A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön

más leletekhez tartozó darabok ábrájára utal.

16 Az akaratlan megtévesztést maga is észrevette és könyvében már egyértelműen fogalmaz.

17 Az 5. szám alatt leírt fibula nem I. századi. A 4. szám alatt szereplő bronz dísztagok pedig még későbbiek. Miután azonban az együvé tartozásuk rendkívül bizonytalan, az 1—2. számú leletek lehetnek koraiak. Annyi kétségtelen, hogy Roska Márton egy IV. századi sírt tárt fel a Laposhalmon.

18 1. Aranygyöngy, téglalapalakú, bordázott, kiterített aranylemezkék, 5 db (II. 48, 50—53). Közülük az egyik erősebben, a másik kevésbé tépett, hiányos. Lsz: Békéscsaba 54. 2626. 1., H: 1,9—2,1 cm. Sz

: 1,6—1,8 cm. 2. Csüngő, ovális, vékony aranylemezből (II. 49). A 0,4 cm széles lemez közepén perem fut körbe. Alul egy-egy, aranyszálból készült, kerek rekesz ül. Benne világoskék üvegpaszta. A csüngőt egy felül szélesebb, alul keskenyebb aranylemez osztja ketté. Közepére rekeszt forrasztottak, de ez roncsolt, hiányos. Szalagfüle kétszeresen bordázott. Lsz: Békéscsaba 54. 2626 2., H: 2.2 cm, Sz: 2,4 cm. 3. Kerekfejű bronzcsat. Elveszett. Már 1931-ben sem volt meg. Ezért Párducz Mihály is csak egy párhuzamra tud hivatkozni.

1!) 4. Dísztag töredéke, bronzból. Elveszett. A Párducz által említett párhuzama — ha a tiszafüredi leletegyüttes valóban összetartozik — nem lehet a II. századnál коrabbi.

30 5. Lemezes bronzfibula, csavarmenetes tűszerkezettel. Elveszett. A Párducz által említett párhuzam nem lehet a II. századnál korábbi.

21 Az eddigi szakirodalom nem kételkedett a leletek korai voltában. Ezt a csüngőre és a gyöngyökre vonatkozóan mi is elfogadjuk, de feltételezzük, hogy a többi (részben elkallódott) darabok nem egy sírból kerültek elő. Amennyiben újonnan előkerülő feljegyzésekből ez derülne ki, úgy a II. korszakba kellene átsorolnunk. 6. ISMERETLEN Ráth Györgytől, az ismert műgyűjtőtől, több antik régiséget — elsősorban vésett aranygyűrűket — vett a Nemzeti Múzeum 750 forintért. Közte két arany fülbevaló van. Származhatnak egy lelőhelyről is, bár ez a teljesen ismeretlen leletkörülmények miatt nem bizonyítható. 1. Fülbevaló. A téglalapalakú aranylap felső harmadát kerekre kalapálták, végét elvékonyították, majd hatszor megtekerték (III. 1.) Másik végét laposra kalapálták, majd tölcséresen egymásra hajlították. Ebbe csúsztatták az elvékonyított végét. Testén, egymástól szabályos távolságban, három gúlaalakú granuláció ül. Lsz: MNM 233487Í. 7., Átm: 2,9 cm. Súlya: 3,55 gr, régi Fn

: 127.3, új Fn

: 3433, An: 449, E: 25, de jelenleg a MNM régészeti kiállításában van. 2. Fülbevaló (III. 2.) A téglalapalakú aranylap felső harmadát kerekre kalapálták, végét elvékonyították, majd tövénél hatszor megtekerték. Másik végét laposra kalapálták, majd tölcséresen egymásra hajlították. Ebbe csúsztatták az elvékonyított végét. Testén, szabályos távolságban, három gúlaalakú granuláció ül. A két szélső felső gömböcskéje letörött. Lsz: MNM 233/1871. 7., Átm: 2,8 cm, súlya 3,75 gr. Fn: új felvétel, nincs beleltározva, An: 632, E: 51/a. 16 Párducz (1931) 109. és Párducz (1935) 20. 17 Párducz (1941) 22., 59. 18 Roska 51. 19 Párducz (1931) 109. A XVIII. tábla 8. ábráján bemutatott párhuzam Tápé-Mórahalom 8. sírjából való, (Dolg. 1931. 94.) tehát kései. Ugyanerre a darabra hivatkozik a Szeged-Alsóközpont 6. sírjánál is. A sírból Hadrianus ezüst dénára került elő. 20 Párducz (1931) 109. A XVIII. tábla 16 a)—b) ábráján bemutatott párhuzam a Móra Ferenc feltárta felsőpusztaszeri temető 34. sírjából származik (Dolg. 1931. 92). Közölve még Párducz (1941) 18. — Hasonló tagok a tiszafüredi sírból ismeretesek (Arch. Ért. 1899. 85.). A szarmata emlékanyagban nem találom párját. 21 Párducz (1931) 109. 274