A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön
MÓRICGÁT — Szánk határánál Lásd Szank-Móricgát. 23. NAGYKÖRŰ — Marsó tanya Közelebbi leletkörülményeit nem ismerjük. A leltárkönyvi bejegyzés szerint Marsó (de Mazsónak is olvasható) Péter találó gazda ajándékaként és Nagykörű község elöljáróságának közvetítésével került az anyag a Magyar Nemzeti Múzeumba. A leltározás 1927-ben történt, nyilván ekkor kapták a leleteket is. 60 1931-ben dr. Eperjessy Zoltán körorvos egy durva, kézzel formált agyagkorsót ajándékozott a MNM-nak, melyet csontváz mellől szedett ki. A napló megjegyzi: „Ugyanazon a helyen, ahol 7/27. sz. alatt kerültek elő a leletek." 61 Párducz Mihály már első közlésekor azt írja, hogy Marsó Péter tanyájáról származnak a leletek. 62 Ezt csak személyes tapasztalatból (beszélgetés a találóval, helyszínelés) tudhatta, mert a tanyát nem említik a megmaradt okmányok. (Esetleg Nagykörű elöljáróságának — azóta elkallódott — levelében szerepelt ez a tény.) Az együttes jó részének leírása és fényképe szerepel a pontus-germán csoport emlékeiről írott könyvében, 63 de teljes közlése csak a Szarmatakor első kötetében történt meg. 64 Párducz Mihály soha sem kételkedett a leletek összetartozásában, pedig alighanem arról van szó, hogy a Tisza árteréből kiemelkedő, jó földrajzi adottságokkal rendelkező lelőhelyen más nép is megtelepedett. A La Tene II. jellegű bronzfibula tartozhat talán még az együtteshez, de a bronzcsüngők, bronzgombok és buzogány aligha. A jazigokhoz sorolható leletek a következők: 1. Bronzfibula. La Tene II jellegű, kerek metszetű, drótjának egyik végét elvékonyították, kihegyezték. Ebből képezték ki tűjét. Rugóját félkörösen felhajlították, hurkot képeztek belőle, majd ezen átdugva a drótot félköríves kengyelt csináltak, lábát egyenesre hagyták. Visszahajlított felső szárát (vége letörött) vízszintesen egymás mellé tekert dróttal díszítették. Lsz: MNM Népv. 7/27. 1—65. H: 8,9 cm, M: 2,1 cm. 2. Aranygyöngy, 6 db. Vékony, bordázott aranylemezből sodorták hengeresre. A bordák körbefutnak. Lsz: MNM Népv. 7/1927. 13., H: 1,1—1,9 cm, Átm: 0,2—0,4 cm, súlyuk (a csüngővel együtt) 2,15 gr, An: 412, E: 11 (de jelenleg a MNM régészeti kiállításában, ahol a csüngővel együtt felfűzték őket). 3. Csüngő, arany. A patkóalakú, préselt lemez közepén borda fut körbe. Nyitott végére, keskeny aranyszalagból, kerek rekeszt forrasztottak. Benne kék színű kő látható. Kis füle bordázott aranylemezből készült. Füle alatt kis granuláció ül. Lsz: MNM Népv. 7/1927. 14., Átm: 1,8 cm, súlya (az aranygyöngyökkel együtt): 2,15 gr, An: 412, E: 11. (de jelenleg a MNM régészeti kiállításában, ahol az aranygyöngyökkel együtt felfűzték). 4. Karneolgyöngy, 33 db. Lsz: MNM Népv. 7/1927. Átm: 0,7—1,3 cm. Az eddigi közlemények a jazigok legkorábbi hagyatékának tartják. 0 "' Ez a leletek egy részére elfogadható. 60 MNM Népv. 7/1927. 1—65. Az 1—61 sorszámú anyag kópiáit utólag beragasztották a leltárkönyvbe, de a 63—65. számon leltározott agyagpoharak nem szerepelnek a képeken. 61 MNM Népv. 1/1931. 62 Párducz (1931) 117. 63 Párducz (1935) 21. A VII. táblán bemutatott leletek nagyobbak a valóságosnál. 64 Párducz (1941) 19. 65 Mócsy 115. — Párducz (1956) 179. — Kőhegyi (1973) 280. — Kőhegyi (1974—75) 315. 295
