A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Természettudomány - Kalapos Mihály: Hajdú-Bihar megyei erdőnkívüli fásítások története

h) Községi tanácsok kezelésében levő erdők: 401 ha 0,8% i) Legeltetési bizottságok fásítása: 2 250 ha 4,2% j) Egyéni tulajdonban: 579 ha 1,1% Összesen: 52 696 hektár erdő és fásítás Fafajok szerinti megoszlás: Akác 25 980 ha 49,6% Tölgy 9 700 ha 18,5% Egyéb kemény 2 970 ha 5,6% Fenyő 1 750 ha 3,2% Nemesnyár 7 007 ha 13,3% Egyéb lágy 2 358 ha 4,5% Erdőhöz tartozó egyéb terület 2 93T ha 5,3% összesen: 52 696 hektár Az 52 696 hektáros erdőterület 8,5%-os erdősültségnek felel meg. Az erdőn kívüli fásítások — bár statisztikailag nincs kimutatva — még további 2%-kal növelik a fával borított terület arányát. Ezek fafaj megoszlása az alábbi: Akác 2 663 ha 21,3% Tölgy 2 813 ha 22,5% Egyéb kemény 975 ha 7,8%, Nemesnyár 5 288 ha 42,3%, Egyéb lágy 625 ha 5,0% Fenyő 138 ha 1,1% összesen: 12 502 hektár A fásítások eredményeképpen a legfátlanabb helységek: Hajdúszoboszló 0,07%-ról 1,7%-ra, Hajdúnánás 0,2%-ról 1,8%-ra, Balmazújváros 0,4%-ról 4,4%ra emelték fával borított területük arányát. Míg a legfátlanabb berettyóújfalui és biharkereszti járások erdősültsége 0,6%-ról 2,3, illetőleg 2,6%-ra emelkedett. A megye területén azonban még mindig található volt szinte teljesen fásítatlan község, mint pl. Bihardancsháza, ahol 831 hektáron csupán 1 hektár, vagy Nádudvar, ahol 22 000 hektáron 53 nektár (0,2%-os) erdőterület volt. Ezenkívül még több község alig éri el a 0,3—0,4%-os fástíottságot. A legerdösültebb községek Bagamér 42,9%, Nyíracsád 40,9%, Nyírmártonfalva 40,3% erdősültséggel. Az erdőnkívüli fásításhoz évenként mintegy 12 millió db csemetét és 330 000 db válogatott csemetét, illetőleg suhángot használtak fel a fásító szektorok. A tervszerű erdőgazdálkodás fejlesztése érdekében létrehozott 1961. évi VII. törvény (erdőtörvény) és a végrehajtási utasítást tartalmazó 33/1962. (X. 12.) számú kormányrendelet a VI. fejezetében az erdőtelepítéssel és fásítással foglalkozik. A törvény egyrészről kívánatosnak tartja és előírja a fásítást olyan esetben, ahol ahhoz népgazdasági érdek fűződik, másrészről józan mértékletre int a mezőgazdasági földek védelmében. A földvédelmi törvény megjelenése után a korábbi 1000—1200 ha-ról első kivitelű fásítás évi volumene lecsökken előbb 500—600 ha-ra, míg jelenleg csak kb. 350 ha. Az ötvenes évek végén fokozatosan a termelőszövetkezetek veszik át a fásítás-telepítésben a vezető szerepet, és egyre inkább saját kivitelben végzik az erdőtelepítést és a fásításokat. Míg korábban a homokterületeinken az akác és nemesnyár vitték a vezető szerepet, kötött talajainkon pedig a kocsányostölgy és nemesnyár. A földvédelmi törvény után kijelölésre kerülő, gyengébb termőképességű talajokon homok esetén az erdei fenyőre, kötött talajainkon pedig a kocsányostölgy, hazai nyár és ezüstfa elegyítésekre tevődött át a súlypont az erdőnkívüli fásításban. 68