A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben
képpen az avantgárdé teljes elutasításának, másfelől a milleneumi idők konzervatizmusára való anakronisztikus hivatkozásnak az együttéléséből született „arany középút" keresés — a „végletektől irtózás" — e korszaknak általában jellemző terméke volt. Vezérelve — a „minden szélsőségtől mentes"-ség, a helyi kritikában kétféle minőségben szerepelt. A dicséret kategóriájaként, ha valaki konzervatív volt; másrészt az elfogadható modernség tartalmának meghatározását is jelentette: modern az, aki nem a 19. századi, szó szoros értelmében vett naturalizmust festi, de megmarad a természetelvű ábrázolás határain belül. A Debreczeni Független Újság sem tagadta ellenszenvét az avantgárdé végletes gyakorlatával szemben, s némi konzervatizmus is vegyült kritikáiba, kiállt azonban minden tartalmas művészet mellett. Visszautasította pl. Lázár Bélának a modern irányzatok, különösen az expresszionizmus elleni indolens kirohanását 56 , hiszen ekkor már több éve harcolt a fiatalok, elsősorban Holló László expresszionista gyökerű művészetének elfogadtatásáért Debrecenben. Ugyanakkor, amikor folytatásokban közölte Tamás Aladárnak a 20. századi művészeti irányzatok progresszivitását, forradalmi jelentőségét taglaló írását, a szerkesztő a tanulmányt kísérő jegyzetben úgy nyilatkozik, hogy „a tárcát ... közöljük anélkül, hogy fejtegetéseivel azonosítanók magunkat, mert olyan művészeti kérdéseket tárgyal, amelyekről kevés szó esik" 57 . A húszas évek második felében jelentek meg az újságban Békés István írásai és ettől kezdve közleményeinek központi kérdése mindinkább a művészi minőség vizsgálata lett. A debreceni képzőművészet első művészeti egyesülete tehát egy közös kiállítással mutatkozott be, majd egy nagyszabású kiállítási programot bonyolított le. Vegyük sorra a kiállításokon részt vevő egyesületi tagokat a kritikák tükrében. Az első önálló kiállítást Dienes János rendezte. (A Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar, Hegedűs László és Olgyai Viktor tanítványa volt.) A kritikák egybehangzó véleménye szerint egyik reprezentánsa a debreceni képzőművészetnek, és „mindig azok közé tartozott, akik a legközelebb tudtak állni a közönséghez, s akinek művészetét a közönség mindig szeretettel fogadta." 58 A kiállításokon bemutatott művei legnagyobbrészt tájképek voltak, de arckép is szépszámmal akadt, „.. .valamennyi reprezentatív darab". Díszmagyarba öltözött, rendjeles, hajdúsági és szabolcsi, megyei és városi urak sorából emelte ki az egyik beszámoló (1926) a „remekül sikerült gazdasági akadémiai igazgató díszmagyaros kurucos alakját, a kultuszminiszter karakterisztikus profilját" és dicsérte a „bájos, meleg színekkel festett finom tónusú" női arcképeket 59 . Kiváló arcképfestőnek tartották, kinek „stílusa az, amit a megyeházán kedvelnek." 60 Festették is vele egész korszakunkban az arcképek tömegét hivatalos intézmények éppúgy, mint kaszinók, olvasókörök és magánosok. Kritikusai — mint pl. Békés István — tájképeinek, enteriőrjeinek, csendéleteinek „őszinte látását" emelik ki, s a „pontos természetfestőt" dicsérik, akinek minden képében „a nagyszerű rajztudás jut érvényre". Vissza-visszatérő reflexió, hogy arcképeivel szemben tiszai, Bodrog-parti tájképeit s a debreceni városképeket látják újnak, revelatívnak, amelyeken egyértelműen juérvényre „színgazdag, szép naturalizmusa". (Ritka az olyan debreceni kritika, amely fanyalog konzervativizmusán, kifogásolja „fakó" koloritját, száraz ecsetkezelését s megállapítja, hogy „legtovább az emberábrázolásban jutott volna, ha a közönség ízléséhez való alkalmazkodás helyett a lélek keresésében mélyedt volna" 61 .)Véleményünk szerint egy 1934-es kritika fogalmazza meg Dienes művészetének korrekt értékelését, amely a Műpártoló Egyesület középszer többségével szembeállítva művészetét — és szintén tájképekre, városképekre hivatkozva — így summáz; „Képeinek meleg színében, szilárd kompozíciójában, a térelosztás egészséges nyíltságában megvan megbízható művészetének minden értéke... mun56 Lázár Béla előadása a modern magyar festészetről. Debreczeni Független Újság. 1925. november 13.4. 57 Tamás Aladár: Új művészet. Debreczeni Független Újság. 1924. július 26. 2. 58 A Debreceni Műpártoló Egyesület kiállítása Dienes János munkáiból. Debreczeni Független Újság. 1931. április 8. 2. 59 Dienes János képkiállítása. Debreczeni Független Újság. 1926. október 24. 7. 60 A debreceni festőművészek kiállítása a Déri Múzeumban. Debreczeni Független Újság. 1934. június 7. 4. 61 A Műpártoló Egyesület őszi tárlata. Debreczeni Független Újság. 1928. október 10. 4. 284
