A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Régészet - M. Nepper Ibolya–Módy György: Szentgyörgy (Kismacs) Árpád-kori templomának feltárása – A falu a XIII–XIV. században
nak előtte pedig Szent György egyháza 1234 előtti történetére. Segítenek-e eloszlatni a birtok történetében az 1234—-1304 közötti közel háromnegyed évszázadnyi idő homályát. Erre a bihari Macs falura vonatkozó első kétségtelen adatunk 1282-ből való. Ekkor még nem Nagymacs, hanem egyszerűen csak Macs (Moch) néven említik mint Lombi birtok (terra Lombi) határosát, földesurának megnevezése nélkül. 16 Macs északi határosa Lombi (későbbi néven Szentkereszttelke) birtoknak, mert más oklevélből tudjuk, hogy Lombi déli határosa Szepes volt. Tudjuk, hogy ennek a bihari Macs-пак a birtokosai az 1282 tavaszán kitört kun felkelésig — feltehetően az 1270-es évek végétől — Alpra kun vezér fiai voltak. Ez kitűnik abból az oklevélből, melyet IV. László 1285. január 1-én adott ki, de Szentpéíery Imre szerint már 1284. szeptember 3-án megírták. Ebben a hűtlenné vált Alpra fiáktól elkobzott Macs falut, az ott levő várfölddel (terra castri) és Mihálylaka birtokkal (Myhalloka) együtt Debrecen-i Rofoin comesnek adományozta saját és családja más tagjainak érdemeiért. Macsot Alpra lehet, hogy 1270 előtt V. Istvántól mint ifjabb királytól kapta, de legkésőbben is 1281 előtt, hiszen abban az évben meghalt. Gyárfás István Alpra megadományozását az 1271. május 21-én a Rábca térségében V. Istvánnak a kunok segítségével II. Ottokár cseh király ellen aratott győzelméhez kapcsolja. Macs-ot viszont tévesen az ő korabeli Esztergom vármegyében levő Mocs-csal azonosítja. 17 Mindenesetre a fentiek szerint Macs közel két évtizeden át kun szálláshely volt. így feltételezhetjük, hogy a tatárjárás pusztítása után csak lassan népesedett újra, hiszen a kunok többnyire „gazdátlannak" tekintett és kevés lakossal megült birtokokon jutottak telephelyekhez. Nem tudjuk, hogy Alpra alatt egyáltalán hány kun szállt meg, s itt maradtak-e, de Rofoin földesurasága életre keltette a kis falut. Az 1291—94 közöttre helyezett váradi püspöki tizedjegyzék szerint a nyíri főesperességben a másodízbeni fizetéskor Rofoin Macs faluja (—och Rufoyn) 23 kepe tizedet adott a püspöknek. 18 Tehát a környék közepesnél valamivel kisebb lélekszámú települései közé tartozott. Ott találjuk a hét Bihar megyei falu között is (a megszerzés időrendjében; Torna, Macs, Gáborján, Szentpéterszeg, Keresztúr, Tépe, Derecske), melyeket az örökös nélküli Rofoin bán 1311 őszén Károly Róbert színe előtt unokaöccsének, Dózsának adott át, csak azok haszonélvezetét tartotta meg magának. 19 Mihálylaka nevű birtok sem ekkor, sem ezekből az évtizedekből általunk ismert oklevelekben nem fordul elő. Vajon ténylegesen birtokába vette-e Rofoin bán ezt az adományt 1285-ben? Az bizonyos, hogy a feltehetően valamikori prédium nem izmosodott önálló egyházas faluvá, de földjét még sokáig külön tartották számon, s mint látni fogjuk, hosszú pereskedés folyt birtokjogáért. A fentiekből összegezhetjük, hogy míg 1234-ben, 1304-ben és 1307-ben a szabolcsi falut (illetve egyházát) kizárólagosan Szentgyörgynek nevezik és a bihari falut 1282-ben, 1285-ben, 1291—94-ben és 1311-ben egyszerűen csak Macs-пак, addig 1322-ben és 1323-ban éppen a szabolcsi falut illetik csak Macs névvel és a bihari település megkülönböztetésül a Nagymacs nevet viseli. Az eddigiek alapján kikerülhetetlen a gondolatsor, melynek első lépése az a feltételezés, hogy a két falu eredetileg egy birtokon és feltehetően a tatárjárás előtt Macs nevű birtokon települt meg. A helynév a hasonló alakú és valamelyik szláv nyelvből származtatható személynévből keletkezett. De a névadás módja jellegzetesen magyar. Falurendszerünk kialakulásának első korszakára jellemző, nyugodtan helyezhetjük a XII. század első felére. Másutt is keletkezett ebből a személynévből helynév, például az 1208-tól adatolt Komárom vármegyei 16 Árpád-kori új okmánytár. XII. 376. 17 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II/2—3. (Szerk. Szentpéíery Imre—Borsa Iván, Budapest, 1961) 348. lásd a 3348. sz. regesta. — Mihálylaka viszont nem szerepel a következő kiadásokban: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiaticus ac civilis. Studio et opera GeorgiiFejér. I— XI. (Budae, 1829—44) V/3.259. és Zimmermann, Franz-Werner, Carl-Müller, Georg— Gündisch, Gustav: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I—IV. (Hermanstadt, 1892—1937) I. 146. lásd a 206. regestát. — Alprára és fiaira lásd Gyárfás István: A jász-kunok története. I— П. (Kecskemét, 1870—73) II. 288., 309—310., 351. és 448. 18 Jakubovich Emil: A váradi püspökség XIII. századi tizedjegyzéke. Magyar Nyelv XXII. évf. (1926) 298. A falu nevét hibásan Bocsnak értelmezi. 19 Zichy okmánytár I. 132—33. 119
