A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Nyakas Miklós: A debreceni nyomdászok szerepe a magyar nyelvű nyomdász szaklap megteremtésében

cenben a németellenes Nyomdászok Közlönyének buzgó tábora akadt. A debreceni nyomdászok Kenderessi Lajos vezetésével — aki egyben a Nyomdászok Közlönye külső munkatársa is lett — már 1883. május 27-én, tehát a lap első számának megjelente előtt, magánértekezletre ültek össze, s ezen elhatározták, hogy a magyar nyelven nemsokára megjelenő szaklap ügyét a legmesszemenőbben pártfogolni szándékoznak. Kenderessi Lajos egyébként a lapban a debreceni fejleményekről a következőket írta: „Örömmel hallottuk már hetekkel ezelőtt a hírt, hogy fővárosi szaktársaink mozgalmat indítottak meg a tisztán magyar nyelvű társadalmi és szaklap alapítására. Most, hogy a hírt igazolja a megjelent első szám, teljes szívünkből üdvözöljük annak létrehozóit, kik nem rettenve vissza a nehézségektől, sorakoztak nemzeti nyelvünknek a nyomdászati szakirodalom terén annyira szükséges kiképzését, úgy fáradhatatlan szellemi tevékenységűk, mint anyagi áldozataik által is elősegíteni. A nemzetek Istene áldja meg őket érte! .. . Fel tehát vidéki magyar szaktársak! Sorakozzunk minél tömegesebben és fizessünk elő a Nyomdászok Közlönyére, hogy az így tágasabb körben forogván, nemzeti nyelvünk művelődését a nyomdászati szakirodalom terén általánosabban előmozdíthassa és terjeszthesse." A cikkíró szerint a lap első száma a debreceni nyomdásztársadalom egészéből osztatlan lelkesedést váltott ki, s az a várakozásnak minden tekintetben megfelelt. A debreceni nyomdászok hatékonyságának fellépését akadályozta viszont az, hogy a Debreceni Könyvnyomdászok és Betűöntők Egyletének nem volt tagja minden debreceni nyomdász, s Debrecen vidékének vonatkozásában — lévén a város a nyomdászok egyik kerületi központja —* még rosszabb volt a helyzet. Kivételt egyedül a Városi Nyomda jelentett, ahol minden munkás tagja volt az egyletnek, a Kutassi-féle nyomdából viszont csak egy, a Debreczeni Ellenőr nyomdájából — amely korábban a Tisza-örökösöké volt — szintén csak egy munkás lépett be, vidékről pedig csak Székelyhídról és Szatmárról volt egy-egy tagja. Bár a nyomdatulajdonosok részéről az egylet semmiféle támogatásban nem részesült, a rokkant-, özvegy- és árvapénztár ennek ellenére anyagilag mégis szilárdnak bizonyult, s az alaptőkét az Alföldi Takarékpénztárban helyezték el kamatra. A debreceni egylet fontos feladatának tartotta az új alapszabály elkészítését, amelyet lehetőleg a vidéki és budapesti szaktársak egyetértésével óhajtottak tető alá hozni, s csak véleményük kikérése után szándékoztak azt felterjeszteni a belügyminisztériumhoz. Az új alapszabálytól a debreceniek mindenekelőtt a szervezkedés további fellendülését várták.

14 Általánosságban is fogalmazva mondhatjuk, hogy a magyar származású nyomdászok szervezettsége nem ütötte meg a kellő mértéket, -még Budapesten sem, nemhogy vidéken. Éppen ezért a mozgalom szempontjából döntő kérdésnek bizonyult, hogy sikerül-e ezen a helyzeten változtatni. A Nyomdászok Közlönye ezért vezércikkben fordult a vidéki szaktársakhoz, s rámutattak arra, hogy például csak a budapesti kerülethez tartozó nagyobb városok közül Kecskeméten, Egerben, Székesfehérváron a nyomdászok alig adnak életjelt magukról, ami bizony tekintélyüket nem nagyon emeli. „Ne tétovázzunk tehát tovább magyar szaktársaink és kövessék a küzdelemben zászlónkat közös jólétünk érdekében egyletünk s társadalmi helyzetünk emelésére."

1

'' Bár jóval túlnő a Typographia nyelvi kérdésén, a nyomdászmozgalom központi kérdésévé vált a szervezkedés országossá tétele, amely egyébként többek között azzal a kihatással is járt volna, hogy a mozgalomban a magyar származású munkások feltétlenül vezető szerephez kellett hogy jussanak. Éppen ezért az országos nyomdász egylet irányában tett lépések — bár a gondolatot elsősorban szociális mozgatórugók váltották ki — a nyomdászmozgalom megmagyarosításának az irányába is hatottak. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy az országos nyomdászegylet gondolatát 14 Uo. 1883. jún. 16. I. évf. 2. sz. 4. Levelezések. 15 Uo. 1. Magyar szaktársainkhoz! 433