A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Történelem - Sápi Lajos: Építési szabályrendeletek keletkezése Debrecenben

fedéllel csatlakozó szomszédos házak tűzveszélyes állapota megszűnjék. Korlátozták a telkek beépítési arányát — amely rendelkezés ebben az időben igen haladó műszaki gondolkodásra vall —, így a szűk telken további lakó vagy melléképületet létesíteni nem engedtek. Sőt a korábban zsúfolt beépítésű udvarok részleges kibontását rendelték el. Bár a javaslat elsősorban a tűz tovaterjedésének minél hatékonyabb megakadályozását célozta, végrehajtásával megalapozták egy egészségesebb, városias beépítésnek a rendszerét. A legértékesebb javaslat talán mégis a városrendezés területén jött létre. A kérdést vizsgálva megállapították, hogy „Akik ezt a várost látták, tudhatják, hogy ennek mind piaca, mind a kapitális utcái többnyire olyan tagosok, amilyenekhez hasonlókat más Magyarországi régi városokban nem találhatni; sőt azok a közök is, amelyeken egyik nagy utcáról a másikra átjárnak olyan keskenyek is, amelyeken egy szekér sem tér el, hanem ezek többnyire olyanok, amelyek nélkül könnyen el is lehet lenni." Ezeknek a szűk sikátoroknak a felszámolására tettek javaslatot, mivel a rosszindulatú embereknek búvóhelyül is szolgálhattak és tűz esetén az itt épült házak megközelítése igen nehézkes volt. A javaslatnak megfelelően megnyitották a Simonffy utca Piac utcai torkolatát teljes utcaszélességben, amely korábban csak egy kapu alatti átjáróval rendelkezett. Megszüntették a javaslatnak megfelelően a város piacterén és a városháza körül szétszórtan telepített árusító bódékat, húsboltokat és különböző színeket. Ez a napjainkban is megszívlelendő tevékenység nemcsak városrendezési, hanem városképi szempontból is igen nagy előrelépést jelentett. A kollégium és a városháza mellett levő szűk közzel csatlakozó kisebb telkek kártalanítással történő kisajátítására is tettek javaslatot, amelyek közterületbe csatolásával az utcák kinyitását e helyeken végrehajtották. Ez az első adat nagyobb arányú kisajátításra, amit városrendezés szempontjából végeztek a város történetében. A bizottság által előterjesztett javaslatot a város vezetősége megértéssel fogadta és az abban foglalt városrendezési feladatot érintő változtatásokat szinte maradék nélkül végrehajtották. Megindult a város tervszerű rendezése, fejlesztése. A nagy kárt szenvedett város lakossága az újjáépítés során a városi tanács által hozott szigorító rendeleteket sokszor igen terhesnek érezte és az ellene beérkezett panaszok alapján a tanács 1804. március 7-én tartott ülésében ismét foglalkozott vele. A tanácsülésben javasolták, hogy az építési szabályok és a tűz ellen rendelések „nyomtassanak ki", hogy azok széles körben váljanak ismeretessé. Javasolták továbbá, „hogy akik téglából építenek tűzfalat azok részére olcsóbb áron téglát és 2 évre a házi censust engedje el a tanács. Amennyiben a sori (újsori) szinti engedi a szegényebb lakosoknak olcsóbb áron adnak téglát, de a házi censust nem engedhetik el mert itt az adót a telek után fizetik. A rossz munkát végző kőműves mesterre büntetést javasolnak, a tanács azonban azt javasolja, hogy a rossz munkát végző kőműves költségére maga végeztesse el a javítást.—" Látva az építési szabályrendelet végrehajtása körül felmerült bizonytalanságot Berzeviczy, akkori királyi biztos az általa kiküldetett bizottság javaslata alapján az alábbi pontokban foglalt utasítást adta ki 1804. augusztus 4-én. 1. A tűz elleni és építkezési szabályok kidolgozására deputatiot rendeltek ki. 2. Az építkezés terveit előre be kell mutatni. 3. A nagyobb és középületek közelében csak téglából és cseréppel fedett épületet lehet készíteni. 4. Az épületeket a szomszéd felől mindig tégla tűzfallal kell építeni. 5. A tűzfalak készítéséért a kőműves mester 5 évig felelős. 6. Keskeny udvarakon istállók, sertésólak, színek nem építhetők. 7. Istállót, sertésólat a szomszéd falához építeni nem szabad. 372