A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Ács Zoltán: Szabolcs megye nem magyar etnikumai a XVIII. században

görög katolikus egyházi összeírás szerint Gelse 1770-ben, Pilis 1712 körül népesedett be rutén telepesekkel.

36 A XVII. század végén elnéptelenedett Tiszabüdre az 1720-as években (sem az 1720. évi összeírás, sem Bél nem említi) Ung és Zemplén megyékből telepítettek szerződéses jobbágyokat. Az ő leszármazottaik alkotják ma a görög katolikus lakosság zömét. Mándokra a XVII. század utolsó harmadában költöztek rutének, többen a Rákóczi-szabadságharc idején telepedtek le, Máriapócson pedig már 1686 előtt állt egy görög katolikus paróchia.

37 1741-ben a svábok mellett 11 rutén családot jegyeztek fel Rakamazon. Papp György szerint az említett településeken kívül Őrmezőn, Zalkodon, Királytelken, Simapusztán, Szalmadon, Szakolyban és Nyírmihálydiban is laktak rutének.

56 A rutén települések tehát leginkább Szabolcs és Szatmár megyéknek Biharral szomszédos déli részén jöttek létre. Mivel nem alkottak nagyobb, összefüggő területet, s az anyatörzstől kissé elszakadva éltek, arra a sorsra ítéltettek, mint a török elől rutének által lakott vidékre menekülő magyarok. E beolvadási folyamat vizsgálatát szorgalmazta Ortutay Gyula is, amikor 1940-ben azt írta: ,,A szabolcsi ruszinság etnikai vizsgálata és a magyarsághoz való kapcsolódásának, beolvadásának története még alig foglalkoztatta kutatóinkat. ... a szabolcsi ruszinság etnikai jellegének, magával hozott társadalmi művelődési vonásai jó részének megőrzése mellett nyelvileg és nemzettudatában teljesen beolvadt a magyarságba."

39 E beolvadás mértékére tanulmányunkban még visszatérünk. Románok Szabolcs megyébe a ruténség mellett a román etnikum költözött be legnagyobb számban. Szabó István mutatott rá arra, hogy a XVIII. századi magyarországi népvándorlás egyik fő tényezője a románság volt. Míg a század elején az országban élő románság száma 300—400 000 körül mozgott, addig a század végén az ország határain belül 800 000 főnyi román élt/'

0 A románok Magyarországra történő beszivárgása a XVI—

XVII. században indult meg, amikor a moldvai és havasalföldi, főleg török elől menekülő jövevények elsősorban a határhoz közel fekvő megyékben telepedtek le. Szabolcs megyében a román spórák a rutén betelepülést követően, a XVIII. század derekán jöttek létre. Időrendben először Kállósemjénben telepített le a Kállay család görög katolikus románokat. Kislétára 1735-ben költöztek románok, akik 1739-ben szervezték meg egyházközségüket. Nyíradonyt 1736-ban telepítették be románokkal/'

1 Nyíracsádra 1740ben, Biribe 1762-ben, Űjfehértóra 1769-ben, Nyírlugosra és Kiskállóha az 1770es évek elején, Nyírábrányba 1790-ben érkeztek románok/'

2 Beköltözésük a XIX. század elején is tartott. Napkorba pl. 1814-ben költöztek románok. Ha végigtekintünk a románok által megült helységeken és összevetjük őket a rutének által benépesültekkel, akkor láthatjuk, hogy több olyan helység is volt, ahol két, néha a magyarral együtt három etnikum egymás mellett élt. A következőkben tekintsük át az 1773. évi országos összeírás Szabolcs megyére vonatkozó adatait. Az udvari kancellária 1772-ben arra utasította a megyei hatóságokat, hogy az igazgatásuk alatt álló helységek nevét, a helyi nyelvhasználatot és felekezeteket állapítsák meg. Ez a forrásunk — habár a lakosság számáról, a felekezetekhez való számszerinti felsorolásról nem is tájékoztat bennün36 Veress, i. m. 185. 37 Paládi, i. m. 334. 38 Dr. Papp, i. m. 138. 39 Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél. Űj Magyar Népköltési Gyűjtemény I. (Bp.) 34. 40 Szabó István: A magyarság életrajza. (Bp. én.) 140. 41 Veress, i. m. 185. 42 Dr. Papp, i. m. 169. 422