A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Történelem - Komoróczy György: Debrecen peremkerületének kialakulása 1848-ig
időkben azonban e kérdés inkább politikai okokból vetődött fel abból a célból, hogy az addig szinte egységes református összetételű városlakók színképe megváltozzék. Mert a valóságban a katolikusoknak csupán egy egészen elenyésző hányada kívánt a városárkon kívül élni, legalább is az 1770-es években. Az 1770ben összeállított kimutatás szerint a kat. vallású birtokos polgárok száma Debrecenben mindössze 15 családfő volt, míg mellettük 10 birtoktalan élt a városban. A családtagok számáról nem szólnak a források. Ugyanezzel a számmal szemben 1774-ben az újsoron csak 3 kat. család telepedett meg, akik ilyen módon az árkon kívüli őslakóknak tekinthetők: Pauer (Bauer) Ferenc kőműves, Varga István és Böszörményi Miklós. A katolikusok részére kijelölt 72 telekből elfoglalt 3 házhelyen kívül azonban a többit mindaddig fenn kellett tartani, amíg „róm. katolikusok benépesítik". Ezt rendelte el 1775 június 26-án Forgách Miklós. De ezt a rendeletet nem tartották be. 12 A róm. katolikusok száma a XVIII. sz. harmadik negyedében nagy ütemben növekedett. Többek között 1777-ben már 395 felnőttet, 225 gyermeket írtak öszsze. Közöttük 41 iparosmester, 64 segéd és 23 inas tartózkodott a városban, tehát az összlétszám körülbelül 30%-a. A többi kereskedő, háztulajdonos, nyerész stb. volt. Nyilvánvaló, hogy a megtelepedés igényénél és annak kielégítésénél a vallási hovatartozás szempontja háttérbe szorult és a jóval kedvezőtlenebb körülményeket kívánó külsősori házhelyekre a róm. katolikusok is csak akkor költöztek ki, ha a városon belül megélhetésük már nem volt biztosítva. 1785-ig részükre mindössze 18 házhelyet osztottak ki, majd amikor a tanácsnak 1785-ben újabb 104 helyet kellett kialakítania, részükre továbbra is fenntartott 55 helyet, de senki sem telepedett meg ott. Ez indokolta, hogy most már vallási különbség nélkül 1785. november 15-én a „közterhek viselése érdekében" a nagyváradi királyi biztos elrendelte az összes telkek benépesítését, evégett a fenntartott 55 telket is másoknak adták ki. Ez a hullámzás később is folytatódott. A helyzet csak 1811 után vált kritikussá, amikor a királyi biztos és a két tanács együttese között súlyos ellentmondásokra vezetett. 13 II. József uralkodása idején a városvezetés újabb ostrom alá került. A lakosság erőteljesen szaporodott s közismerten az ország legnépesebb városai között is az első helyeken állt. Ez magyarázza meg, hogy 1786. január 31-én újabb 169 házhelyet osztottak ki, akkor a korábbi 50 négyszögöl helyett átlag 75 négyszögöllel. A várományosok száma akkor 464 volt, mind alkalmasak a közterhek viselésére. A létszám főként a Csapó és Cegléd utcákhoz tartozó hóstátokban emelkedett s minthogy többen nem jutottak telekhez, a felépített házakba lakókként költözködtek be. Foglalkozásuk általában napszámos, földhordó volt. A napszámosok hozzávetőleg 80%-os arányban telepedtek meg. Foglalkozásuk után részben a korábbi szabályozás, részben pedig az 1784-ben kiadott szabályrendelet szerint adóztak, amely a „zsellérek" (inquilinus) adóját kizárólag „foglalkozásuk után" állapította meg, a házhely alapján nem adóztak, csak taxával tartoztak, együttesen 2 ft összeg fejében. 14 A lakóházzal bírók legtöbben éveken át helyben maradtak, de a lakó-nak nevezett személyek gyakran váltották egymást. Hiába volt megfelelő foglalkozásuk, a XVIII. sz. végén és a továbbiakban állandóan cserélték lakóhelyüket s vagy máshoz vagy más városba költöztek. De a telepek és az ott élők száma 12 HBmL IV A. 1011/k 65. Rel. 1812/142. sz. 3. mell. és IV. A. 1004/2. Prot, commission. 1811. aug. 3. pag. 225—226.; uo. 1002/1. ftsz 1777. aug. 19. pag. 286. V. ö. még részletesen Komoróczy Gy.: Kir. biztosságok i. m. 80. 13 HBmL IV. A. 1011/m. 12. ftsz 1778. sz. A róm. kat. vallásúak részére fenntartott házhelyekről összefoglalóan uo. IV. A. 1011/k. 65. sz. a. őrzött Rel. 142/1812 sz. 1811-ben mások mellett 38 kat. személy kért házhelyet, átlagosan 40 évesen, velük együtt élt 38 feleség, 59 gyermek; mindegyik kb. 10 éve a városban élt, „apró szerrel szolgál"; 60%-uk adót fizetett, 17 fő semmit sem adózott. 14 HBmL IV. A. 1011/k. 20 Rel. 1786/57. sz. és uo. IV. A. 1013/c II. 27. ftsz 1784-ből pag. 328. 389