A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Nyakas Miklós: A kapitalizmus kor debreceno nyomdászságának kulturális élete

vásároltak. Ez utóbbiakat pozsonyi és párizsi kiadóktól szerezték be. A magyarországi kiadóktól természetesen a haladó szellemű írók alkotásait vásárolták, így például Móricz Zsigmond és Móra Ferenc munkáit. A könyvtár rendszerint a szakegylet helyiségében került elhelyezésre. A századforduló tájt a nyomdászok a Dégenfeld (a mai Tótfalusi) téren levő Két Galambhoz címzett vendégfogadóban béreltek egyleti helyiséget, amely azonban nem jelentett megnyugtató megoldást, elsősorban a tulajdonossal való súrlódások miatt.

43 A könyvtár ezután sokáig a Munkás Otthonban (a Margit fürdő) nyert elhelyezést, ahol az úgynevezett „befizető" szoba — itt szedték ugyanis a tagsági díjakat — egyben könyvtári szobaként is szolgált. A Munkás Otthonban nemcsak a nyomdászok könyvtára nyert elhelyezést, hanem a többi szakszervezeté is.

44 Amikor a nyomdász szakszervezet 1928-ban átköltözhetett az Arany János utcai székházba, természetesen a könyvtár is ide telepedett át. A debreceni nyomdászok öntevékeny művészeti tevékenysége a két világháború között a Munkás Otthon falain belül zajlott, mint általában a többi szakmáé. A Munkás Otthonban folyó kulturális tevékenység magvát azok az öntevékeny művészeti csoportok adták, amelyek szakmánként szerveződtek ugyan, de végül mégis egységes mozgalommá álltak össze. A színjátszás terén például a vasasoknak volt erős gárdájuk, ettől függetlenül azonban csoportjukba szívesen felvettek csinos, színjátszó érzékkel rendelkező nyomdászlányokat, de szerepeltek náluk kefegyáriak és más szakmák képviselői is. A nyomdászok azonban önálló színjátszó csoporttal is rendelkeztek! így például 1940. december tizenötödikén a Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesületének Debreceni Csoportja az Arany János utcai székházban színpadavató vígdélutánt rendezett, amelyen tizenkét fő szerepelt.

45 A Munkás Otthon keretein belül folyó színjátszó munkában a különböző szakmák színjátszó bizottságai általában népszínművek és operettek színpadra vitelét szorgalmazták, de néha komolyabb művek bemutatására is sor került. Különösen jelentős volt az a kapcsolat, amely 1924 és 1928 között a munkás színjátszás és Csokonai Színház között alakult ki. Onnan ugyanis leegyszerűsített darabokat kaptak, amelyeket a kezdetleges színpadi technikával és felszereléssel is elő tudtak adni. A színjátszó tevékenységet egy Sötét Balázs nevű fiatal színész vette pártfogásába.

46 A Munkás Otthon falain belül történt a nyomdász dalkultúra ápolása is. A munkásdalárdák ugyan szintén szakmánként szerveződtek, de itt is ugyanazt a jelenséget figyelhettük meg, mint a színjátszás terén. A vasasok és bőrösök szakszervezete különösen erős dalárdával rendelkezett ugyan, de nem zárkóztak el más szakmába tartozók felvételétől. Ha az egyik dalárda feloszlott, a tagság — tekintet nélkül arra, hogy ki hol dolgozott — szinte változatlanul ment át a működő vagy éppen egy akkor alakuló dalkörbe. A karmestereket vagy a Zenedéből vagy pedig az akkor már országos hírű vagongyári Egyetértés Dalkörtől szerződtették. Hetente két-három alkalommal tartottak próbát.

47 Természetesnek kell tartanunk, hogy a nyomdászokat, úgy is mint a kultúrával hivatalból foglalkozó munkásokat, a többi szakmák képviselői messzemenően elismerték, s a kulturális bizottságokban, az úgynevezett „vigalmi" bizottságban — amely szakmaközi jellegű volt •— a nyomdásztársadalom képviselői mindig jelen voltak. így például Kapusi János, Fehértavi László, Erdei Károly sok éven keresztül irányították a kultúrbizottságot.

48 43 Laboncz András visszaemlékezése szerint. A debreceni munkásszervezkedés bölcsőjénél. Korok, emberek. Visszaemlékezések a Hajdú-Bihar megyei munkásmozgalom történetéből. 1900—1948. (szerk. Fehér András, Debrecen, 1976) Vö. még Typographia. 1905. febr 24. XXXVH. évf. 8. sz. 3. Felszólították Galamb Sándort, ha „netalán terhére van szakegyletünk ottléte, hát mondja föl a lakást". 44 Ménes J. i. m. 45 Uo. és Typographia. 1940. dec. 30. Hetvenkettedik évf. 51. sz. 3. 46 Ménes J. i. m. és Gáli Lajosné szül. Holló Etelka visszaemlékezése: Kulturális élet a debreceni szervezett munkásság körében. Korok, emberek. I. m. 109. 47 Ménes J. i. m. és Gáli Lajosné szül. Holló Etelka i. m. 112. Mindketten említik, mint kiemelkedő kulturális eseményt az 1929-ben rendezett Országos Munkás Dalosversenyt, amelynek Debrecen adott otthont. 48 Ménes J. i. m. 173