A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: A Hortobágy a képzőművészetben

„Hol a magyar nép fénye kelt ragyogva S egész világra tündökölt a vászon: Nagybánya most nincs. A sok tarka pompa, Mit ő adott; ma csak művészi álom. A Tátra száz csodája, drága Erdély Minden szépsége tőlünk messze tűntek, De a magyar alföldi végtelenség Kitárul dúsan szívünknek, szemünknek... "

2 A vers utal arra a történelmi körülményre, amely bizonyára befolyásolta az új Alföldkultuszt. A művészek: Rudnay, Tornyai, Koszta, Endre Béla, Nagy István egyre több eszmei és formai szépséget fedeztek fel a pusztában, s benne a szabadság, a végtelenség szimbólumát látták, láttatták. Ugyanakkor felfedezték a témában rejlő festői lehetőséget, azt, hogy a két nagy őselem: a föld és ég találkozása szerkezeti, koloritbeli szépségeket jelent. Az ún. „alföldi festők" azt a programot vállalták a század elején, mint Ady Endre: megjeleníteni a „grófi szérűt", a „magyar ugart", rámutatni a nyomorra, az elmaradottságra. Puszta- és tanyaábrázolásaikon a természettel és a sorssal birkózó parasztokat jelenítették meg. Koszta József szentesi tanyákat festett Móricz Zsigmond novelláinak tömörségével, szenvedélyességével, Nagy István és Rudnay Gyula robotoló parasztokat és koldusokat, Tornyai János a vásárhelyi és mártélyi pusztát. Tornyai így ír 1917 körül: „Újabban inkább az eget szeretem festeni, vagy a pusztát. Ennek is a lelkét inkább, mint a külsejét... Festem a nagy sömmit."

3 Ez a festői program Kohán György, Szurcsik János, Kurucz D. István és a mai vásárhelyi festők (Németh József, Szalay Ferenc, Hézső Ferenc), Holló László, Gábor jani Szabó Kálmán, Senyéi Oláh István és a ma élő debreceni Félegyházi László, Bíró Lajos, Bényi Árpád festészetén át egészen máig hat. Nemcsak az alföldi festők foglalkoztak és foglalkoznak Alföld- és pusztaábrázolással, hanem szinte minden magyar festő és grafikus. Csak megemlítjük Barcsay Jenő és Frank Frigyes mártélyi tájképeit, Arnos Imre szolnoki vázlatkönyvét, Nagy Balogh János kubikusábrázolásait, Aba-Novák Vilmos szolnoki képeit, Kernstok Károly, Derkovits Gyula, Dési Huber István, Paizs-Goebel Jenő mezei jeleneteit. Túlzottan parttalan lenne az Alföld-ábrázolásokról írni, s ilyen kis terjedelemben reménytelen is. A nagy témakör egy kisebb részét: a Hortobágyi puszta ábrázolásait tekintjük át a jelen írás keretében.

4 j *** A2első mű, amely címében is tartalmazza a Hortobágy szót, Perlaszka Domokos (1801— 1846) Hortobágyi puszta és egy csikós című metszete 1846-ból.

5 Ezt követik azok a hetvenes években készült olajképek, amelyeket Kovács János és Wagner Sándor festett a helyszínen, illetve helyszíni tanulmányok alapján. A debreceni Kovács János 1872-től tanult a Mintarajz Tanodában. Itt mutatta be tanárainak a Mulató betyárok című olajképét, amelyet hat arannyal jutalmaztak. Alighanem ez a mű keltette fel Wagner Sándor (1838—1919) érdeklődését, akinek pár év múlva, 1883-tól tanítványa lett Münchenben. Wagner már a hetvenes években járt Debrecenben. Mint a „Debreczen" című lap megírta: több vázlatot készített, „de különösen egy hortobágyi csikóst ábrázoló képre fordított kiváló műgondot, amely a királynak is megnyerte tetszését, azt azonban akkor már 2 A versrészietet idézi Szelesi Zoltán Juhász Gyula művészeti írásai című cikke. Művészet, 1983. l.sz.7. 3 Tornyai Felvinczi Takács Zoltánhoz 1917. jan. 20-án írt levelét Bodnár Éva Tornyai monográfiája közli (Bp. 1956) 70—72. Idézet: 71. 4 Telepy Katalin: Képzőművészeti alkotások a Hortobágyról című dolgozata volt a téma első összefüggő, bár rövid összefoglalása. (Hortobágy — a nomád pusztától a Nemzeti Parkig — Szerk. Kovács Gergelyné és Salamon Ferenc — Bp. 1976) 289—301. 5 A metszetet közli Kresz Mária: Magyar parasztviselet 1820—1867 (Bp. 1956) 246