A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1871. évi debreceni kiállítása

Sz. Kürti Katalin Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1871. évi debreceni kiállítása, a kiállítás debreceni szervezői A debreceni képzőművészeti élet fejlődésének fontos időszaka volt az 1861— 71 közötti évtized.

1 Megalakult az Emlékkert Társulat s megrendelte Marschalkó Jánostól a „Haldokló oroszlán" című honvédemlékművet, majd Izsó Miklóstól a Csokonai-emlékművet (1867—1871). A létrejött Városi Színház falán és oromzatán nyolc szobrot helyeztek el ugyancsak Marschalkótól 1865-ben. E korszakban a városban dolgozott és együtt állított ki Burszky István és Gyulai Ernő. Ide települt és fényképész műtermet, „fényirodát" nyitott Gondy Károly és Egey István, kőnyomdát tartott fenn Kutasi Imre, a Kollégiumban pedig Kallós Kálmán vezetésével dolgozott a félévszázados múltra visszatekintő „rajzoskola". Olyan neves művészek dolgoztak debreceni családok és a Református Kollégium megrendelésére, mint Barabás Miklós, Györgyi Alajos, Orlai Petrich Soma, Kiss Bálint. Az 1871-es évnek két nagy, országos hírű eseménye volt: a Csokonai-szobor ünnepélyes felavatása és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállítása. Levéltári forrásból sokat tudunk az első Debrecenben rendezett kiállításról, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat „fiók-tárlatának" 1871-es bemutatójáról. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban lévő iratanyag kellően megvilágítja az előzményeket és a kiállítás fogadtatásáról, hatásáról is számot ad. Mint ismeretes, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatot 1859-ben alapította Barabás Miklós, Brodszky Sándor, Orlai Petrich Soma, Telepy Károly, a nemzeti festészet négy jelentős alakja. A Társulat célja a nemzeti művészet pártolása, a fiatal tehetségek taníttatása, a közönség művészeti nevelése. Kezdeményezésükre jött létre a Mintarajz iskola és a rajtanárképző intézet 1871ben. A Társulat pesti kiállításait (ezek 1877-től a régi Műcsarnokban voltak) egyre gyakrabban kísérték műértő kritikák Henszlmann Imre, Keleti Gusztáv, Szana Tamás tollából. A pesti kiállítások mellett vidéki vándor (ún. „fiók") tárlatok rendezésével, műlapok kiadásával, művek sorsolásával teremtették meg a működéshez szükséges anyagi feltételeket.

2 Körlevéllel fordultak a nagyvárosokhoz, s a vezetők segítőszándékától függően több-kevesebb tagot toboroztak. Debrecenbe 1861-ben érkezett az első tagtoborzó felhívás és alapszabályzat. 1864ben Debrecen városa 200 Ft alapítási összeget fizetett. 1868-ban már huszonkét debreceni tagja volt a Társulatnak, az elsők közt Csanak József, Veress László, dr. Popper Alajos. 1871-ben a következők részvételéről tudunk: Medve Kálmán, 1 A XIX. század debreceni képzőművészetének alapirodalma: A képzőművészetek Debrecenben (Szerk.: Bőgel József Debrecen, 1961) — Senyéi Oláh István: A képzőművészet Debrecenben című tanulmánya (In: Debrecen sz. kir. város és Hajdú vármegye — (Szerk.: Csobán Endre, Bp. 1940) Balogh István tanulmányai: Izsó Miklós és a Csokonai-szobor (Művészettörténeti Értesítő, 1953. 1—2. sz. 99—104.), Adatok Debrecen képzőművészetéhez a 19. sz. elején (MTÉ, 1955. 54—65.) és Beregszászi Pál és a debreceni „Rajzoskola" 1819—1856 (MTÉ, 1960. 1. sz. 43—49.), Sz. Kürti Katalin: Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú-Biharban (Debrecen, 1977.). 525