A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Régészet - M. Nepper Ibolya–Módy György: Szentgyörgy (Kismacs) Árpád-kori templomának feltárása – A falu a XIII–XIV. században

főfal csatlakozásánál levő pillér, az északi fal, a déli fal nyugati vége és a nyugati bejárati fal, valamint az ahhoz csatlakozó egy-egy támpillér alapozását is. Kötésben levő téglasorok kizárólag a szentély északkeleti pillérénél és az északi főfal egy szakaszán maradtak meg (4. kép). Az alapozás a majdnem mindenütt megfigyelhető habarcsos-meszes rétegtől számítva — 65 cm-ig terjedt. A döngölt sárga agyagra rakták a meszes habarcsot és erre emelték a téglafalat. Két, csaknem azonos téglaméretet vehettünk fel; 22 x 15 x 5 cm és 22 x 15 x 4,5 cm. A templom belsejében több faragott idomtégla darabot is leltünk, különösen a hajó déli fala és a szentély találkozásánál. Ez arra enged következtetni, hogy a diadalíven féloszlopok voltak. A templomba a bejárat a nyugati falon levő ajtón át történt. Ennek helyét pontosan sikerült fellelnünk. A hajó és a szentély csatlakozásánál, a szentélyen és a hajón belül is megkutattuk a felforgatott talajt három ásónyom mélységben, de korábbi alapozás maradványaira nem bukkantunk. Sikerült viszont megtalálni a hajón belül az eredeti téglapadló egy kis foltját (5.—6. kép). A feltárt alapozásmaradványok külső síkjától számított 1,5 méteres szelvényrészletekben három ásónyom mélységig sírok nem mutatkoztak kivéve egyetlen sírt az északi falnál. A feltárt alapfal, jobban mondva alapozás maradványok állagából következik, hogy itt nem arról volt szó, hogy a falu elnéptelenedése, majd pusztulása után maga a templom is az enyészeté lett. A felmenő falakat már megbontották a XVII. században, a XVIII. század végén pedig már nem lehetett látni belőlük, pedig akkor ez a rész nem volt beerdősülve. Ezzel magyaráztuk, hogy a II. József-kori katonai felvételen a szokott „Ruine" jelölést sem találtuk meg. A templomhely már az 1910-es években is annyira feldúlt kellett legyen, hogy Zoltai reménytelennek látta a feltárását, pedig a szomszédos Macs templomhelyét — bár az is bolygatva volt — 1912-ben megásatta. Az alapfalak rombolásának utolsó szakaszáról Zoltai Lajos 1925-ben adott hírt; „Szent György egyháza helye is felismerhető még a böszörményi út és a Tócó között, Hartstein Nándor birtokán, a régi Lebuj-csárda megett. Úgy hallottam; tégláit az új uraság néhány évvel ezelőtt (kiemelés a szerzőktől) kiszedette."

3 Itt nyilvánvalóan a felszín alatti téglasorokról lehetett szó. Szerencsénkre mégsem végeztek „alapos" munkát a birtokos kirendelt emberei. A csákányozással ugyan majdnem mindenütt felszaggatták az utolsó téglasorokat is, de a téglatöredékek alatt a habarcsos réteg és alatta a döngölt sárga agyagalapozás olyan mértékben és minőségben maradt meg, hogy a templom alaprajza pontosan elénk tárult. A templom teljes belső hossza 16,65 méter, ebből a hajó hossza 10,7 m, a szentélyé 5,95 m. A hajó belső szélessége 6,6 m, a szentélyé 4,55 méter. A hajó északi falának alapozása 1,15 m, a szentélyé 1 m, ezzel szemben a hajó és a szentély déli faláé egyaránt 1,2 m vastag. (2. és 4. rajz.) Itt nem érvényesül az a sok helyen megfigyelt eltérés, mely szerint éppen az északi fal szokott valamivel vastagabb lenni. Szent György egyházának sem eredetileg, sem későbbi hozzáépítésben sekrestyéje nem volt. A szentély egyenes záródása, a sarkain, a hajó és a szentély csatlakozásánál, a nyugati fal sarkainál levő támpillérek, valamint a nyugati bejárat egyértelműen a XIII. századra keltezik a templomot. Tudjuk, hogy a kutatók nagy része, a hajó falusi egyházainkéhoz képest viszonylagos nagysága és a támpillérek miatt, a tatárjárás utánra helyezné templomunk építését. Szent György egyházának és Józsa prédiumnak egy vitathatatlan 1234. évi említése viszont az alaprajzi általánosításokból levont időrendi következtetések itteni helytállóságát megingatja. Bizonyos, hogy a most feltárt templomot nem bővítették, szentélyét át nem alakították. Az alapozás mindenütt összefüggő, több építési korszakról semmi sem vall. A feltárt sírok a templomkörüli temetőhöz tartoznak, az alapárkok kiásásakor korábbi sírokat nem semmisítettek meg.

4 Az 1234. évi említéssel kapcsolatban ugyan gondolhatnánk arra hogy a középkori Szentgyörgy falu területén belül a prédiumon állhatott egy XII. századi félköríves szentély záródású, kisebb méretű templom és ennek pusztulása után valamikor az 1260-as években építették volna azt a templomot, melynek alapmaradványait feltártuk. Másik templomhelyre viszont eddig semmilyen biztos adatunk nincsen. Esetünk nem valami különleges kivétel. Gondolnunk kell arra, hogy amint egyenes szentélyzáródású, északi sekrestyével és támpillé3 Zoltai: Települések, i. m. 43. 4 Karácsonyi János—Borovszky Sámuel: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba lajstrom... (Budapest, 1903) 302—303. Nr. 379. (132.) Józsa prédium és Szentgyörgy falu kérdését tanulmányunk II. fejezete részletesen tárgyalja. 98