A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Komoróczy György: Debrecen peremkerületének kialakulása 1848-ig

teljes városrendezés időpontjáig. A hóstátokon is szigorúbban ellenőrizték az építkezést. Akik nem építkeztek egy éven belül, azoktól a házhelyet elvették. A róm. kat. vallásúak számára korábban kijelölt Várad-utcai terjeszkedést 1822. jún. 17-én meggátolták azzal a megokolással, hogy „nem múlhatatlanul kívántatik meg, hogy minden catholicus a Váradi kapu elébe menjen, hanem más utcák előtt is szintúgy megmaradhat".

32 Külön telepítési ügynek tekinthető a Péterfia-utcai hóstát. Bár itt is osztottak ki taxás-telkeket, mégis kisebb számban. Itt ugyanis több ún. indemnisationalis telket tartottak fenn, ezeket még 1811 után előjegyezték, de a magas ár miatt többet nem vásároltak meg. A Nagyerdő irányában megvolt a terjeszkedés lehetősége, csakhogy a Simonyi-gát felépítésével, a sorfák beültetésével ennek az útnak parkjellege emelkedett ki s azt még tovább óhajtották fejleszteni. A kapun kívül kiosztott házhelyeket az Űj Péteriia-u. és a Piacz-tér között helyezték el, a régi és új temetőtől délre, „a ganéjdombok mellett", tehát lényegében a korábbi Péterfiától távolabb. A kapuk előtt a salétromperm etek feküdtek. Az indemnisationális telkeket a „díszesség fenntartása" érdekében csak jómódú személyeknek adták el s az igénylők személyét a Csapó- és Péterfia úti egyesített küldöttség vizsgálta. Meghatározták, hogy az itteniek „systematice tartoznak építeni és az épület plánumát mindenkor a magistratusnak bemutatni". Amíg erre nincs mód, „a telek hátulján valamely lakóhelyet építhessenek, ahol magokat addig meghúzhassák, míg az utcára díszesen építhetnek", de legfeljebb 3 év alatt. így vált a Péterfia később valóban az előkelőbb, gazdagabb családok s főként az akkori vezető értelmiségiek, a honoráciorok településhelyévé, Debrecen sétányává.

32a Az 1820-as évek elején történt kiosztások után már alig-alig találkozunk újabb házhelyek tervszerű kiadásával; a városvezetés egyelőre befejezettnek tekintette az árkon kívüli megtelepítést. A királyi biztosok sem foglalkoztak oly nagy mértékben a hozzájuk benyújtott kérelmekkel, alábbhagyott a felsőbb állami nyomás s emiatt 1825 után csupán egyéni kérelmekkel találkozunk. A közgyűlésen 1828. augusztus 25-én állapították meg, hogy „az újsori telkeknek már eddig is rendkívüli és a belső város gyarapodásának nagy hátráltatásaival történt kiterjedése áltáljában nem engedvén azt meg, hogy ezentúl valakinek az újsoron teleknek való föld szakasztasson ki.. ." Az érdekeltek vásároljanak belső házhelyet az árkon belül, mert arra viszont van lehetőség a magántulajdonossal való megegyezés alapján.

33 A fent ismertetett településföldrajzi és településpolitikai fejtegetések mindenképpen bebizonyították, hogy idejét múlta a városvezetésnek az a törekvése, hogy kizárólag az árkon belüli építkezéseket engedélyezze; a lakosság szaporodása természetszerűleg vonta maga után a terjeszkedés kényszerét s ezzel magának Debrecennek szerkezetét és társadalmi szervezetét megváltoztatta, hatott a földrajzi arculat és a demográfiai viszonyok módosulására. Mindezekhez járult a kertségek terhére a Homokkertben, a Csapókertben kibontakozó településhálózat, majd az Olaj ütő és a Tégláskert életrekelte még a feudalizmus időszakában, és az új lakótelepek kinövése a felszabadulás utáni években. 32 HBmL IV. A. 1011/k 102. ftsz. Rel. 44/1823 és uo. 1005/4 ftsz Prot. comm. 1821. jún. 25. pag. 190. Korábban, 1820. dec. 7-én a Nagyerdőre vezető „új út lineaja nemcsak szegelet punctumokkal, hanem szántóvassal barázdálással is" jelöltessék meg, 1820. dec. 7. pag. 26. A Péterfia és a Csapó u. kapuk között piacot kell kialakítani, uo. 1822. jún. 17. pag. 414. Ez lett később a Ferenc-piac, a mai Bem-tér környéke. 32 a) Lásd az adatokat Komoróczy Gy. Reformkori Debrecen i. m. 56. 33 HBmL Prot. comm. 1828. aug. 25-én 379. sz. a. 395