A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

A gazdasági válság, az életkörülmények rendkívüli mértékű hanyatlása — ahogy Európa más térségeiben — a magyar társadalomban is kiváltotta a jobboldali politikai radikalizmus felerősödését. A fasizálódó államhatalomnak olyan „korszerű" művészetre volt szüksége, amely az „új realitások"-nak is megfelelt. A nagyszabású, sajátos propaganda feladatokra a konzervatív akadémizmus alkalmatlan volt, ezért a kultúrpolitika — „bár lelke mélyén továbbra is az akadémizmussal szimpatizált"

101 — igyekezett a modernekből is ütőképes gárdát verbuválni. Példaképet a húszas évek klasszicizáló törekvései közül az olasz novecento neoklasszicizmusában talált. Ennek meghonosodását szolgálta többek között a római ösztöndíjrendszer.

102 A Rómába kijutó legtöbb ösztöndíjas az új stílus követője-gyakorlója lett, és előttük idehaza „nyitva állt a művészi érvényesülés legtöbb formája"

103

. így született meg a neoklasszicizmus magyar változata: az olaszos római iskola, mely „a harmincas évektől kezdve a hivatalos művészpolitika kegyeltje volt."

104 Ez az irányzat alkalmas volt a kor patetikus hangvételének tolmácsolására. Klasszicizáló, világos térkonstrukciójú, mozdulatlan nyugalma az állandóság örökérvényűségét sugallta. Különösen a harmincas évek második felében megszaporodott egyházi és állami „megrendelés-dömping" adott lendületet „a nacionalista érzelmek felkeltését jól szolgáló, a „heroikus realizmus" monumentalista múlt-mítosza jegyében fogant historizáló"

105 propagandisztikus művészet megteremtésének, a „katolikus'% a „szentistváni" állameszmény népszerűsítésének. Az Ady Társaság egyik képzőművész alapítója, G. Szabó Kálmán is a római ösztöndíjasok sorába tartozott. 1926-os és 1928-as Ernst múzeumi sikeres bemutatkozása meghozta számára nemcsak a fővárosi közönség és a szakma elismerését, hanem a kultúrpolitika jutalmát is, amikor egy esztendei tanulmányútra — (1930—31) — Olaszországba küldte ösztöndíjjal. (Másodszor 1938—39-ben is elnyerte az ösztöndíjat.) A római út, a novecento hatására az ő stílusa is a klasszicizáló, az „új tárgyias realizmus" irányába fordult a harmincas években.

106 Rómából való hazatérése után a debreceni lapok a szenzációnak kijáró elismeréssel fogadták — elsősorban — festett képeit. „Olaszországi útja után készen áll előttünk G. Szabó Kálmán a festő — írja a Debreczeni Független Újság 1932-ben —, imponáló méretű — tempera — festményei kivilágosodtak ... tarka színek sugaras forgatagát adják. Ezek a fénybe fürdetett itáliai tájak a festő lelkének napsütötte vidékei. De tévedés lenne azt hinnőnk, hogy G. Szabó mai festészete a természettől távol álló fantasztikus víziókba vész ... nem, sőt, életszerűek: mindez már a „neue Sachlichkeit", a modern reális festészet lelkiismeretessége ...", „... vetekszenek Európa-szerte elismert fametszeteivel." G. Szabó Kálmán új képeinek szenzációjához hozzájárult a képzőművészetben elismerten konzervatív ízlésű Debrecenben, hogy ezek a művek a hagyományos naturalizmussal — látszólag — teljesen szakító, tehát modern, és ennek ellenére mégis mindenki számára egyértelműen közérthető művészetet prezentáltak. Római útja után tehát G. Szabó esetében is adva voltak az új stílus legfontosabb elemei: dekorativitás és közérthetőség, a monumentalitás igénye és a tematikai készség; adott volt számára a „belépőjegy", hogy ő is azon művészek sorába lépjen, „akiknek feladata az akadémikus ízű, vagy késői szecessziós köntösű, a novecentóhoz igazodó emlékművek, egyházművészeti alkotások és irredenta szobrok elkészítése volt"

107

. Hogy ez nem következett be, azt több tényező akadályozhatta. Megakadályozta elsősorban emberi, világnézeti fejlődése — amit nagy mértékben formáltak az Ady Társaságon belüli kapcsolatai, mint pl. Veres Péter barátsága, vagy működése a Juhász Nagy Sándor vezette radikális Reform Társaságban —, amely egészében egy demokratikus, szociális érzékenységű magatartást mutat.

108 101 Perneczky Géza: i. m. 36. 102 Berend T. Iván: Válságos évtizedek (Budapest, 1983) 377. 103 P. Szűcs Julianna: Párizs vagy Róma? Gondolatok Medveczky Jenő képkiállításán. Budapest. XV. évf. 4. sz. (1977. április) 24—27. 104 Németh Lajos: i. m. 72. 105 Berend T. Iván: i. m. 379. 106 Koncsek László: A szintetikus művészet debreceni mestere: G. Szabó Kálmán. Debreczeni Független Újság. 1937. március 7. 7. 107 Perneczky Géza: i. m. 39. 108 Tóth Endre: Emlékeim Gáborjáni Szabó Kálmánról. = Gáborjáni Szabó Kálmán: Tél (fametszet sorozat, Debrecen, 1975) 14—16. 298