A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Művészettörténet - Sümegi György: Adalékok a Debreceni Műpártoló Egyesület történetéhez
Sümegi György Adalékok a Debreceni Műpártoló Egyesület történetéhez Magyarországon a XIX. század második felétől a képzőművészekben egyre jobban erősödött az összefogás, együvé tartozás tudata és akarása. Együtt jártak külföldi tanulmányutakra — főleg Itáliába, majd Münchenbe, Párizsba — és csoportosan dolgoztak a kor leglátogatottabb festőiskoláiban is. Nálunk elsőként a pozsonyi képzőművészek alakítottak önálló szervezetet 1884-ben, Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület címen. Ez az egyesület már 1886— 87-ben meghívásos alapon nemzetközi képzőművészeti kiállítást is rendezett. A Münchenben együtt dolgozó Hollósy Simon és tanítványai 1896-ban Nagybányára költöztek és megalakították a magyar, modern művészetre gyakorolt hatásában legjelentősebb festőkolóniát. Szolnokon már 1853-tól dolgoztak festők viszonylagos rendszerességgel, főleg nyaranta. Ez a hagyomány és a mozgásba indult művészeti élet létre hívta a Szolnoki Képzőművészeti Egyesületet, mely a Szolnokon dolgozó művészek kötetlen társulását intézménnyé szervezte. A művészetpártoló Szolnok városa 1901-ben 12 műtermes lakást építtetett a művészcsoport tagjai számára. A XX. század első évtizedében létrejött a gödöllői és kecskeméti művésztelep is. Ez utóbbi több szálon kapcsolódott mind a nagybányai, mind a szolnoki művésztelephez, míg Gödöllőn — főleg külföldi példákat követve — a magyarországi szecesszió legjelentősebb műhelye alakult meg. A századforduló magyarországi művésztelepei mellett — vagy azok között, esetleg fölött — számos olyan társadalmi és művészeti egyesület és társas kör, művészcsoport működött, melyek a képző- és iparművészetek fejlődését segítették. Debrecen képzőművészetének 1 helyzete és fejlődése természetesen összefüggésben van az ország művészeti életének alakulásával s történetével. 2 Ez az összefüggés azonban nem olyan szerves, mint a századforduló táján létrejött festőcsoportok és művésztelepek kapcsolódása a magyar művészethez. Nagybánya pl. hosszú ideig zászlóvivője a haladó magyar festészetnek. A debreceni fesztészet, illetve a debreceni festők együttesen sem tudtak szert tenni soha olyan jelentőségre, mint a nagybányaiak vagy akár a szolnokiak: a képzőművészet áramába, fő folyamába nem mindig tudtak közvetlenül bekapcsolódni. Külön debreceni festészetről nem lehet beszélni. Nincsenek olyan stílusjegyek vagy formai elemek, amik megkülönböztetnék, elkülönítenék a debreceni vagy a hajdúsági festőket minden más irányzattól és iskolától és jellegzetes, külön csoporttá kovácsolnák. A debreceni festők legteheségesebbjei vagy az 1 E dolgozat az 1971-ben írott egyetemi szakdolgozatom első fejezetének bővített és átdolgozott változata. 2 Debrecen képzőművészeti múltjának feldolgozásai az 1970-es években örvendetesen megszaporodtak. A témánkat is érintő, az átdolgozáshoz is használt publikációk: Balogh István: Debrecen. (Bp. 1958); Balogh István: Cívisek világa (Bp. 1973); Sz. Kürti Katalin: Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú-Biharban (Debrecen, 1977); Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (Debrecen, 1981); Bíró Lajos: Hajdú-Bihar megye képzőművészete (Debrecen, 1980.) 557