A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Történelem - Sápi Lajos: Építési szabályrendeletek keletkezése Debrecenben
1 : 1440 méretarányban tüntette fel. Ezzel a meghatározással az ezt követő építési szabályzatokban e megkülönböztetés a külső és belső területeken létesítendő épületek elbírálásánál döntő szerephez jutott. Hivatalosan is kialakult a városközpont és a külsőség fogalma. A régen szorgalmazott „Építési és szépítészeti bizottmány" 1872. aug. 19-én végre megalakult, amelynek a város vezető tisztviselőin kívül tagjai voltak a városi mérnökök, valamint a nevesebb építőmesterek és más közéleti emberek. ld Sőt már november 7-én a tanácsban sürgetően panaszolták a bizottság mielőbbi hathatósabb működését. Az életre hívott bizottságnak már 1873-ban érezhető volt a városra nézve jótékony tevékenykedése. Javaslatukra új ,,Építési rendszabályt" adott ki a város vezetősége, amely már 26 pontban foglalta össze a legfontosabb irányelveket és azt 1873-ban a város könyvnyomdájában kinyomatták, hogy az építkezőknek korlátlanul rendelkezésükre álljon. Ez a szabályzat már átfogóbb formában rendezi a legszükségesebb építésügyi követelményeket. Az általános rendelkezések után a 14. pontban a „Karóra vagy paticsfalra — amennyiben újabb építkezésnél csak a cseréppel való fedés van megengedve — építkezni nem szabad." A 15. pontban eltiltja a nád, deszka vagy fazsindely fedés használatát. A 16. pont szerint „Utczára szolgáló fonott sövénykerítések többé a külvárosokon sem alkalmazhatók, — a meglevők 1873 deczember 31-ig eltávolítandók." A 20. pontban eltiltják, — az eddig jellegzetes építési formát jelentő, — tűzfal alkalmazását az utcai homlokzaton, ami már a szépítészeti bizottmánynak a városias kialakításra irányuló törekvéséből eredt. Az utolsó pontban a rendszabályok ellen vétőket 5 forinttól 500 frtig terjedő pénzbírsággal sújtották. A szabályrendeletnek megfelelően az építészeti és szépítészeti bizottmány 1877-ben már a nádfedeles házak teljes megszüntetésére tett javaslatot, amelyet hosszú vita után az érintett szegény sorsú háztulajdonosok tiltakozására a tanács csak 1881. ápr. 14-én tudott érvényre juttatni úgy, hogy a nádfedeles házak átalakítását tűzbiztos héjalásra csak négy csoportba sorolva rendelték el. De még az így módosított határozatot sem tudták keresztül vinni, mert a rendelkezés után több mint hetven évvel, az 1944. évi bombázások során pusztult el Debrecen belterületén az utolsó nádfedeles ház. Az újkori építési szabályzatok elemzése Az egyre gyorsuló városfejlődéssel mind több szabályozásra, rendelkezés kiadására került sor. Így az alig néhány évvel előbb elfogadót építési szabályzat helyébe, — amelyet esetenként mind újabb és újabb rendszabállyal, utasítással és határozattal módosítottak, illetve egészítettek ki, — Balogh Mihály a város akkori főmérnöke 1883. január 2-án már egy teljesen új szövegezésű építési szabályzatot terjesztett be a városi tanácshoz elfogadásra. A város műszaki igazgatásának fejlődésére jellemző, hogy 1886-ban Debrecenben már 1 főmérnök és 3 almérnök volt rendszeresítve a városi tanácsnál. Bár időközben a városi tanács 1886-ban az érvényben levő szabályzatot újabb szabályrendelet-módosítással egészítette ki — amelyben a kőfedéllemezek (födélpép) alkalmazását engedélyezte az építtetési és szépítészeti bizottmány javaslatára t0 —, a beterjesztett javaslatot tárgyalásra kiadták a bizottmánynak, ahol csak 1889. év elején került sor véleményezésre. Balogh Mihály a véleményezés elhúzódását megunva 1888ban sürgető kérelmet nyújtott be, amelyben előadta, hogy „Időközileg az ipartörvény revízió alá vétetett és ennek megtörténte után az arra legilletékesebb testületben a m. mérnök és építész egyletben mozgalom indult meg egy építési, rendszabály összeállítására. Ezen mozgalom azonban még mai napig sem vezetett eredményre ... a már 15 HBmL Tanácsi jegyzőkönyvek 97/1872 bkgy. 16 HBmL Tanácsi jegyzőkönyvek 114/4601/1886 bkgy. 380
