A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Szűcs Ernő: A Molinum Malomipari Rt. és hatása az Alföld gyárjellegű malomiparára

ték, hogy helyettesükről is gondoskodtak. Az 1938—1939-es egy évre bizottsági tag lett az Első Budapesti Gőzmalom Rt. képviselője, állandó helyettese pedig, a Hungária Egyesült Gőzmalmok Rt. által kiküldött személy lett. A bizottság másik tagjának Illés Sándort, az Országos Malomszövetség főtitkárát tették meg. Öt az Erdős Malmok Rt. által kiküldendő személy helyettesíthette. A bizottság egyszerű szótöbbséggel hozta határozatait. Megállapodás született a két fél között abban is, hogy ha a maximális öszszegként jelölt tételekből (10—20—50 fillér) nem jönnek össze az egy-egy évben esedékes 230 ezer pengő, úgy az ilyen címen felgyülemlő hiányösszeg csak a tíz törlesztési év után fizetendő. Lényeges része volt a szerződésnek a 13. pont, amely szerint „A malomvállalatok részéről jelen megállapodásban vállalt fizetési kötelezettség teljesítésének előfeltétele, hogy a m. kir. kormány oly rendeletet bocsát ki, amelyben új őrlő és hántoló üzemek létesítését, valamint a meglevő őrlő- és hántoló üzemek kapacitásának növelését engedélyhez köti." Sőt azt is kikötötték a malomvállalatok, hogyha ez a rendelet közben visszavonásra kerülne ugyanazzal a hatállyal az ő fizetési kötelezettségük is megszűnik a PKval szemben. Tulajdonképpen a „Megállapodás" ezen pontja világít rá, miért vállalták tíz év időtartamra a 2,3 millió pengős terhet az üzemek. A korszak magyar malmai számára a legdöntőbb kérdés az volt, hogy milyen mennyiségű termék eladására tudnak a piacon szerződést kötni. Mivel pedig a legjobb termésű években is csupán 30—40%-át tudták kapacitásuknak kihasználni a versenytársak nagy száma és a piac szűk volta miatt, így számukra fontos volt egy olyan versenytárstól megszabadulni, mint a Molinum Malomipari Rt., illetve az Egyesült Magyar Malomipari Rt. és a Pesti Victória Gőzmalom Rt. 11 üzeme volt. Ugyanakkor biztosítani akarták magukat — s erre a szerződés több pontja is utal —, hogy az így leállított üzemek helyére nem fognak új erők lépni. Törekedtek arra: „áldozatvállalásuk" ne legyen hiábavaló, s ezért kívánták az ún. „zártszám rendelet" kiadását. Reményeikben azonban csalódniuk kellett. Néhány hónappal a „Megállapodás" aláírása után megtörtént az első „országgyarapítás", majd újabb és újabb területek kerültek az országhoz, mint a Kis-Alföld, Bácska, Bánát, s az itt üzemelő malmok maguk is egy-egy ország (Csehszlovákia, Jugoszlávia) fő lisztelőállítói voltak. Kapacitásuk jóval nagyobb volt, mint a leszerelteké. Ráadásul ezeket az üzemeket — mivel nem vettek részt a Victória malomkonszern felszámolására létrejött megállapodásban — nem terhelte a mázsa-, rizsmázsa-, többletmázsa-, export-mázsafillér tétele sem, s így kisebb, versenyképesebb előállítási költséggel dolgoztak. így azután a malmok nem kerültek kedvezőbb helyzetbe a piacon annál is inkább, mert az ország lisztkivitele sem nőtt meg a következő években. Következésképpen változatlanul jellemző maradt a gyárjellegű magyar malomiparra a túlméretezettség. Kérdéses lehet, hogy a másik szerződő felet, a PK-t mi indította a „Megállapodás" kezdeményezésére. Ez esetben arra kell gondolnunk, hogy a csőd felszámolásához adott 16 millió pengőből kétharmadrészt az Államkincstár adott, sőt az angolokkal történt 1929-es újabb egyezmény során további terheket kellett magára vállalnia. Az 1938-ig eltelt évek pedig nyilvánvalóvá tették, hogy a Molinum Malomipari Rt. a nyújtott hitel tőkéjét sem képes kitermelni, nemhogy a kamatait. így azután — PK-nak — érdekében állt menteni a menthetőt. Más oldalról a kormány is tett ezzel egy lépést, bár igen kicsinyt, az iparág túlméretezettsége ellen, s ugyanakkor ehhez nem kellett további állami támogatást nyújtania, sőt az említett 18 magánvállalattal fizettették meg a szanálást. Az eseményekben történt újabb fordulatról 1944. május 15-én értesíti a Molinum Malomipari Rt. az érdekelteket. Az ezzel a dátumozással kibocsátott körlevélből derül ki, hogy 1927—1930. között a Victóriánál kimutatott 15,26 millió pengő veszteséget (a törlesztésre nem került kamatmentes kölcsön stb.) 1931 áprilisában leírták. Ez azonban annak idején azzal a kikötéssel történt, ,,... hogy 448