A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Néprajz - Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszedényei
Évszám szerint a következő kulacs 1874-ben készült. A kisméretű kulacs két lapja nem domború, mint a kulacsoknál általában* hanem sima. Oldalán két-két lapos szalagfül látja el a szíjtartó szerepét. Szája virágszirmok közül emelkedik ki, amelyekhez két levél csatlakozik. Az előlapon domborműves betűkkel T. J. 1874 felirat, a lap szélén benyomkodott pontok díszítik. Hátlapja négy részre osztott, mindegyik részben más-más karcolt, illetve beütött pont és vonaldíszítés, a negyedek között bemélyített sávokban felirat; Készült 1874, Tóth Jánosnak. Jelenleg nem ismerjük pontosan a mesterét, esetleg Tóth Bálintnak tulajdoníthatjuk. 50 Hasonlóan kisméretű a következő, 1878-ban készült kulacs, azonban formára eltér az előbbitől, mivel ez erőteljesen domborodik. 51 Középen bemetszett lábon áll, csak egy pár szíjtartó füle van. A fülén kétoldalt karcolt vonal, oldalán jól láthatók az illesztés nyomai, amelyeket karcolással még hangsúlyosabbá tett. Előlapján hosszú felirat, alatta talán T F névbetűk. Ilyen nevű fazekas nem szerepel a fazekasnévsorban, ezért mesterét nem tudtuk meghatározni. Bizonyos fokig hasonlóságot fedezhetünk fel a következő darabbal, amely 1880-ban ké- л szült. 52 Az erőteljesen domborodó testű kulacs két pár szíjtartó pántját ugyancsak karcolt vonalak szegélyezik, hasonlóképp hangsúlyozott az oldalakon az illesztés. Elő- és hátlapjának közepén koncentrikus körök között hullámvonal. Az előlapon hosszú felirat. A betűk, valamint a számok közötti hasonlóság alapján esetleg készítője ugyanaz a mester lehetett, mint az előbbi darabnak. 53 Úgyszintén egységet képez a következő három kulacs, 1885, 1886 és 1888-ból. 54 A kulacsok közül a legkorábbi kevésbé domború, míg a másik kettő erőteljesen hasas. Jellegzetességük, hogy külön ragasztott kis lábakon állnak, két pár szíjtartó fülük viszonylag keskeny, kisméretű, négyszögletes. Nyakuk két oldalán átfúrt erősítő részt találunk. Teljesen megegyezik a díszítésük, biedermeier jellegű virágkosár közepén nagy rózsával, körülötte apróbb virágokkal. Jellemző a domborműves díszek elhelyezése is, ugyanis a szíjtartó pántok illesztésénél helyezte el mindkét oldalon a mester, illetve a korábbi darabon még az elő- és hátlap közepén kereszt alakban is találunk négy kosarat. Az 1885-ös darabon vésett névbetűk N A és évszám szerepel. Az 1886-os kulacson az elő- és hátlapon hullámvonalak között karcolt felirat látható, amely sajnos néhol elmosódott, csak a tulajdonos neve olvasható ki, Nagy István részére. A harmadik darab csaknem teljesen megegyezik az előbbivel, eltérés csupán a lábaknál található, amelyek jóval szélesebbek, biztosabb támaszt adva a kulacs testének. Érdekes megfigyelni, hogy ugyanaz a domborműves minta, ami az 1885-ös kulacson még minden részletében kivehető volt, a későbbi darabokon elmosódottá vált, ez a mintázó kopására vezethető vissza. Mivel a két darabon Nagy vezetéknév szerepel, esetleg feltételezhetjük, hogy Nagy vezetéknevű fazekas készítette. A közeli időből két ilyen nevűt ismerünk, az egyik Nagy József, 1867-ben lett tagja a céhnek, a másik Nagy Sándor, aki 1868-ban remekelt, remekjét is ismerjük. Jelenleg nem lehet biztosan egyikük nevéhez sem kötni ezt a három darabot. (7. kép) Még egy kulacsot sorolhatunk ide, amely egészen kisméretű és lapos. Összefüggő talpon áll, oldalán két szíjtartó. Díszítése egyedülálló a kulacsok között, ugyanis karcolás mellett metszéssel készült. Előlapján kettős levél koszorúban találjuk az 1877-es évszámot, hátlapján ritkább koszorúban a szokásos felirat. 55 Készítőjét jelenleg neghatározni nem tudjuk. A kulacsok másik típusát a pereckulacsok alkotják. A jelenleg ismert anyag alapján úgy tűnik, hogy korban fiatalabbak, mint az előbbi csoport. A legkorábbi darab 1886-ban készült, ismerjük mesterét is, Kocsis Sándort. 56 Négy különálló lábú, szíjtartópántos kulacsa jó ará50 T és J betűk és az 1874-es évszám alapján. 51 Leltári szám: V. 1916. 123. 52 Leltári szám: V. 1917. 59. 53 Leltári szám: Sz. 1908. 1470. A leltárkönyv adatai alapján Mártonfi József munkája. 54 K, B, D betűk, különösen az utóbbiak tűnnek jellegzetesnek. Az évszámban az 1. megvastagított alakja alul-felül vízszintes vonalakkal lezárva ismét kapcsolatba hozza a két darabokat. 55 Leltári szám: V. 53. 31. 1. V. 1933. 47. Ez utóbbi darab Mártonfi József fazekas ajándékaként került be, feltehető, hogy ő készítette, s ez alapján feltételezhetjük, hogy az előbbi is az ő munkája. Lásd: P. Szalay E.: Egy ritka hajdúböszörményi kismesterség — Hódos Sándor fazekas. Hajdúsági Múzeum Évkönyve V. (Szerk.: Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1983.) 211—215. 56 Kocsis Sándor Fazekasok bekebelezési névsora 20. 218
