A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön

csak ezt közölte a Szarmata Korpusz I. kötetében és teljesen elfeledkezett a másik lelőhely anyagáról, holott ezt is ismerte és korábbi dolgozatában szerepel is. A minket érdeklő másik leletről először Márton Lajos adott hírt röviden, de minden lényeges adatot megemlítve.

56 Párducz Mihály rá való hivatkozással írt róla első összefoglalójában,

57 majd szó szerint megismétli saját leírását az első pontus-germán emlékcsoport tárgyalásakor.

58 Később azonban soha nem emlegette ezt az anyagot. Olyan benyomásunk van, mintha pusztán Márton Lajos leírásából ismerte volna a leleteket s a MNM raktárában nem találta. Ezért nem közölte soha fényképét s ezért említi mindig Monort lelőhelyként, holott a leltárkönyben „Monor vidéke" szerepel és az is kiderül, hogy Herodek István postamestertől vették, 30 forintért. Csak 1882-ben leltározták be, de a vétel 1881-ben történt, mert a leltárkönyv egy 138/1881. számú aktára hivatkozik, melyet azonban nem sikerült megtalálnunk.

511 A leletek a következők: 1. „Gyöngyök carneolból, rómaiak, középen átfúrt lyukkal, 10 db." (Elkallódtak). Lsz: MNM 110/1882. 1. 2/a Fülbevaló, arany (VII. 1.). A téglalap alakú arany lemez negyedét drótszerűen kerekre kalapálták és végére kis kampót csináltak. Másik vége eredetileg — valamennyi társához hasonlóan — tölcséres lehetett, de ez letört. A megmaradt végét négyzetesre kalapálták, ezáltal kissé megnyújtották, majd hurkosán visszahajlították. Ebbe kapcsolódott a másik vég kis kampója. A fülbevaló testére egymástól szabályos távolságban, keskeny pántból három kerek rekeszt forrasztottak, melybe kék követ foglaltak. A közbülső felületre két helyen, négy gömböcskéből álló, gúla alakú granulációt forrasztottak. Lsz: MNM 110/1882. 2., Atm: 2,9 cm, súlya (a másik darabbal együtt): 4,38 gr, régi Fn: 135.15., új Fn: 3416, An: 584, E: 44/b. Jelenleg a MNM régészeti kiállításában). 2/b Fülbevaló, arany (VII. 2.) Az előbbi fülbevalónak, technikai kivitelben teljesen megegyező párja. Díszítése is azonos, de a granulációs gúlából az egyik alsó gömböcske kiesett. Lsz: MNM 110/1882. 2., Atm: 2,6 cm, súlya (a másik darabbal együtt): 4,38 gr, régi Fn: 135.15., új Fn: 3416, An: 584, E: 44/b, (Jelenleg a MNM régészeti kiállításában). 3. Csüngő, arany (VII. 3.) A patkóalakú, préselt aranylemez közepén borda fut körbe. Nyitott végére, keskeny aranyszalagból, kerek rekeszt forrasztottak. Benne kékes-fekete paszta nyomai láthatók. Kis füle bordázott aranylemezből készült. Füle alatt granuláció ül. Lsz: MNM 110/1882. 3. Atm: 2,5 cm, súlya: 1,74 gr, régi Fn: 135.5., új Fn: 3416, An: 585, E: 44/b. (Jelenleg a MNM régészeti kiállításában). 4. Négykaréjú rozetta, 12 (?) db (VII. 4—17). A leltárkönyv nem tartalmazza a rozetták számát és állapotuk leírását. Jelenleg 14 darab van belőlük. Ezek közül 5 teljesen ép, a többi töredék. Ha a hiányos darabokhoz tartoznak a töredékek, akkor is legalább 12 darab volt eredetileg a sírban. Vékony aranylemezből préselték. A közepén levő kidomborodást gyöngysor köríti. A levelek szélét" gyöngysor szegi be. Lsz: MNM 110/1882. 4., Atm: 1,0—1,1 cm, súlyuk: 0,80 gr, régi Fn: 135.9., új Fn: 7094, An; 592, E: 9. Annak ellenére, hogy a szakirodalom mostohán bánt a monori leletekkel bizonyos, hogy a jazigok sajátos hagyatéka közé sorolandó. MONOSTOR Lásd Pusztamonostor — Útépítés és Pusztamonostor. 56 Márton Lajos: A vármegye őskora. Borovszky Samu szerk.; Pest—Pilis—Solt— Kiskun vm. (Budapest, 1910) I. 188. 57 Párducz (1931) 132. 58 Párducz (1935) 22. 59 MNM 110/1882. 1—4. 294