A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - Varga Gyula: Szénavágók a Déri Múzeum Néprajzi Gyűjteményében

te a múlt század végén. Ezt a tárgyat Enyedi József 1945 után gyűjtötte. A kopásból is arra következtethetünk, hogy volt tulajdonosa nem túlságosan sokáig használhatta. Elég apró, jól megmunkált, de díszítés nélküli szerszám. A vas hossza köpűvel és vágóéllel együtt 66 cm. Maga a vágóéi aránylag nagy: 22 cm hosszú és 23,5 cm széles. Az egy darabból álló, végén elkeskenyedő taposót nyitolással erősítették a vas szárhoz, amelynek átlagos vastagsága 3,2><1 cm. A köpűbe illeszkedő nyél mindössze 9 cm magas, de a derékszögű hajlás után 33 cm hosszú. A teljesen ép tulipán alakú vágóéi belül csúcsban végződik. 3. Sz. 1909. 163. (16. ábra). Szénavágó. A Déri Múzeum legrégibb datált szénavágóját 1909. márc. 25-én vették Színes Mihálynétól, Debrecenben. Készítési éve a taposó felőli lapján látható kovács bevágás szerint 1747. A bevágások az ismert meleg technikával történhettek (a vasat megtüzesítették s az úgynevezett egyenes-, illetve a félhold vágót használták). A vonalak végeinél a kovács mindig pont beütést alkalmazott. A hatalmas szerszám egyetlen 1X5 cm-es lapos vasból készült, hossza 106,5 cm. Felül a nyél befogadására 14,5 cm hosszú köpűt formáltak. A 24 cm hoszszú és 21 cm széles vágó vas éle belül szinte „U" alakúra kikopott. A rögzítő kengyel nélküli erős taposóval 12 cm hosszú, és 47 cm-re van a hegyétől, s erősen rá van forrasztva a laposvas szárra. A száron az évszám után 5 függőleges, s ezt lezáró két vízszintes vonal látható, ezek végein is pontbeütéssel. Közvetlenül a taposó forrasztása felett stilizált, egymásra írt J E monogram van. A taposón nincs díszítés, de a köpű hátulsó oldalán, ott, ahol a nyélhez való rögzítésre szolgáló lyuk van 5 darab, csipkézett élű „C" vágóval készült szabálytalan félhold alakú díszítés van. A mindössze 10 cm magas, erősen előrehajló nyél jóval későbbi, durva faragás. Az eszköz eredetéről a fenti bejegyzésen túl semmit nem tudunk. Az él kopásából arra lehet következtetni, hogy igen huzamos ideig használták. A későbbi példányok ismeretében megállapíthatjuk, hogy az eszközt egy kissé túlméretezték, vagyis súlyához, méreteihez viszonyítva nem lehetett vele szaporábban dolgozni, mint az arányosabb formákkal. Valószínűnek tarthatjuk tehát, hogy a XVIII. század közepén Debrecenben még nem érlelődött ki kellőképpen a szerszám forma- és arányrendszere. 4. V. 1939. 14. (17. ábra) Szénavágó. Gyűjteményünk legszebb darabja, melyet Lükő Gábor muzeológus 1939-ben a debreceni zsibvásárban vásárolt egy Márk Péret nevezetű embertől. Sajnos, sem lakóhelyét, sem az eszköz történetére, használatára vonatkozó adatokat a gyűjtő nem jegyzett fel. Szerencsére a vas száron 1828-as dátum olvasható, s talán tájékoztatást adhat a szénavágó hátoldalán látható, szív alakba elhelyezett „Z J" kovácsjel. A vas hossza 70,5 cm. A szár rész 3,8><1,4 cm-es téglalap alakú, felül hátra kerekített köpűvel. A nyitott „U" alakra kopott tulipán alakú vágóéi hossza 20, szélessége 22 cm. A taposó 13 cm-re áll előre, s 41 cm magasan van a szárhoz forrasztva. Szembetűnő, hogy a taposó elülső lábtartó része rendkívül magas: 16 cm-re fölfele áll, vége szépen bekunkorítva, és kívül négyszeres bevágással díszítve. Szépen díszített a köpű is: két, egyenként dupla körbefutó vonal közt kettős hullámvonal dísz, alul kettős félholdak, elől ugyanezekből az elemekből tulipánszerű dísz látható. Az évszám zárópontjait csillagok képezik. Három csillag van az évszám után is ütve. A vágófej mindkét oldalát kettős vonalú dísz szegélyezi, majd ezen belül csillagokkal elválasztott apró girlandok, s ezek tetejében gránátalma és háromszirmú virágdísz teszi ékessé ezt a szénavágót. A szerszám arányaiból ítélve igen praktikus szerszám lehetett, amelyet a hosszú használatban kialakult természetes kopás is bizonyít. A szépen ívelő, 34,5 cm hosszú, 24 cm-re előre hajló nyelet csak jóval később, minden bizonnyal a XX. században helyezték bele a köpűbe. A tulipán alakú szénavágók másik csoportját a rögzített, vagyis alul egy ívesen meghajlított vassal alátámasztott taposóval ellátott példányok alkotják. Ezt a típust 6 példány képviseli gyűjteményünkben. 1. Sz. 1906. 1129. (18. ábra). Szénavágó. Az eszközt 1906-ban a debreceni zsibogóban vásárolták egy ondódi asszonytól, tehát Debrecen-környéki tanyákon használták. Évszám nincs rajta, de a vágóéi kopásából ítélve legalább 100 évig használhatták. Ezt látszik igazolni a 17. ábrán látható, 1828-ra datált szénavágóval való hasonlósága is. A 71 cm hosszú, átlagban 1X3,5 cm-es száron egy 12,5 cm hosszú, elöl szépen kunkorított taposót találunk, 53 cm magasan a vágó hegyétől, melyet alul egy ívesen hajló rögzítő vas tart. Mind a taposót, mind a rögzítőt a szárhoz hozzáforrasztották. A vágófej hossza 18 cm, szélessége 21,5 cm. A lapos szárnak és a vágófejnek 475