A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön

vékonyították. A másik végét laposra kalapálták, majd hengeresen egymásra hajlították. A vékony vége ebbe csúszott bele. Testét két köralakú szalaggal díszítették, melybe kék masszát kentek. (Az egyikből kihullott). Kettőjük közé és a vékonyabb vége felé gúlás granulációt forrasztottak. H: 11,5 cm, Sz: 0,6—0,1 cm, Fn: MNM 4259. 8. Fülbevaló (?), bronz (VI. 12.). Az első leírásból hiányzik.

37 A későbbiekben egyszer „két ezüstgyűrű, felcsavart végekkel" szerepel,

118 majd „felcsavart végű bronzkarikák töredékei"-ről hallunk.''

0 A közölt fényképről megállapítható, hogy valóban két darabról lehetett szó. Gyűrű voltuk azonban kétséges. Hasonló darabokat fölös számmal ismerünk sírokból, de azok majdnem mindig fülbevalók. Lehetséges tehát hogy máshonnan keveredett a lelethez. Átm: 2,9 cm, Fn: MNM 4259., de csak az egyik darab van meg. 9. Karneol gyöngy, 10 db (VI. 13—16). Sötétebb és világosabb árnyalatú kerek gyöngyök. Átm: 0,8—1,2 cm, Fn: MNM 4259, de ezen csak három darab szerepel. 10. Pasztagyöngy (VI. 17.). Az eredeti közleményben nem szerepel, és hiányzik a pontus-germán emlékcsoporttal foglalkozó könyvből is. A Szarmatakor I. kötete már közli.

3£)

a Utólag találták meg, vagy hozzákeveredett? Átm: 1,6 cm, Fn: MNM 4259. 11. Dísztárgy. Aranylemezből készült, bizonytalan rendeltetésű. Pásztorbot kampójához hasonló, de kunkorodása tömör, teljesen zárt. A lemez teljesen hasonló a kiterített fülbevaló lemezéhez. Arra gyanakodunk, hogy esetleg a találók formálták ilyenné és eredetileg a fülbevaló párja lehetett. Az eredeti hiányában azonban ez nem dönthető el. A spirál vége tűszerűén elkeskenyedik és egyszer megtekeredik. A tekerés a fényképen utólagosnak tűnik. Az első közleményben még nem szerepelt/*

0 Később leírását is, ábráját is közli Párducz Mihály.'

1 H: 4,8 cm, Sz: 1,7 cm. Az egyik legrégebben ismert együttes. Eredetileg a Kiskunfélegyházi Múzeum tulajdona volt. Későbbi sorsa ismeretlen. Alighanem elpusztult a II. világháború alatt. 18. KISKUNMAJSA — Kuklás Jenő földje A MNM Irattára őriz egy átvételi elismervényt Párducz Mihály aláírásával, melyben leírják, hogy Szőry Sándor kiskunmajsai órás és ékszerésztől az alábbi tárgyakat vették át: 1 db bizánci aranyérmet (Zénó), 1 db kora szarmata csüngőt és 1 db kora szarmata fülbevalót. Az ékszerész nyilván behozta a múzeumba a tárgyakat, értékesítés céljából. Az elismervény biztosítékul szolgált az ékszerésznek, „a megváltási ár kifizetéséig". Nevéről és szerepéről többé nem esik szó a hivatalos okmányokban. Ez bizonyára az ékszerész szóban előadott kérésében szerepelt, különben Párducz feltétlenül említette volna nevét a kiszállási jelentésben és a leltárkönyvben.'*

2 Az elismervény kelte 1949. június 18. Párducz még aznap írt személyesen a közoktatásügyi miniszternek. „Az arany csüngődísz és fülbevaló KiskunmajsaŰjtelepen szőlőalá fordításkor talált kora szarmata sír mellékletei voltak" — írja és kéri, hogy a tudományos célok támogatására szolgáló rovat terhére fizessék ki a 703,40 Ft-ot, mert a Nemzeti Múzeumnak nincs műtárgy vásárlására kerete. A minisztérium ugyan nem kapkodta el a dolgot, de a pénzt mégis kiutalta, mert egy hónappal később (augusztus 19.) kérik az ékszerészt (Kossuth 37 Párducz (1931) 132. 38 Párducz (1935) 15., a 7. lelet. A IV. táblán azonban csak egy szerepel. 39 Párducz (1941) 23., a 8. lelet. A XXXI. tábla 70—71. ábráján levő töredékek nem tartozhatnak össze, mert mindegyiken két-két rátekercselés látható, ami soha nem fordul elő egy karikán. 39/a Párducz (1941) 23. a 10. lelet. 40 Párducz (1931) 132. 41 Párducz (1935) 15., a 6. lelet. — Párducz (1941) 23., a 7. lelet. 42 A lelőhelyre vonatkozó összes ügyiratot és leiratot egy helyen őrzik: MNM Régészeti Osztály Irattára 65/1949. 288