A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Tóth András (1858–1929) élete és művészete

Sz. Kürti Katalin Tóth András (1858—1929) élete és művészete Az első szobrász, aki évtizedeken át és viszonylag eredményesen dolgozott Debrecenben, Tóth András volt. önéletrajzában így jelezte debreceni kapcsolatait: „Származtam régi debreceni családból, atyám, mint honvéd került el Debrecenből a veres pántlikásokkal, végig küzdve az 1848—49-iki szabadságharcot az Arad megyei Pnsztasimándon telepedett meg, s ott születtem 1858-ban ... vonzalommal viseltetve őseim szülővárosa iránt, 1889-be Debrecenbe költöztem, hol is a szobrászat addig parlagon hevert, itt is jobbára csak épületi szobrászmunkákkal foglalkoztam."

1 125 éve, 1858. szeptember 8-án született Puszta-Simándon. Édesanyja Nagy Zsuzsanna, édesapja Tóth Mihály, aki előbb vasútépítésnél napszámoskodott, majd bérkocsis volt. Az édesanya korai halála után mostoha nevelte 1863-tól. Önéletrajzában így összegezte nehéz, akadályokkal teli gyermek- és ifjúkorát: „Aradra kerülvén ott nevelkedtem, s ott végeztem elemi iskoláimat is. — Atyám szegénysége folytán tovább nem iskoláztathatván 12 éves koromba lakatos inasnak adott, de testi szervezetem az erős munkát nem bírva ki e mesterség mellett csak két évig voltam, atyám ekkor asztalos mesterségre adott, melyet négy évig ki is tanultam már mint asztalos inas hajlamot éreztem a fafaragás iránt, mesterem ki bútorasztalos volt ezt észrevette, legtöbbnyire bútordíszítői fafaragással foglalkoztatott. Felszabadulva egy képfaragóhoz kerültem Aradon s ott 2 évig tanultam azután Bécsbe mentem — de mert a német nyelvet nem bírtam alkalmazáshoz sem juthattam, pénzem sem volt vándorbotot fogva bejártam alsó austriát felső magyarországot közbe Győrbe, Pozsonyba, Heinburgba hol mint asztalos hol mint képfaragó dolgozgattam. — Heinburgba a német nyelvei valamennyire elsajátítva, ismét csak Bécsbe óhajtottam menni, de sorozásra Aradra kellett vándorolnom, s itt újra mint képfaragó dolgozgattam, részt vettem faragványaimmal az Aradon 1880 ba rendezett iparkiallításon, munkáimért oklevelet és emlékérmet kaptam, munkáim feltűntek a kiküldött miniszteri biztosnak jágocsi Péterfy Józsefnek, s ez áldott lelkű úr felszólított ha nem e volnék hajlandó magam tovább képeztetni? én e felszólítását elfogadtam, s rövidesen felkerültem Pestre s ott 200 Forint évi állami ösztöndíjjal bejutottam az országos iparművészeti tanodába, melynek 2 éven át szorgalmas és kitartó tanulója voltam, ott úgy az építészeti rajzolást, mint az agyagmintázást elsajátítva, de a sok év keserves nélkülözést megunva, jó bizonyítványai ellátva kiléptem s felmentem Bécsbe ott már mint szobrász huzamosabb ideig egy jelesebb szobrászműteremben dolgoztam, s mellékesen bejártam a Bécsi szépművészeti académiába és tanultam."

2 Tehetségét asztalos mestere és Szalacz Gyula jegyző fedezte fel. Ö támogatta Aradra visszatértekor és később is. Az aradi épülő színház dekoratív és szobrászati feladatát látta el sikeresen, majd 1885-ben díjat nyert az ipartestü1 Részlet önéletrajzából, amelyet 1901-ben a Szabadság szobor avatása előtt írt meg Komlóssy Artúr felkérésére. (Déri Múzeum Adattára). 2 Részlet önéletrajzából, 1901. Szöveghű idézet! 535