A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön
как partján számos halomcsoport található. Ezekre az i. sz. I. századra keltezhető kurgánokra nagyon kevés figyelmet fordítottak és csak néhányat ástak meg belőlük. Zavitne falu mellett 209 sír került feltárásra. A tetemes nagyságú területen (2550 m 2 ) folyó munka lényegében három nagyobb és 16 kisebb (szúrópróbaszerű) helyen folyt. A 209 sír leletanyagából azonban mindössze négy táblányit közöltek. Ezen, szerencsénkre, a 14. sír fülbevalója is szerepel, mely tökéletes párja a hazai emlékanyagból előkerülő, félkörös arany drótokkal díszítettnek (3. típus). 142 Az egyik táblán a mi 1. típusú fülbevalónk is látható, de a szövegben nincs rá utalás. A bordázott aranygyöngyök sem hiányoznak a temető anyagából. Az ásatást vezető N. A. Bogdanova egy másik cikkéből derül ki, hogy a 194. sírban is volt olyan fülbevaló, melyet „aranydrótból készült gyűrűcskék fontak körbe." Ebből a sírból való még 3 ovális alakú aranylemez és egy aranylevelekből álló koszorú. 14,3 A temető teljes anyagának közlése rendkívül fontos lenne számunkra, mert felületes ismeretéből is nyilvánvaló a korai jazig emlékanyagunkkal való szoros rokonság. Nyakperecet három lelőhelyről: Füzesabony-Kettőshalom (VIII. 15.), Káposztásmegyer (IX. 3.), Szánk — Móricgát (XIV. 3.) ismerünk. Készítési technikájuk, zárószerkezetük teljesen azonos. Valamennyi a II. periódusba tartozik. Űgy tűnik, hogy előző szállásterületükön sem volt általánosan elterjedt, mert egy teljesen azonos párhuzamot sem sikerült találnunk. A négyzetes metszetű aranydrót megsodrását már a görögök ismerték a III— II. században. 144 Keres környékén több ilyen technikával készített ékszer került elő, de ezek jórészt fülbevalók. 145 (A bizonytalanságot a gyenge és méretarány nélkül közölt ábrák okozzák.) Nyaklánc viselése nem volt ritka a görög, illetve a római időben. A szemekből, sokszor duplaszemekből készült aranylánc volt az általánosabb. A fonott nyakláncok az i. e. IV. századtól kezdtek szélesebb körben elterjedni. 146 Keltezésük rendkívül nehéz, hiszen kisebb-nagyobb változtatással évezredeken át tartozékai a nők ékszerkészletének. Szerencsés esetben olyan csüngő van rajtuk, melybe érmét foglaltak. Ismerünk Domitianus, Theodosius és Justinianus érmével készült csüngőket. 147 Az érmék keltező értékűek, mert a nyakláncok sokszor más érmekkel együtt kerültek elő és ezek azt bizonyítják, hogy a keretbefoglalás nem századokkal később történt. 148 Pompejiben és Herculanumban 30—40 cm hosszúak az arany nyakláncok, tehát körülfogják a nyakat, ahogyan ez több múmiaképen is látható. 149 Majd minden esetben félhold alakú csüngő van középen. Néha kettő is. 150 A 2—4 szálból, lazán fonott nyakláncokon gyöngyök is előfordulnak, melyek szabályos távolságra helyezkednek el. Ez a technika az i. sz. I— III. századra jellemző. 151 Az 1910-es Kherszonezoszi ásatás 548— 563. sírjainak anyaga egyetlen táblán szerepel. A szövegben is csak egy sornyi utalás van rá, míg a táblán szereplő nyaklánc leletösszefüggését nem ismerjük. A közlő kísérletet sem tesz keltezésére. 152 A Szocsitól északra (Loo üdülőtelep) előkerült leletegyüttes (csüngők, gagátgyöngy aranyfoglalattal, gyűrűk, gombok) viszont az i. sz. I. századra keltezhető. 153 A békéscsabai fonott aranyláncot 142 Bogdanova 101—104., 5. t. 7., 8. 143 Bogdanova—Gusina 328., 3. t. 6., 11. 144 Cedik 146., 195—196., No. 5. 145 Ondrejeva 40—41., IV. t. la— Ib., VIII. t. 2a—2b. 146 Greifenhagen 1966. 55. 102 t. 147 Higgins 56. t. 148 Carducci 60. t, Ferté 48., Fig. 46. 149 Parlasca, K.: Mumientporträs und Verwandte Denkmäler (Weisbaden, 1966) 98. t. — Pfeiler 13. N 150 Oliver 283. Abb. 30. 151 Higgins 55. t. 152 Leper 218., 8. t. közepe, számozatlan. 153 Ivanova— Golubev 284., 10. rajz 2. 331
