A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Művészettörténet - Sümegi György: Adalékok a Debreceni Műpártoló Egyesület történetéhez

tekét, grafikai technikai eljárásokat, mintázást, esztétikát és művészettörténetet. A művészi tárgyakat Menyhárt József, Tamás Ervin és Zilahy Edit festőművészek és Debreceni Tivadar szobrászművész tanította. A szabadiskola is — ahogy a Vidéki Szervezetek Országos Központjának irányelvei megszabták — minél nagyobb körben próbálta terjeszteni és hozzáférhetővé tenni a művészetet. Pótolhatatlan kultúrmissziót teljesített. A kiállítások szervezésében is jelentős eredményeket ért el a csoport. Megalakulásuk után nem sokkal 1946. jún. 22—30-ig kollektív kiállítást rendeztek a Debreceni Napok keretében. Ezen a tárlaton 24 kiállító művész (Ballá László, Bánszki Tamás, Dienes János, Holló László, Bornemissza László, Medgyessy Ferenc, Menyhárt József, Sennyei Oláh István, Tar Zoltán, Toroczkai Oszvald stb.) vett részt. Az MKSZSZ Vidéki Csoportjainak I. Kiállításán (1947. júl. 6— 20.) Budapesten, az Ernst Múzeumban is népes debreceni gárda szerepelt: Ballá László, Bánszki Tamás, Dienes, Hrabéczy, Holló, Tamás Ervin, Vincze István. Ferenczy Éva, Tóth László, Gosztonyi Béláné, Félegyházi László, Menyhárt József, Tar Zoltán és a nagyon tehetséges fiatal Zilahy Edit.) Az MKSZSZ Debreceni Csoportjának kiállítási mérlegét megvonva — 1946-ban 2, 1947-ben 4, 1948ban 4: két egyéni, két csoportos, 9 tárlatvezetés és 3 hónapig működött a Szabadiskola, 1949-ben pedig 6 — megállapíthatjuk, hogy csak 1949-ben érte el az elvárható számot. 1949-től mind országosan, mind a debreceni festőknél fordulat következik be. Ezt még közvetlenül megelőzte egy szovjet képzőművészeti kiállítás, melynek a művészek levonták a tanulságait és a központilag előírt, elvárt normák szerint a szocialista realizmus elindult útjára. A debreceni festőknél — és egyáltalán, a festők többségénél — a sematizmus és a túlzások ellenére, különösebb problémát nem okozott a szinte fényképszerű, álpátosszal telített, sokszor dokumentum-kép festés, mert technikailag és manuálisan mindent meg tudtak festeni. Ha kellett aprólékosan is. Már a kezdeti időkben azoknál váltott ki legnagyobb ellenkezést (persze sarkítva!), akik nem a realizmus ábrázolásmódját követték, hanem messze eltávolodtak a tárgyi világ közvetlen visszaadásától. A Szabad Művészet már 1949-es első számában írja, hogy ,,a debreceni csoport a Déri Múzeumban rendezte téli tárlatát. A kiállítás anyagának legnagyobb része a népi realizmus útját követi, vagy azt keresi és ez a kiállítás legnagyobb érdeme."

27 — A debreceni festők jelentősebb része reális felfogású, így, mint láttuk, különösebb problémát nem jelent számukra az „új" ábrázolási mód megtalálása és gyakorlása. A szervezeti életben is változások következnek be. 1950. máj. 1-én feloszlott az MKSZSZ (országosan és Debrecenben is), és megalakult a Művészeti Dolgozók Szakszervezete és a Képző- és Iparművészek Szövetsége. A szervezeti és művészi átalakulás azonban nem ment gyorsan. Toroczkai írja 1950. máj. 5-én kelt levelében Menyhárt Józsefnek: „alapos munkát ad az átalakulás", és itt a saját festői átalakulására is gondolt. 1951. ápr. 18-án alakult meg a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének Hajdú-Bihar megyei munkacsoportja, 11 taggal. (Ballá László, Estók Sándor, Félegyházi László, Holló László, Hrabéczy Ernő, Menyhárt József, Rimóczy József, Tar Zoltán, Tóth László, Várkonyi Károly, Veres Géza — később Dienes Jánost is felveszik.) Annak ellenére, hogy túlzásoktól és torzulásoktól sem mentes az 50-es évek debreceni festészete (pl.: állandó festői ügyeletet szervezetek annak érdekében, hogy az aratásban és begyűjtésben élenjáró parasztokat napra készen lerajzolják a megye területén), mégis, ezekben az években szélesebb néprétegek számára is hozzáférhetőkké válnak a művészeti alkotások. A debreceni festők rendszeresen részt vesznek az évenként megrendezett (1950-től) nagy országos kiállításokon, és műveiket meg is vásárolják. Három debreceni művész (Dienes János, Félegyházi László, Veres Géza) a Munkácsy-díjat is megkapta ezekben az években. 27 Szabad Művészet, 1949/1. 48. 569