A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön
Kiss György rövid jelentéséből annyit tudtunk, hogy Tósaki József találta meg a sírt. Biczó Piroska kinyomozta, hogy Tósaki még él. A forgatás idején Tanya 222. szám alatt lakott, azóta beköltözött a faluba (Magyar u. 4.). Vele együtt mentünk ki gépkocsival a helyszínre. A Kecelről Kiskőrösre vezető műúton É felé haladva átmentünk a vasúti átjárón, majd Ny-ra letértünk egy dűlőútra, melyen mintegy 800—1000 métert haladtunk. Innen egy ritkán használt gyepes úton mentünk 100—150 métert É-nak a jelenleg is művelés alatt álló szőlőparcellákig. Ezek viszonylag új ültetésű szőlők, úgy 1958 körül telepítették őket. Kicsi tábla, alig 120 X 200 méteres. Ettől É-ra, a szőlők végétől lassan, majd 10—20 méter után erőteljesebben emelkedő, DK—ÉNy irányú, 200—300 méter hosszú, 50—100 méter széles, 2—3 méter magas domb húzódik. D-i és DNy-i vége lankásabb, az É-i kissé meredebb, majd a Csukástó partján hirtelen 80—120 cm-t sűlyed. Ez a tó egykori medrének a széle. Innentől tocsogós, vizes, nádas, kakás a terület. A domb DNy-i és D-i végét szélesebb meder zárja, de ez csak ritkán kerülhetett víz alá. A domb ÉNy-i végén állott Szabó János tanyája, de ennek ma már nyoma sincs. Ennek közelében találták a falakat, de jelenleg helyüket sem lehet érzékelni. A dombsor aztán tovább folytatódik a tó egykori partján (1. rajz). 1955-ben az előbb leírt domb DNy-i végén találták a sírokat. Tósaki harmadmagával forgatta szőlő alá a földet. A domboldal hosszában (DK—ÉNy) haladtak az árkokkal. A domb D-i lejtőjének az alján kezdték és lefelé dobálták a földet. Nemsokára, még a domb lejtőjén, három, egymástól 2—3 méternyire fekvő, hanyatt, nyújtott vázra bukkantak. A találó szerint férfiak voltak, nagyjából egy sorban. Igen rossz megtartású, szürke, málékony csontokra emlékszik. Kezük szorosan a test mellé volt tévé. Ezektől 10—15 méternyire, közel a domb tetejéhez, de attól 6—8 méterrel D-re, feküdt egy másik sír, DK—ÉNy-i irányítással, de nem hason. Ezt onnan tudja, hogy a koponyát találták meg először és az arccal lefelé volt a földben. Amikor ezt kiemelték, akkor látták meg koponyája körül a fülbevalókat. Ezekért jutalmat kaptak a régésztől, aki leállította a munkát és nem engedte tovább ásni őket, pedig még a domb É-i lejtőjét is be akarták volna ültetni. Tavasszal azután 2 hétig dolgoztak a régésznek. 4X4 méteres gödröt ástak, amelyben a sír is benne volt, de már nem találtak semmit. Az ásatás befejezése után tovább folytatták a rigolírozást az É-i lejtőn. Mindjárt találtak is egy vázat a tóhoz közel, aztán még egyet a domb lankáján. Ezeket azonban már nem bontották fel, hanem sietve visszatemették, mert a forgatás leállításától féltek. Tósaki szerint most is érintetlenek itt a sírok. Később beadta a szőlőt a szakszövetkezetbe. Az kiszántotta a szőlőt. Jelenleg éppen búza zöldéi a dombon. 2,1 Kis György ásatásáról semmiféle feljegyzéssel nem rendelkezünk, de megtörténtében nem kételkedünk. A leletek a kecskeméti múzeumba kerültek. Fülbevaló 2 db (III. 8—9.) Testét négyszögletesre kalapálták és az átló irányára merőlegesen kerekre hajlították, tehát rombusz metszetű. Ezt három sorban, kis ívekből álló, aranydróttal díszítették. A felső ívet a fülbevaló testének gerincére, a másik kettőt az oldalára forrasztották fel. Mindezt 16-szor megismételték. A szabadon hagyott egynegyednyi részt fokozatosan elvékonyították. Másik végét hengeralakúra formálták, hogy záráskor a kissé megnyújtott vékonyabbat ebbe csúsztathassák. Lsz: KJMK 55. 2. Ib., Átm: 3,2 cm, a <két darab súlya: 6,8 gr, Fn : 8854— 8856. Az eddigi szakirodalom az I. periódusba sorolta. 2 ' 1 Hasonló darabok azonban később is előfordulnak. 23 Kőhegyi Mihály jelentése a bajai múzeumban. Kelte 1981. október 9. 24 Párducz (1956) 179. 278
