A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Varga Gyula: A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon

\ Varga Gyula A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon A parasztság alapvető munkaeszközei a középkortól a XIX. század közepéig alig számbavehető módosuláson mentek át. A XIX. század második felében azonban Magyarországon is eszközváltás következett be.

1 Maga az eszközváltás több mint félévszázados folyamat volt, s jellemzője, hogy az ország különböző vidékein nem egyszerre ment végbe, s nem is egyenlő méretű változásokat eredményezett. Általában azt figyelhettük meg, hogy a mai ország területén 1848 és 1914 között teljes eszközváltás történt a sarló-kasza vonatkozásában, amikoris teljesen eltűnt a gabonaneműek sarlóval történő aratása, s ezentúl mindenütt általában kaszával arattak. Eltűnt a faeke is, s helyette a különböző típusú félvas-, vasekék terjedtek el. Teljes átalakulásról beszélhetünk a cséplés Vonatkozásában is, hiszen ezentúl a nyomtatás és a kézi cséppel való cséplés már csak reliktumként bukkan fel itt-ott az országban. Helyette a gőzgéppel hajtott cséplőgép lett az általános. A cséplőgépek elterjedésével hozható kapcsolatba, hogy a magtisztításban is elhagyták az ősi szelelés, szórás műveletét, s helyette kézi hajtású szórórostákat és más magtisztító gépeket alkalmaztak.

2 Több esetben részleges eszközváltásról beszélhetünk, amikor az új eszköz nem szorította ki teljesen a régit, hanem a régi és az új tartósan megmaradt egymás mellett, mintegy kiegészítette egymást. (A gépi vetés mellett még elevenen élt a kézzel való vetés, a vas fogasborona nem szorította ki sem a fakeretes boronákat, sem a tövisboronát, az ekekapa a kézikapát stb.) Voltak olyan nagyteljesítményű gépi eszközök, melyek ebben az időben már széles körben ismertek voltak, mégsem tudtak a parasztság körében elterjedni (mint pl. a különböző kaszáló-, arató gépek). Az eszközváltás okát a kapitalista termelési viszonyok kialakulásában kereshetjük elsősorban. A jobbágyfelszabadítás után kialakult önálló kisparaszti gazdaságok is kénytelenek voltak bekapcsolódni a kapitalista rendszerű árutermelésbe. Ezért a fellendült gépgyártás, a korabeli gazdasági propaganda, egyes haladó nagybirtokok példamutatása, és még sok más helyi tényező hatására a parasztgazdaságok eszközkészlete is átalakult.

3 Ez az eszközváltás azonban úgy ment végbe, hogy miatta lényegében nem változott meg a paraszti gazdálkodás struktúrája, munkaszervezete, nem befolyásolta lényegesen a termelés megszokott menetét, hanem az új eszközök egyszerűen beilleszkedtek a régi helyére. Legfeljebb a munka intenzitását, minőségét javították az új gépek és eszközök. A parasztság tehát a két világháború között még őrizte azokat a munkahagyományokat, szokásokat, melyek a feudalizmus évszázadaiban kristályosodtak ki. Ezt kutathatta még a korabeli néprajztudomány, s benne megtalálhatta azokat a táji, történelmi hagyományokat, amelyek eredete olykor a messze múltba vezettek vissza. Maga az eszközváltás azonban már önmagában is jelezte, hogy a feudális paraszti szervezet átalakulóban van. Sorozatosan felbomlottak, széthulltak azok a közösségi kapcsolatok, melyek annakidején a közösségi birtoklási rend, a földesúri birtokszervezethez való kötődések, a termelés közösségi irányítá1 Varga Gyula, 1965. 267—348. 2 A gép fogalmának meghatározásához 1. Weber, Max, 1979. 17. „A szerszámok a munka olyan eszközei, amelyek az emberi munkaerő organikus kifejtéséhez idomultak"... „készüléknek nevezzük azokat a munkaeszközöket, amelyeket kezelni kell"... „A gépek mechanizált, azaz a munkát önműködően végző készülékek." 3 Varga Gyula, 1965. 300—315. 183