A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Nyakas Miklós: A kapitalizmus kor debreceno nyomdászságának kulturális élete

Hasonló baráti látogatásra és tapasztalatcserére került sor Miskolcon is, amelyet a miskolciak 1937. október tizedikén viszonoztak. A fogadást az Arany János utcai nyomdászszékházban tartották, majd Erdélyi Károly vezetésével látogatást tettek a Déri Múzeumban is. Megtekintették még az egyetemet, a klinikákat és a nagyerdei fürdőt. Este a székházban rendeztek számukra közös vacsorát.

70 Hagyományápolással egybekötött kirándulás volt a Hajdúhadházon rendezett kegyeleti ünnepség. A debreceni szakszervezeti vezetőség ugyanis elhatározta, hogy ápolni fogják a nagy nyomdász elődök emlékét, s ennek a gondolatnak szellemében meglátogatták Ember Lajosnak, a Városi Nyomda volt művezetőjének, a debreceni nyomdászegyesület alapító és legutoljára elhunyt tagjának a sírját. Az 1937-ben rendezett ünnepségen a debreceni küldöttséget Kállay János hajdúhadházi nyomdatulajdonos fogadta, aki 1925-ig maga is debreceni nyomdászként dolgozott. A sírnál Erdélyi Károly méltatta az elhunyt érdemeit, majd pedig Kapusi János mondott beszédet. Az ünnepségre részint vonattal, részint kerékpárral érkeztek, illetve tértek haza.

71 Fentebb már említettük, hogy a következő évben Ember Lajos fényképét — amelyet a szakszervezeti székháznak a Városi Nyomda nevében Dózsa György igazgató adományozott — a nyomdászotthon dísztermében helyezték el. Példamutató kezdeményezésként említhetjük, hogy a debreceni nyomdászok városuk történeti értékeivel szervezett formában is megismerkedhettek. 1938-ban például a jubileumi ünnepségét tartó híres debreceni református kollégiumban tettek látogatást, ahol dr. Varga Zsigmond igazgató fogadta őket, amelyért a kor szokása szerint a nyomdásztársadalom nevében Erdélyi Károly mondott köszönetet.

72 Nem árt megemlítenünk, hogy a hétköznapinak tűnő, egyszerű szórakozási alkalmakat is igyekeztek úgy megrendezni, hogy az a résztvevők számára maradandó élményt nyújtson, s fejlessze a kulturált társas érintkezés formáit. így például 1925. február huszonkettedikén a debreceni nyomdászok farsangzáró báli újságot adtak ki. Az alkalmi lap telítve volt szellemes humorral, s a helyi vezetőséget, valamint a szaktársakat sikerült tréfás formában anélkül jellemezni, hogy az az illetőkre sértő lett volna. Ez „jó példája annak, hogyan lehet egy élelapot a célnak megfelelően szerkeszteni" — olvashattuk a Typographia hasábjain megjelent tudósítás értékelését. A munkás szolidaritásról és az emberi humánumról tettek tanúbizonyságot akkor, amikor a fenti álarcosbál tiszta jövedelméből a munkanélküliek ebédakciójának támogatására 500 000 koronát — ekkor inflációs idők jártak — küldöttek.

73 Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy a debreceni nyomdászok kulturális tevékenysége nem volt öncélú és főleg nem volt politika-mentes. A hagyományos előadások sorában szép számmal akadtak kifejezetten politikai jellegűek is. A kultúra és politika összefonódására szép példa Nóvák László előadása 1937 karácsonyán.

74 Ennek megtartásával a debreceniek kívánságát teljesítette a budapesti központi vezetőség, Nóvák ugyanis a központból kiküldött budapesti előadó volt. Az eseményt még hangsúlyosabbá tette, hogy az előadás megtartására az akkor felújított Arany János utcai székházban került sor. Az előadó általános nyomdászat- és mozgalomtörténeti előadást tartott, külön is kiemelve a debreceniek szerepét, márcsak a helybeliekre való tekintettel is. A világháború utáni évekről szólva kiemelte a nyomdász összefogás fontosságát, a kontárok kirekesztésének és a szakmai műveltség emelésének jelentőségét. Érintette a nyomdaiparban jelentkező racionalizálási törekvéseket is, amelyek szerinte ebben az ősi szakmában csak kis hányadban kaphatnak helyet, mert ez a tevékenység nyolcvan százalékban agymunka, tehát szellemi tevékenység, amelyet gépesítéssel nem lehet pótolni. A munka mennyiségét fokozni ebben az iparágban csak a munkások hajszolásával lehet, ez pedig a minőség rovására vezet. A munkásságra nézve káros jelenségekkel és tudatos törekvésekkel — tehát az úgynevezett racionalizálással és a kontárok tevékenységével — szemben csak állandó tanulással és szakmai továbbképzéssel lehet felvenni a versenyt. Miután előadását egész sereg példával támasz70 Typographia. 1937. dec. 22. Hetvenedik évf. 49. sz. 4. és uo. Hatvankilencedik évf. 43. sz. 4. 71 Typographia. 1937. júl. 2. Hatvankilencedik évf. 27. sz. 3. A debreceniek kegyeleti ünnepsége Hajdúhadházon. 72 Typographia. 1938. dec. 9. Hetvenedik évf. 49. sz. 4. 73 Typographia. 1925. ápr. 3. Ötvenhetedik évf. 14. sz. 3. 74 Typographia. 1938. jan. 7. Hetvenedik évf. 1. sz. Szakelőadás Debrecenben. 177