A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön

16. Ezüst csövecskék, haránt menő hornyalatokkal. Lsz: MNM 59/1913. 16. 17. Ládikaveretek, vékony bronzlemezből. Derékszögben hajlanak. Lsz: MNM 59/1913. 17. 18. Szekrényfül. Vékony bronzpántból. Az ékszeres ládika fogantyúja lehetett. Lsz: MNM 59/1913. 18. 19. Szarvasfog, 80 db. Nyaklánc? Lsz: MNM 59/1913. 19. 20. Lándzsa, vas. Kerek köpüvel. Lsz: 59/1913. 20. H: 24,2 cm. 21. Edény, 6 db. Kettő kézzel formált, a többi korongolt. Lsz; MNM 59/1913. 21. 22. Gyöngyök. Kréta, paszta, karneol. Farkasfogakból készült nyaklánc. Lsz: MNM 59/1913. 22. A 3—22. szám alatt leírt tárgyakat nem láttam, mert azok lappanganak vagy megsemmisültek. Leírásukat' Párducz Mihálytól vettem át. A leletek feltehetően nem egy sírból valók. Párducz Mihály a II. periódusba sorolja őket.

90 Ez elfogadhatónak tűnik, mert az áttörtművű római áru a II. század végén és a III. század elején áramlik a szarmatákhoz.

91 A lelet összetétele szokatlan. Elképzelhető, hogy gazdag férfi sírja (lándzsa, farkasfogak, gyűrű) is volt a temetőben. Zavarja a tisztán látást, hogy Párducz Mihály több ízben is közölte az anyagot és mindig újabb darabokat sorolt hozzá.

92 A leletek részletes leírása azonban mindenképpen az ő érdeme.

93 3. KÁPOSZTÁSMEGY ER Leletkörülményeiről semmit sem tudunk. A leltárkönyv azonban három olyan megjegyzést tartalmaz, melyek némileg használhatók: 1. „Beküldte Magyar László." 2. ,,B. Szalay igazgató szóbeli utasítása alapján iktatva." 3. „A leletet 1910. XII. 9-én 180. sz. alatt mint beküldő ajándékát iktattuk, de utóbb a tulajdonos a leletet vcisszakérvén töröltük, a 180-as szám helyébe a végleges naplóba más került." A lelet tehát 1910 előtt került elő s valami nem lehetett rendben körülötte. Végül mégis a Nemzeti Múzeumba jutott, ahol 1913-ban beleltározták. Az 1958-as revíziókor a Népvándorláskori Osztálynak adták át, kivéve a 6 darabra tört tükröt. Utólag azonban Bné (Thomas Edit) ezt is népvándorláskorinak minősítette és 1967-ben átadta a római gyűjteményből a népvándorláskoriba. 1. Nyakperec, arany (IX. 3.). Négyszögletes metszetű aranyhuzalból, melyet tengelye körül sokszor megcsavartak. Két végét gömbölyűvé kalapálták, kúposra képezték ki, majd kampósan visszahajlították. Lsz: MNM 99/1913. 1., Átm: 14,3—13,9 cm. V: 0,15—0,18 cm, súlya: 13,18 gr, régi Fn: 136.12, új Fn: 3411., An: 586, E: 52. 2. Fülbevaló, arany 2 db (IX. 1—2.). Testét négyszögletesre kalapálták, és az átló irányára merőlegesen kerekre hajlították, tehát rombusz metszetű. Ezt három sorban, kis ívekből álló, aranydróttal díszítették. A felső ívet a fülbevaló testének gerincére, a másik kettőt az oldalára forrasztották fel úgy, hogy az ívek a két szomszédos oldalra támaszkodnak. Mindezt 22-szer megismételték. A szabadon hagyott egynegyednyi részt kerekre kalapálták, majd fokozatosan elvékonyították. Másik végét hengeralakúra formálták, hogy záráskor a kissé megnyújtott vékonyabbat ebbe csúsztathassák. Lsz: MNM 99/1913. 2., Átm: 3,5 cm, súlya (a két darabnak együtt): 7,15 gr, régi Fn: 135. 4. új Fn: 3402, An: 587, E: 52. 3. Tükör, bronz. Eredetileg is 6 darabra volt törve, így is került beleltározásra. Lsz: MNM 99/1913. 3. 90 Párducz (1956) 149., 169., 180. 91 A Sükösdön előkerült áttörtművű csatot a vele egy sírban talált hosszú szarmata csatok egyértelműen a II. periódusra keltezik. Zalotay Elemér ásatása. Közöletlen. Lsz: TIM 55. 5. 1—22. 92 Páducz (1931) 114. — Párducz (1935) 24—25. — Párducz (1950) 56. 93 Párducz Mihály: A Jászberény—csegelaposi szarmatakori lelet. JJÉ 1938—1943. 58—63. 307