A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

Bíró Lajos Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben Amikor 1902-ben („vidéki viszonylatban is későn"

1

) létrejött a Debreceni Műpártoló Egyesület, debreceni festészetről, szobrászatról — a képzőművészet mai fogalomkörét tekintve — alig beszélhetünk. A magyar művészetnek adott Debrecen és a Hajdúság festőket, ritkábban szobrászokat, akiknek életrajza ugyan Debrecent vagy valamelyik itteni helységet tünteti fel szülőhelyként, de akik szinte törvényszerűen elszármaztak innen.

2 A debreceni művészeti élet sajátosan visszamaradott volta — „lelkes istenfi mindenki, aki itt ecsetet vesz a kezébe"

3 — tette valóban törvényszerűvé, hogy megkapaszkodásuk lehetőségét másutt keressék. A Műpártoló Egyesület első másfél évtizedének története sem mutat jobb állapotokat: közöny fojtogatja az egyesületet és — Senyéi Oláh István szerint — csak az 1908-ban rendszeresített évi 1000 K-s városi segély tartotta életben. A fővárosi művészeti társaságokkal

4 megsegített egyesületi kiállítások „el-ellankadó érdeklődések mellett folynak, csak a sétahangversenyek és cigányzenés tárlatok vonzzák a közönséget ... de jött a hosszú háború és elvitte a zenészeket is"

5

. Ez a helyzetkép módosul a világháborút követő változásokkal. Debrecen — e változásokból eredő természetességgel — az ország egyik jelentős kulturális központja lett. Nem művészeinek teljesítménye javult egyszerre fel — az itt megtelepedett alkotók száma ugyan cserélődött,

6 növekedett, de az igazán jó művész még kevés —, hanem az a szándék, amely „Debrecent kulturális szempontból is teljesen Kelet-Magyarország gócpontjává" akarta tenni.

7 *** A vesztes háború, a két forradalom, a Tanácsköztársaság leverése, az ellenforradalom és a trianoni békeszerződés megváltoztatta a most már önálló, de erősen megnyirbált Magyarország gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális arcát. A történelmi megrázkódtatások e sora, amelyet az akkori magyar társadalom valamennyi osztálya, rétege vagy csoportja átélt, szükségképpen megváltoztatta a korhangulatot, hatott a művészeti életre, a művészi magatartásra, meghatározta a művészet irányát. A húszas évek elején ocsúdó képzőművészet a nagybányaiak plein air festészetét, az alföldiek komorabb és expresszívebb világát, a konstruktivizmusnak avantgárdé szélsőségekig ívelő formakincsét és a művészi magatartás sokféle változatát kapta örökségül — ezek 1 Senyéi Oláh István: A képzőművészet Debrecenben. — Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye. (Szerk. Csobán Endre. Bp. 1940) 295—305. 2 Dosnyai Károly (1813—1850) festő és szobrász, Tikos Albert П815—1845), Telepy Károly (1828—• 1906), Jancsó Pál (1840—?), Borzásy Béla (1878—?), Klimó István (1883—1961), Csabai Géza (1889—1918), Gaál Ferenc (1891—?) és Haranghy Jenő (1894—1951) festők. 3 Aktkiállítás a Művészházban. Debreczeni Független Újság. 1927. február 2. 4. 4 Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, Nemzeti Szalon 5 Senyéi Oláh István: A debreceni Művészház kapuzárása. — Alkotás. 1.2—3. (1927. július—augusztus) 56. 6 Az 1922-es nyári és téli kiállításon szereplő 26 művész közül régi műpártolós csak 5 fő. 7 A Műpártoló Egyesület képkiállítása. Debreczeni Újság. 1922. június 4. 9. 275