A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)
Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön
feljegyzése nyomán hivatkoznak rá Alföldi András, 5 Mócsy András r> és Szabó János Győző. 7 5. GYULAVARSÁND — Laposhalom A községtől délre, az Élővíz-csatorna (régi Nádor-csatorna) partján egy lapos, kerek, árokkal s ezen kívül földhányással kerített halom terül el, melynek Laposhalom (másutt Lopóshalom) a neve. A földhányás az árokból kiásott földből halmozódott fel. Idővel, a földművelés következtében, megkopott a halom és a földhányás, az árok pedig földdel tömődött be, de még mindig jól kivehető ennek az őskori erődített telepnek hármas (halom, árok, földhányás) tagolódása. 1902-ben a filoxéra kipusztította a régi szőlőt s hogy újat lehessen telepíteni, ismét felforgatták egész felületét. Rengeteg edénytöredék és csont került felszínre, melynek egy része elkallódott, kisebb része a békéscsabai és gyulai múzeumba került. Ennek nyomán mindkét múzeum ásatott a halom északi és délkeleti oldalán. A gyulai múzeum ásatási eredményeit jó leírásból ismerjük. 8 A minket közelebbről érdeklő békéscsabai tanárnak, Krammer Nándornak a tevékenységét csak két rövid, a helybéli újságban megjelent közleményből követhetjük nyomon. 9 1930 őszén Roska Márton tisztázta a rétegviszonyokat és megállapította, hogy a bronzkori erődített telepbe késő szarmata és Árpád-kori temető sírjait ásták. 10 A békéscsabai múzeum leltárkönyvét az 1960-as években kiselejtezték. Csak annyit vezettek át belőle a mi lelőhelyünkre vonatkozóan, hogy ,,Krammer Nándor ásatása 1903". 11 Zavar volt a lelőhelyet illetően is. A szakirodalom következetesen békéscsabai anyagként tartja nyilván. Banner János azonban — a régi cédulakatalógusra támaszkodva — tisztázta a helyzetet. 12 Párducz Mihály, 13 Mócsy András 14 és jómagam is a legkorábbi jazig leletek egyikének tartottuk. 13 A leletkörülmények ismeretében ma már kevésbé vagyok meggyőződve erről. Először is semmi biztosítékunk sincs arra nézve, hogy a leletek valóban együvé tartoztak. Ráadásul a 3—5. szám alattiak már az első közlés előtt elkallódtak, s azokról sem rajzzal, sem fényképpel nem rendelkezünk. Csak Párducz Mihály megjegyzéseit ismerjük ezzel kapcsolatban, ami egy-egy meglevő — de nem gyulavarsándi — lelethez hasonlítja őket. Ez önmagában is érthetetlen eljárás. Ha látta őket, miért nem közölte az egészet együtt? Ha pedig nem látta, hogyan hasonlíthatta össze más anyaggal? Egyetlen áthidaló eljárást tudunk elgondolni: a régi leltárkönyvben rajzok szerepelnek s ezekből lehetett némi elképzelése. Ezt azonban sehol sem mondja, sőt legelső dolgozatában úgy hivatkozik a képes táblákra, mintha a mi anyagunkról lenne szó, holott 5 Alföldi (1932) 85. 6 Mócsy 115. 7 Szabó 44. 8 Domonkos János: A Lopós-halom (Arad m.). Arch. Ért. 28/1908. 55—78. 9 Krammer Nándor: A gyulavarsándi Lopóshalomról. Békés megyei Közlöny, 1902. 95. sz. — Ua. A gyulavarsándi lelet. Békés megyei Közlöny, 1903. 10., 12—14., 16., 18. sz. 10 Roska 45—61. 11 Goldmann György levele a szerzőhöz 1980. december 2. Ö is biztosnak tartja, hogy a leletek Gyulavarsánd-Lopóshalomról valók. 12 Banner (1956) 17. „Rell Lajos szerint a lelet Gyulavarsándon került elő. Ezt igazolja a régi cédulakatalógus feljegyzése is." 13 Párducz (1956) 179. 14 Mócsy 115. Békéscsaba név alatt, a 11. lelőhely. 15 Kőhegyi (1973) 280. és Kőhegyi (1974—75) 325. 273
