A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Régészet - Poroszlai Ildikó: Későbronzkori edény-depot lelet Debrecenből
a spirálbütykös edények népének füzesabonyi és gyulavarsán di csoportjáról ír. 65 Dolgozatomban ezt a terminológiai rendszert használom, s a hajdúbagosi csoportot ezért neveztem mindenütt gyulavarsándi alapokon létrejött csoportnak. A lelőhely földrajzi helyzetét tekintve nem meglepő, hogy ezt az egységes leletanyagot nem tudjuk egy konkrét késő bronzkori csoporthoz kötni. A késő bronzkor 2—3-ban Debrecen környékét a felsőszőcsi, az észak-alföldi halomsíros, pilinyi kultúrák (csoportok) határolták, sőt a hajdúbagosi csoport területén fellelhető berkesz-demecseri típusú leletek tanúsága szerint ez a csoport is megjelent a területen. 00 Leletanyagunk a hajdúbagosi csoporthoz és a pilinyi kultúrához áll a legközelebb, amiből arra következtethetünk, hogy a pilinyi kultúrát kialakító későbbi halomsíros összetevővel területünkön is számolni kell. Ezenkívül a rokon alapetnikum (füzesabonyi, ill. gyulavarsándi kultúra) is okozza a hasonlóságot. Véleményem szerint a depot-lelet időben követi a hajdúbagosi csoportot, erős halomsíros és pilinyi — némi berkesz-demecseri hatásokkal együtt. A területen a RBD—HAi-ben a Gáva kultúra jelenik meg, melynek szintén voltak kapcsolatai a fenti kultúrákkal. Edényeink egyes formai és díszítőelemei — pl. kívül fekete, belül vörös, ill. sárga szín, árkolt bütyök, kannelura — fellelhetők a Gáva kultúrában. 67 A hajdúbagosi csoport a RBC-ben megszűnik, a Gáva kultúra pedig csak a RBD végén kezdődik. A berkesz-demecseri csoportnak csak szórványos leletei ismertek a területről, a két időszak közötti hiátust ez a csoport tehát nem tölthette ki. Valószínű, hogy a kérdéses átmeneti időszakban a Kossuth-laktanyában előkerült kerámiaanyaghoz hasonló leletekkel számolhatunk. Fentiek alapján az anyagot a késő bronzkor 2 végére, 3 elejére (RBC— BD), a hajdúbagosi csoport és a Gáva kultúra közé keltezem. Az edények készítési módjukat (anyag, égetési technika, forma) és díszítésüket tekintve annyira egységesek, hogy egy kéz, vagy egy műhely munkájának tarthatjuk. 65 Banner J.—Bóna I.: i. m. — A régészeti kutatás hiányossága miatt a hazai ottományi kultúrát még nem lehet pontosan körülhatárolni, de az biztos, hogy a gyulavarsándi kultúra közvetlen előzménye. Vö.: Kalicz N.: Bronzkori telep Rétközberencs határában. Arch. Ért. 97 (1970) 23-, — Bóna, I.: Die Bronzezeit... 120. A magyar kutatók többsége megtartja az ottományi kultúra hármas felosztását: pl. Kemenczei T.: Adatok a Kárpát-medencei ... 164. — Kalicz N.: Bronzkori telep ... 26.; Kemenczei a Berettyó—Tisza-közét, Kalicz a Rétközberencs-paromdombi ásatása alapján a Felső-Tisza-vidéket jelöli meg a kultúra törzsterületének. — A magyar kutatók közös nevezőre akarják hozni a szlovákiai és erdélyi ottományi kultúrát, holott ezen a két területen nem ugyanarról a kultúráról van szó. 66 Kovács Т.: A hajdúbagosi ... 42. — Kemenczei, Т.: Das spätbronzezeitliche ... 92. 67 Kemenczei Т.; A Gáva kultúra... 53—55. — László, A.: Betrachtungen über die Keramik vom Typ Gáva der frühen Hallstattzeit. SCIV 4 (1973) 605—608. — Horedt, K: Probleme ... 15—25. — Paulik, J.: Pravek vychodného Slovenská (Kosice, 1966) 305—306. 97
