A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - Fehér Ágnes: Viselkedési normák és életmódbeli minták a tépei paraszti közösségben

tak előjogot. Az értékrendben tehát egyfajta átcsoportosulás ment végbe. A föld helyett ma a korszerűen berendezett városias ház, kocsi reprezentálja a családok anyagi státusát. Az idős generáció tagjai vagy saját, hagyományos népi építkezésű házukban laknak, lakáskultúrájuk is megfelel a tradicionális modellnek —, vagy gyermekeikhez költöztek. Az értékek változása, eltolódása már inkább érinti a középgenerációt, illetve a mai 40—50 éveseket. A középgeneráció tagjai általában a tipikus sátortetős, ikerablakos házakat építették maguknak. A ház végében van a nyárikonyha, gyakorlatilag itt zajlik a család élete. A nagy házba csak aludni, vagy televíziót nézni mennek be, a „tisztaszoba" rendszerét átvették szüleiktől. Kivételt képez ez alól az a két-három értelmiségi család (tanító, agronómus, a lelkész), akik a városi mintának megfelelően használják lakásuk minden helyiségét. Egyikük így nyilatkozott a tépeiekről: „Zsugorgatják a pénzüket takarékba rakják, vagy otthon dugdossák, de szinte semmit nem élveznek belőle".

9 (Megfigyelhető, hogy a konvencionális falu normáival való szembenállás az itt élő értelmiség körében a legerősebb.) A fiatal 20—30 év közötti korosztály körében már nagyfokú változás figyelhető meg. Kezdenek rájönni, hogy a lakás van őértük, és nem ők a lakásért. Előszeretettel építenek kétszintes, vagy manzárdbeépítéses garázsos házakat, 3—4 szobával, nagy terasszal. A szobákat a városias lakáskultúra terminológiáival jelölik: nappali, hálószoba, hall, gyerekszoba stb.). Sok családnak van személyautója, de inkább luxuscikk, mint közlekedési eszköz — áll a garázsban. A kocsik döntő többsége legutóbbi típusú, nagy kocsi. Az értékrendben az anyagi, tárgyi kategóriákon kívül fontos helyet kap a foglalkozási státus is. A szülők igyekeznek gyermekeik kezébe elsősorban jó szakmát adni, a diploma megszerzése, a továbbtanulás nem jelentenek különösebb vonzerőt. A fiatalok hiába keresnek jól, gyakran idegenkednek a „nem elit" szakmáktól, nem szívesen végeznek piszkos munkát. A fogyasztási funkció előtérbe kerülésével fontos szerepet kapnak a boltban megvásárolható korszerű, ipari termékek (bútorok, háztartási gépek, viseleti darabok stb.) a családok életében. Nagyon gyakran azonban a megvásárolt tárgyakat nem használják, csak állnak a lakásban, státusszimbólummá válnak, melyeket lehet mutogatni a vendégeknek. (Nem egy családi ház fürdőszobájában ott áll az automata mosógép, de a mosást valójában a nyárikonyhában a hagyományos gépen végzik el.) A tárgyak bizonyos értelemben szimbólumokká válnak számukra, olyan szimbólumokká, melyek a jólétet, jól szituáltságot reprezentálják. Erkölcsi fogalmak alatt elsősorban a szexuális erkölcsöt és a munkaerkölcsöt értik. A viselkedési normák egyik legfontosabb részét alkotják a szexuális viselkedés normái.

10 A tradicionális falura a konzervatív szexuálerkölcs volt a jellemző, de ez sohasem merevedett meg. A sikertelen házasságok törvényes felbontása nem volt ritka eset Tépén, sőt az előforduló „vadházasságok" felett is szemet hunyt a falu közvéleménye. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tépei közösség mindenfajta, saját normarendszerétől eltérő viselkedésmódnak helyet adott volna, de bizonyos idő után viszonylag toleránsán kezelte ezeket a jelenségeket. A hagyományos paraszti társadalom felbomlásával párhuzamosan felbomlottak a helyi, lokális, egy adott falura, tájegységre jellemző normák, jogszokások, egyfajta kiegyenlítődés ment végbe, gondolok itt elsősorban az urbanizáció tudatformáló, értékrendet átalakító hatására falvainkban. A fiatal mai 20—30 éves generáció számára az ehhez való alkalmazkodás nem jelent különösebb nehézséget, mivel szüleikhez képest egy minőségileg is új normarendszerbe születtek bele. Ennek a normarendszernek az impulzusai nem a családon, inkább a különböző intézményeken (iskola, munkahely, tömegkommunikációs eszközök) keresztül hatnak rájuk. A fiatal generáció tagjai — elsősorban a városi munka9 Saját gyűjtésemből, Tépe 10 Summer, W. G.: Népszokások. Szokások, erkölcsök, viselkedésmódok szociológiai jelentősége (Budapest, 1978) 514 518