A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Néprajz - Szalay Emőke: A debreceni fazekasok díszedényei

hogy később készült, mint az 1835-ös kulacs. Díszítésében teljesen eltér az eddig ismertetett daraboktól, mivel feliratot nem találunk rajta, ugyanakkor felületét teljesen beborítja a dom­borműves díszítés, amelyet még írókás technikával felvitt díszítő elemekkel tovább gazdagí­tott a készítője. Elő- és hátlapjának ábrázolása teljesen megegyezik. A domborműves íves vo­nalak között, amelyek tagolt levelek közül emelkednek ki, domború bogyók töltik ki a vona­lak belsejét, illetve emelkednek ki a vonalak találkozásából. Az általuk határolt térben egy pár áll egymással szemben. A nőalak fején a XIX. század első felében kedvelt fejdíszt, a kaskétlit fedezhetjük fel, sötét felsőrészt és pettyes szoknyát visel, kezében egy kalászt nyújt a szemben álló huszár felé, aki pedig kivont kardját emeli a magasba. Körülöttük domborműves beütött csillagdíszítésű gombok és ragyogtatok töltik ki a teret. A domborműves levélsor külső olda­lán ugyancsak színes írókás díszítést láthatunk, szőlőfürtök és színes virágok váltakoznak. A kulacs oldalán sötétbarna hullámvonal fut végig. Az alkalmazott motívumok mind ismertek korábbi debreceni edényekről. A nőalak és huszárábrázolás legkorábban az 1802-es és 1830-as nőalakos tányérokra emlékeztet. Ennek ellenére ezt a kulacsot későbbre kell keltez­nünk. Ennek az az oka, hogy a keretdíszt alkotó domborműves díszítőelemet egy 1840-es év­számmal ellátott kancsón fedezhetjük fel. 38 A két elem között akkora az egyezés, hogy biztos­ra vehetjük, ugyanazzal a mintával készítették mindkét darabon. Ezek alapján valószínű te­hát, hogy darabunk az 1840-es évek táján készült. (5. kép) A következő világosmázas kulacs évszámmal ellátott. 39 Az ismert formát követő edény díszítését szinte teljes egészében a felirat adja, amely teljesen beborítja az edénytest sötétbarna, vörösbarna és zöld sávokkal két részre osztott lapját. Az 1846-os évszámmal ellátott darab nyakán már megtaláljuk az átlyukasztott részt, ami az ismert darabok alapján az 1840-es években jelent meg a debreceni kulacsokon. Figyelemre méltó a nyakon levő kis barna fenyő­ág. Ezt a motívumot megtaláljuk Katona Bálint 40 1839-es mesterremekén, valamint egy nő­alakon, a hozzá tartozó butellán és tányérokon. 41 A harmadik világosmázas kulacs Seres Mihály munkája. 42 Ez az egyetlen darab, ame­lyen a készítő megörökítette a nevét. A díszes darab már bizonyos fokig a formájában is kü­lönbözik az eddig megismert debreceni kulacsoktól. Talpa nem négy különálló lábból tevő­dik össze, hanem összefüggő lemez. Oldalán már négy szíjtartó pántot találunk. Nyakán az átlyukasztott rész csúcsosan emelkedik fel. Az elő- és hátlapot teljesen beborítja a díszítés, amely még őrzi a két részre tagolást, de a belső mező megkisebbedett és díszítette vált, míg a felirat kiszorult a peremére. A díszítés fehéres alapon színes írókázással történt, a motívumok körbekarcoltak. Ha az egyes díszítő elemeket vizsgáljuk, ismét eltérést állapíthatunk meg az eddig megszokott elemekkel szemben. Összhatásában a díszítményben a karcolás uralkodik, a motívumok szinte testetlenné váltak. A szimmetrikus komponálású két virágos ág kosárból emelkedik ki. A levelek között megtaláljuk a debreceni fazekasok által kedvelt karéjos leve­leket és a szőlőfürtöt, valamint az egyszerű felülnézetben ábrázolt több szirmú virágot. Mel­lettük a nagyobb méretű két alsó virágnak találjuk meg rokonát a debreceni fazekasok munká­in. A kettős sziromsoros rózsa Kosik István korsójára emlékeztet, amely az egyetlen körzővel szerkesztett virág a debreceni edényeken. Bizonyos fokig ezt igyekszik utánozni Seres Mihály is, mivel a virág közepére pontot helyezett el, holott ez szükségtelen volt, mivel ő nem körző­vel készítette virágát. A többi virág ezekkel szemben ismeretlen a debreceni motívumok kö­zött. A következő nagyméretű díszítőelem a szegfű. Ez a virág jelenleg még egy debreceni edényről ismert, egy úgynevezett asztaldíszről. 43 Hasonlóan idegen hatású a díszítmények között a gránátalma. A hét cikkelyre osztott gyümölcshöz hasonló megfogalmazásút az egyik korai mezőcsáti miskán fedezhetünk fel. 44 Úgyszintén bizonyos fokig a mezőcsáti edények 38 Leltári szám: V. 52. 46. 1. 39 Leltári szám: V. 1916. 121. 40 Katona Bálint munkája. P. Szalay E.: Vörösmázas céhremekek i. m. 448. 41 Nőalak, Butella. Leltári szám: Sz. 1908. 201. 42 Leltári szám: V. 77. 96. 1. 43 Leltári szám: V. 1916. 154. Mezőcsát Domanovszky György: Mezőcsáti kerámia i. m. 6. kép. 44 Domanovszky: i. m. 2. kép. 216

Next

/
Oldalképek
Tartalom