A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - V. Szathmári Ibolya: A kendertermeléssel és megmunkálással kapcsolatos szokások és hiedelmek Hajdú-Bihar megyében

íaZokat vonták be a közös munkába, szórakozásba. A továbbiakban a szélesebb körben végzett kendermunkák köré kialakult szokás- és hiedelemhagyományt ismertetjük. Dörzsölő A dörzsölésre már szeptember derekán készülődtek, a tényleges munkát azonban csak szeptember végén kezdték el. Általában szombaton és vasárnap este tartották azoknál a házaknál, ahol több kendert termeltek. Akinek kevés kendere volt, az nem rendezett külön dörzsölőt, hanem átvitte a szomszédjába „puhítani a megtört kendert". Egy faluban egy időben több dörzsölő is lehetett. A barátnőkből, szomszédokból, rokonokból álló nagylányok és fiatalasszonyok 15—20-an is összegyűltek, hol egyik, hol másik háznál. A későbbiekben este 7— 8 óra körül ugyanennyi legény és fiatalember csatlakozott hozzájuk. Néhol jelen volt még 3—5 idősebb asszony is (Bakonszeg), akik a lányok mellett felügyeleti szerepet töltöttek be arra ügyelvén, mikor lesz kidörzsölve a kender, „nehogy túldöszöljék és csepű legyen belőle" (Fülöp). Az idősebbek munka-felügyéleti szerepe a dörzsölést követő szórakozás idejére „erkölcsi felügyeletté" változott. A dörzsölés helye — mivel igen nagy porral járó munka volt — általában a tornácon volt, ahol a lányok vagy a „könyöklő adásába" kapaszkodtak (Nagyléta) vagy a tornácágasokra derék magasságban rudakat kötöttek és abba fogódzkodtak (Fülöp). A ház tornáca alatt is dörzsölhettek úgy, hogy a földre deszkát fektettek le és a falnak támaszkodva taposták a kendert (Tiszacsege). Ahol nem volt tornác, ott az udvar lett a dörzsölés színhelye. Az udvaron „bitófákat" ástak le — néha többet is egymás mellé — és összekötözték. A cölöpök legalább embermagasságúak voltak (Nagyléta). Két bakra helyezett létra is lehetett a lányok kapaszkodója, ilyenkor a földön levő deszkán dörzsölték a kendert (Tiszacsege). A megtört „kenderbabát" a kerítés vagy a fal mellé fektetett deszkára is helyezhették és azon „csúcsolták vagy csucskolták" azt a mezítláb dörzsölő asszonyok és lányok (Tiszacsege). A lányok munka közben dalolgattak, amivel a munka ritmusát adták meg, s főként magukhoz csalogatták a legényeket. A legények idejekorán kifürkészve, melyik dörzsölőben található az a lány, „akinek a fejét a következő farsangkor be szeretnék kötni", már a munka ideje alatt gyülekeztek a dörzsölő ház körül. Helyük a dörzsölés idején a kapun kívül, vagy az udvaron, a tornácon kívül volt, A lányok szórakoztatására dalolgattak, viccelődtek, egymás között virtuskodó játékokat játszottak. Gyakran megtréfálták a lányokat: kikapdosták a lábuk alól a kendert, békát tettek a levetett harisnyájukba s amikor azt a lányok fel akarták húzni, nagyokat vissongtak. Máshol a lányok levetett harisnyáját vagy cipőjét eldugták és csak csókért adták vissza (Berettyóújfalu). A dörzsölés befejeztével a lányokat a háziak mindenkor megkínálták. Behívták őket a szobába, ahol már terítve volt az asztal a szakajtó kosárba tett kaláccsal és friss, zsenge főtt tengerivel. Berettyóújfaluban túrós, lekváros lepényt sütöttek erre az alkalomra, amit ugyancsak „cipós kosárba" tettek, hogy mindenki hozzáférjen. Tiszacsegén

3 „kukorica lisztből készített, mézzel, cukorrépa reszelékkel vagy cukorral ízesített pogácsával, a görhével és élesztővel kelesztett, krumplis lisztből sütött, tejjel dagasztott, zsemle formájú bodakkal" kínálták meg a vendégeket. Később mindezeket a sült tészták váltották fel, olykor a bor is előkerült. Berettyóújfaluban a jobb módú helyeken a fiatalokat sült tyúkkal, fasírttal, bélessel, borral kínálták. A megvendégelésen csak a lányok voltak jelen, szégyen is lett volna a legényeknek is enni, azoknak, akik „nem dolgoztak meg érte". Csupán néhány szomszéd- vagy utcabeli legény segítkezett a kínálásnál (Bakonszeg). A megvendégelés befejeztével a szobából kivitték az asztalt s csak ezután következett a lányok és legények együttes szórakozása. 3 Papp J. i. m. 249. 501