A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Szűcs Ernő: A Molinum Malomipari Rt. és hatása az Alföld gyárjellegű malomiparára

tartott külföldi kölcsönök felvétele ügyében. A „Victória" két fő hitelezője a Baltic Mediternanean Corp. Ltd., valamint az Anglo International Bankcsoport volt. Ezeknél a konszernnek 1,25 millió angol font adóssága állt fenn. Mivel a kormányzat joggal tartott attól, hogy a Victória csődje elriasztja az esetleges államkölcsönnyújtókat, ezért rendkívüli intézkedésekre szánta el magát. A kincstár kezdeményezésére 1926. január 30-án létrehozták a „Molinum Malomipari Rt.-t, amelynek feladatául ekkor a csődtömeg zavartalan lebonyolítását szabták meg. Az alapításban való részvételre kötelezték a TÉBE-t (Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete) 24, egyes magánbankokat 6, a GYOSZ-t (Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége) — elsősorban a nagyobb malmokat — 20 milliárd korona lefizetésével, ugyanakkor a Pénzintézeti Központ 100 milliárd koronát adott. Az így összejött 150 milliárdból (12 millió pengő), 7,5 milliárdot minősítettek alaptőkének (600 ezer pengő), míg 142,5 milliárd koronát (11,4 millió pengő) kamatmentes hitelként folyósítottak a Molinum Malomipari Rt.-nek. Az alaptőke és a kamatmentes hitel ilyen irányú elosztását az indokolta, hogy a csődtömegek elintézésével megbízott vállalat kedvezőbb adó besorolási és illetéki elbírálás alá essen. A művelet ilyen arányainak kialakításához egyébként a pénzügyminiszter az engedélyt megadta. Lényeges eleme volt még az alapításnak, amit a jegyzőkönyv 5. pontjába foglaltak, nevezetesen: „Az érdekeltek (TÉBE, GYOSZ stb. képviselői — Sz, E.) egyetértenek abban, hogy úgy az alaptőkére, mint a kamatmentes hitelre általuk befizetendő összegek a Victória malom és konszernje ügyeinek rendezésére szánnák és számítanak azzal a lehetőséggel, hogy ezek az összegek egészben vagy részben esetleg veszendőbe is mehetnek." Mindezt az „ .. . országos érdekű közhiteli szempontok" miatt vállalták az alapítók a külföldi kölcsönökhöz jutás érdekében. Kiderül tehát, hogy az általuk befizetett összegeket nem csupán a csőd lebonyolítás pénzszükségletére, hanem a lebonyolítás hiányának fedezésére is nyújtották annak reményében, hogy a jelenlegi veszteségeik a külföldi kölcsönök továbbadásából (bankok), felhasználásából (gyárak) meg fog térülni. Számítva azonban arra is, hogy már a Victória konszern vagyonából is kárpótolhatják némileg magukat, előre megállapodtak az osztozkodás arányaiban és módozataiban. Ennek értelmében „nem tartanak igényt előbb . .. visszafizetésre, mint az rt. felszámolásának befejezésekor" és akkor az első 50 milliárd korona érték az egész alapítási összeg kétharmad részét adó Pénzintézeti Központot illeti meg, a további 100 milliárdból visszatérülő összegeket pedig az alapításban való részvétel arányában osztják el. Már az alapításkor világos volt azonban, hogy a 150 milliárd nem lesz elegendő az ügylet lebonyolítására, de az alapítók nem akartak több, esetleg soha vissza nem térülő áldozatot magukra vállalni. Így azután a további 50 milliárd koronát (4 millió pengő) már csak mint bankszerű, „kamatozó kölcsön"-t voltak hajlandók folyósítani. Belefoglaltatták azonban az alapítási jegyzőkönyvbe, hogy elsősorban ez utóbbi összeg, de az előző 150 milliárd korona fedezetét fogja jelenteni Bacher Emil vagyona (a Victória főrészvényese) is. A jegyzőkönyvhöz csatolt, illetve más iratokból tűnik ki, hogy Bacher fedezetül szolgáló vagyona a budapesti bérházon túl, a horvátországi halastavakból, a Kisszállási Uradalmi Rt. részvényeiből, továbbá az ógyallai (Csehszlovákia) 1080 magyar holdnyi és a tógyéri (Románia) 1452 kat. holdnyi birtokból állt.

8 A fedezet céljait szolgálta természetszerűleg a Pesti Victória Gőzmalom és a konszernhez tartozó további tíz magyarországi malma, valamint a határon túl került 11 üzemnek a Victória tárcájában levő részvényei is. Minderre zálogjogot igyekeztek bekebelezni, de a kisantant államokban lefolytatott földreformok és más rendelkezések következtében a határon túl levő vagyontárgyak esetében ez nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem volt lehetséges. 8 Uo. 445