskóinak, színes ablakainak és egyéb díszítményeinek kivitelezése (1931—32) —, amelyben debreceni festőket: Holló Lászlót, ifj. Kovács Jánost, B. Kokas Klárát, Toroczkay Oszvaldot és a volt debreceni Haranghy Jenőt foglalkoztatták. Erre a munkára ugyan G. Szabó sikertelenül pályázott, 1938-ban azonban ő is „falhoz jutott" a Református Kollégiumban: a 400 éves jubileum alkalmából 110 m

2-es freskóban a kollégium történetét festhette meg — félig társadalmi munkában. A református egyháznak egyébként — amely intézményeivel, aktív politizálásával meghatározó erőként volt jelen a „kálvinista Róma" mindennapi életében, és amelynek mint rajztanár alkalmazottja volt G. Szabó is —, hagyományaiból de jelenkori gazdasági helyzetéből fakadóan sem voltak olyan mecénási igényei, mint amelyekkel az államvallás kiváltságait élvező katolikus egyház a művészetpolitikai gépezet egyik legfontosabb tényezőjeként támaszthatott a képzőművészettel szemben. Úgy véljük, akadályozó tényezőként számíthatjuk még azt a tényt is, amelyet Rabinovszky Máriusz — a lelkes debreceni méltatásokkal szemben — az „adysok" 1933-as csoportkiállítása alkalmából a következőképpen fogalmazott meg: „G. Szabó Kálmán, akinek izmos, eleven, egyéni fametsző stílusa már régen »beérkezett« s máris félreismerhetetlen hatással volt egynémely fa- és linómetsző grafikusra ... festményei még nem jutottak el a grafikák érettségi fokáig ..." G. Szabó grafikai tevékenységének korabeli és későbbi méltatói egyaránt kifejezetten korszakváltó cezúraként használják első római éveire utaló „Róma előtt — Róma után" meghatározást. A különbségtétel indokolt, mert formailag ugyancsak eltérő művekről van szó. G. Szabó ugyanis óriásit fejlődött Itáliában és fölényes tudású mesteri képzettségre tett szert. Egymás után születtek a bravúros technikával variált — a párhuzamos („fésűs") vésővel festőivé fokozott — „látványosan szép nagyméretű panorámái", melyeken a karcéles vonalak és tiszta geometrizációk mellett a dekoratív „fényszínhatások" váltak dominánssá (Könyvjegyei 1934. Debrecen, Visioni d'Italia 1939. Róma stb.). A technikai tökéletesedés viszont egyre inkább a grafikai „anyagszerűség" kárára szolgálta lapjainak festőiségét. Ebben a festőiségben mindinkább feloldódott a „Róma előtti" G. Szabó „tőmondatos erejű, tömbös", időnként balladisztikus mélységű expresszivitása, mely végül is külsődleges, rideg mechanikus megoldásokat is eredményezett

111 (Parasztok 1936. Debrecen, Juhász Géza: Háború [illusztrációk] 1937. Debrecen). „Róma előtti" korszakára emlékeztetnek a negyvenes évek végén vésett lapjai, sorozatai. Formálásmódja e lapokon — a grafika ősibb törvényeinek szellemiségében — újra a „tőmondatos", a kevés eszközzel („szólóvéső") kibontott, a fehér-fekete ellentéteiben élő foltok dinamizmusára épült. Újból „eredendő egyénisége" jelentkezett ekkor a harmincas években tökéletesedett tudással, mely igazabb volt, mint korábbi lapjain a látványélmény bármilyen egyéni hangú és stílusú tolmácsolása, mert e metszetek — különösképpen a Tél lapjainak „esztétikai szépségeiben ott rejtőzik az etikai is".

112 G. Szabó Kálmánt nemcsak a legjobb adys művészek egyikének, hanem a magyar grafika rangos egyéniségének kell tartanunk. A 20. századi grafikai nyelv egyik első magyar megfogalmazója volt és kortársai közül többek grafikai tevékenységére hatott. Életműve „külön fejezet a magyar fametszés új korszakában."

113 Az Ady Társaságot alapító képzőművészekhez csatlakozó fiatal festők közül a debreceni származású Berki Irma (1900—1945) a Műpártoló Egyesület 1928. évi tavaszi tárlatán mutatta be Debrecenben először a látványszerű valósághoz ragaszkodó, fogalmazásban a hagyományos naturalizmushoz közelítő képeit. „Jó festői kultúrát hozott magával" konstatálja képei láttán a Debreczeni Független Újság kritikusa 1928-ban, amelyeken érez1

10 Iványi Grünwald Béla a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott Debrecen képzőművészeiről. Debreczeni Független Újság. 1928. január 12. 4. 111 Tóth Ervin: Gáborjáni Szabó Kálmán grafikái (Debrecen, 1963) 21-24. — Szíj Rezső: A debreceni bibliofília 1920-1944 között. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve. (Szerk. Béres András. Debrecen, 1966) 333-334. 112 Tóth Ervin: i. m. 24. 113 Rosner Károly: Az új magyar fametszet= Debreceni Szemle. 1932. március. 94-103. 300