A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben
tette az ún. műtermi kiállításokat: művészek lakásukon, rajztanárok esetében az iskolai rajztermekben rendeztek bemutatókat. 14 Nem volt ritka — az előző évtizedek gyakorlata — a boltokban, azok kirakatában rendezett kiállítás sem. Persze, e kiállítások vonzereje jelentéktelen volt. Sem a művészeknek egzisztenciális, sem kultúrpolitikai szempontból megoldást nem jelenthettek. A hat évig tétlenségre kényszerített Műpártoló Egyesület 1922 júniusában rendezte meg a debreceni művészek háború utáni első közös kiállítását. Az átszervezett választmány 15 , új és agilis művészeti vezetőkkel — Toroczkay Oszvald igazgatóval és Senyéi Oláh István titkárral az élen — ezzel a kiállítással demonstrálta talpraállását, létét, a jövő ígéretét. Ezt a kiállítást követte a Debrecen környéki kisvárosok művészeinek bevonásával decemberben az egyesület téli tárlata. 1923-ban is két közös kiállítás volt; júniusban a Ref. Kollégium dísztermében és decemberben a Városházán, majd 1924-ben egy: a téli tárlat. Az egyesület három év alatt Hajdúböszörményben, Hajdúnánáson és Hajdúszoboszlón is bemutatkozott. 16 Ezek a kiállítások a művészeti szervezkedés megindulását, az egyesület szervezeti és gazdasági helyzetének stabilizálását, műpártoló funkciójának megerősítését 17 és nem utolsósorban az itt élő művészek összefogását segítették, és segítettek, hogy az új konstellációban nyomatékkal hangsúlyozhatták elvárásaikat a társadalommal szemben. Ehhez támogatást kaptak a helyi sajtótól is. A napilapok biztattak, kardoskodtak: legyen a képzőművészek dolga közügy, és a képzőművészeti kultúra terjesztése, ápolása céltudatos. Érveléseikben arra emlékeztetnek, hogy ilyen „nagyarányú tárlatokat eddig Debrecenben csak a fővárosi művészek főszereplésével lehetett biztosítani" 18 , s ma már az egyesület kiállításai nemcsak „dokumentumok a debreceni képzőművészet életképessége mellett, de argumentumok is azok kezében, akik ezt a művészetet fejleszteni akarják" 19 . A Debreceni Műpártoló Egyesületben nemzedékek váltották ekkor egymást, ami együttjárt az egyesület művészi arcának kettősségével. Jól mutatja ezt az 1922—1924 közötti kiállítások szereplőinek névsora: Balezer György (1880—1960), Bánszky Tamás (1892—1971), Blattner Géza (1893—1967), Csűrös Béla (1886—....), Dienes János (1884—1962), Holló László (1887—1976), Hrabéczy Ernő (1894—1953), Istvánffy Gyula (1857—1943), Káplár Miklós (1886—1935) Hajdúböszörmény, Király Jenő (1885—195.) Hajdúböszörmény, id. Kovács János (1852—1924), ifj. Kovács János (1890—1957), Nagy Ferenc (1892—1970), Nemes Imre (?) Kisújszállás, Dobi Oláh István (1890—1944), Pálfy József (1864—1935), dr. 14 A Thaly Kálmán utcai lakásán rendezett műtermi kiállítással búcsúzott el Debrecentől 1921 augusztusában a nyugdíjba vonuló és a városból elköltöző tanítóképző intézeti rajztanár: Bakoss Tibor, a kitűnő akvarellista, a Műpártoló Egyesület egyik alapítója és vezéregyénisége. 15 Az egyesület műpártoló (nem művész) tisztségviselőinek és a választmány tagjainak összlétszáma 1913-ban 43 fő volt. Ebből 29 a városi törvényhatósági bizottság tagja (9 a bizottság tisztségviselője, 12 mint legtöbb adót fizető virilista, 8 választott bizottsági tag). A 43 főből 19 valamelyik helyi bankot képviselte. A két háború között alaposan csökkent a választmányok műpártoló tagjainak száma — ez 20 és 30 között mozgott a 25 év alatt—és e csökkent létszámban nagyobb súlyt kapott az egyetemi tanárok, orvosok, ügyvédek és ún. magánzók jelenléte. 16 Képzőművészetikiállítás Debrecenben. Debreczeni Újság. 1922. június 14. 4. — A Műpártoló Egyesület kiállítása. Debreczeni Újság. 1922. december 31.3. — A Műpártoló Egyesület Kiállítása Nánáson. Debreczeni Független Újság. 1923. január 26. 2. — A Műpártoló Egyesület kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1923. június 2. 4. 17 Az egyesületnek a művésztagokon kívül műpártoló „alapító" és „rendes" tagjai voltak. Az „alapító" tagok egy összeggel (1922 júniusában 1000 K., 1923 júniusában már 5000 К.); a rendes tagok pedig — (számuk 1922 decemberében már 500 fő) — évi tagdíjjal (1922:100 K., 1923: 500 K.) járultak az egyesület fenntartásához. Ennek ellenében az egyesület által rendezett kiállításokat ingyen látogathatták— (a belépődíj 1922 júniusában: a nyitás napján 40 К., a többi napokon 20 K., tanulójegy 5K., 1923-ban: 150,100és40K.)—valamint részt vettek a tagsági könyvük számával a kiállításonként rendezett műtárgy sorsoláson, amikor is általában 5—6—1922 júniusában 25 000 K. értékben 5 — kiállított művet sorsoltak ki. — A műpártoló tagok toborzása úgy Debrecenben, mint a hajdú városokban sikeres volt. A „rendes" tagok száma 1922-ben már 500 fő és ez a taglétszám 1923-ban még alaposan növekedhetett, hiszen 1923 januárjában csak Hajdúnánáson 70 új tag lépett be az egyesületbe. 18 A Műpártoló Egyesület kiállítása. Debreczeni Újság. 1922. december 19. 4. 19 Képzőművészetikiállítás. Debreczeni Független Újság. 1922. június 18. 5. 277
