A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Néprajz - Varga Gyula: Szénavágók a Déri Múzeum Néprajzi Gyűjteményében

tételezhető, hogy a másik két példány is hasonló korú, s talán Kismarjában készülhetett. Nyele azonban később, csak 1940 körül készült, egy Horváth Károly nevű cselédfiú faragta. Az V. 72.117.1. számúnak a nyele hiányzik. A 71.172.1. számúnak a nyele kissé kifele hajlik. A pengébe ütött monogramok (MS, IKL) valószínűleg az eredeti tulajdonos nevére utalnak. A három hosszú nyakú típus közös jellemzője, hogy a 34—37 cm hosszú él fölött előbb egy 12—14 cm-es él nélküli szakasz következik, ezután jön a 4-szerű meghajlítás. Maga a hajlítás is jóval szélesebb, mint az előzőeknél (12—13 cm), s a hajlítás után még egy hosszabb, 25—40—43 cm-es él nélküli lapos vas rész következik, s csak ezután kovácsolták ki a köpűt. Mindhárom példány Hajdúhadházról került elő, Enyedi József helybeli tanító gyűjtéséből. Az V.71.173.1. (8. ábra), és az V.71.177.1. számú (9. ábra) mutat némi hasonlóságot, amennyiben mindkettőnek a pengéje fogazott, kard formájú s díszített. A díszítésben is van hasonlóság (a félköríves és vonalas beütések hasonlóak), de a kovács nem azonos díszítőeszközt alkalmazott, így nem valószínű, hogy ugyanabban a műhelyben készült. Sajnos, a gyűjtő a készítés időpontját nem jegyezte fel, így csak gyaníthatjuk, hogy a múlt század végén, vagy századunk elején készülhetett. A harmadik, az V.71.180.1. számot viselő példány (10. ábra) egy kezdetlegesebb eszköz. Egyszerű ráfvasból csinálta valamilyen kovács. A penge egyenes, fogazatlan és díszítés nélküli. Ilyen módon a gyakorlatban nem nagyon lehetett használni. Valószínűleg éppen emiatt a gazdája megpróbálta valamilyen más célra átalakítani, ezért az egyik hajlítását ki is egyenesítette. Aztán ezt a munkát is abbahagyta s így „L" alakban meghajlítva, lényegében bármilyen célra használhatatlan formában került be a múzeumba. Tanulsága legfeljebb annyi, hogy a paraszti eszköztárba is bekerülhetett eredetében már elrontott, használhatatlan szerszám, amely aztán vagy a lomok közé került, vagy más, hasznosabb célra átalakították. A három példány közül csak egynek van meg a nyele (V.71.173.1.). Ez 43 cm hosszú, s kifele görbül. Ezzel így nagyon kényelmesen lehetett dolgozni. Annál is inkább, mert a meghajlított résznél lábbal is lehetett tapodni.

10 Az egypengés, kaszaszerű kazalmetszőkön belül külön típust képviselhetnek a két fogantyúval ellátott, kizárólag kézzel működtetett kések. Ezt a típust két példány képviseli gyűjteményünkben. Az Sz.1908.404 leltári szám alatti példányt Debrecenben gyűjtötték. (11. ábra.) A leltári feljegyzés szerint helyi kovácsmunka, s a század elején készült. Rajta semmiféle díszítés nem látható. Feltételezésünk, hogy a megrendelésre készült szerszám nem paraszti használatra^ hanem eleve kiállítási célra készült. A megrendelő, vagy a kovács láthatott valahol valamilyen hasonló eszközt s azt igyekezett lemásolni. A puha, ráfvasból készült, egyenes, fogazás nélküli sima élű, ormótlan szerszámmal nem igen lehetett szénát vágni. Feltevésünket az is táplálja, hogy gyűjteményünkben ez az egyetlen „balkezes" példány, vagyis a fogantyúhoz képest az él balfele vág. Minden más egypengés kazal vágóval ugyanis a kazalvágó ember jobb oldalával áll a lemetszett szénafal mellé ,tehát balról jobb felé haladva vág. Ez az egyetlen példány lehetne ugyan kivétel is (a gazda balkezes volt), de valószínűbb, hogy a kovács nem ismerte pontosan az eredeti szerszámot és a megszokott munkamenetet. Erre a kezdetlegességre utal a két rendkívül kezdetleges, emberi használatra alkalmatlannak mondható fafogó is. Egy bizonyos, hogy a tárgy nem tekinthető tipikus és kiérlelt formának. Sokkal érdekesebb, európai típust képvisel az 1971-ben, Hajdúhadházon gyűjtött, V.71.182.1. leltári számot viselő fűrész-élű szénavágó (12. ábra). A típust 10 Az eszköz elterjedéséről nincsenek adataink, de tájunkon minden faluban ismert. Szélesebb körű ismeretére utal, hogy a párizsi Néprajzi Múzeum (Musée National des Arts et Traditions Papulaire) új állandó kiállításában (Bois de Boulogne) pontosabb hely meg jelölés nélkül, de minden bizonnyal Közép-Franciaországból két hasonló rövid nyakú példányt láthattunk. 462