A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Kora szarmata aranyleletes női sírok az Alföldön

nézése ellenére viszonylag kevés támpontot kaptunk az időrendet és a korábbi szállásterületeket illetően. Teljesen világos, hogy a szovjet múzeumok kiadatlan anyagának helyszíni tanulmányozása nélkül nem vagyunk képesek eltörölni a még elénk meredő kérdőjeleket. A jazigok bevándorlásának kérdését régészeti szempontból majd csak akkor tekinthetjük megoldottnak, ha nemcsak egyes tárgytípusoknak tudjuk a Pontus-vidéken kimutatni párhuzamait, hanem az egész korai szarmata leletcsoportnak megtaláljuk a megfelelőjét a jazigok által korábban lakott területen. A hazai emlékanyag összegyűjtése és alább következő leírása csupán az első lépés lehet a megoldás felé vezető úton. A SZARMATAKOR I. PERIÓDUSÁBA TARTOZÓ LELŐHELYEK I. Békéscsaba — Ószőlők A 14 darabból álló leletet 1881-ben vette meg 100 forintért a Magyar Nemzeti Múzeum Haán Lajos békéscsabai lelkésztől.

1 Haán maga is foglalkozott ásatással, de az egyszerre eladott leleteket alighanem úgy szedte össze az évek folyamán.

2 összetartozásuk erősen kétséges, az aranylánc és gyűrű kora sem egyezik meg a többiével, annál egy-két századdal fiatalabb. A leltárkönyv megjegyzése szerint „római ékszerek, római érem" címén vették meg a leletet. A 111/881. számú levél azonban, mely a lebonyolítás ügyirata volt, elveszett. Nincs meg a római érem sem, mely azonban a leltárkönyv bejegyzése szerint: „nem a lelettel került elő". A leltárkönyvben Békéscsaba áll lelőhelyként. Banner János, bizonyára valamilyen régebbi feljegyzés alapján, közelebbi hely meg jelölést ad: „Ószőlők, a régi temető mellett"."' A tárgyak a következők: 1. Lánc. Kettős arany sodronyból négyszeresen fonott (I. 1.) Egyik vége lapos korongban végződik. A korong szélén körkörösen pontsor fut, majd ez egy kisebb körrel megismétlődik. Közepe félkörösen kidudorodik. Széléhez négyszer bordázott hengerecske van forrasztva: ebbe dugták a fonott láncot, majd összenyomták, hogy tartását biztosítsák. Másik végén csak a lánc beerősítésére szolgáló, négyszer bordázott, hengeres rész maradt meg, a többi leszakadt. Lsz: MNM 107/1881.1. H: 3'M cm, korong átm.: 1,6 cm, súlya: 25,48 gr, régi fn 135.11.; új fn: 3426, An: 744, E: 61, de jelenleg a MNM régészeti kiállításában van. 2. Fülbevaló, 2 db (I. 13—14). A 3 mm széles aranylemez egyik végét kerekmetszetű dróttá kalapálták, majd visszagörbítve kampót hajlítottak belőle. A lemez másik végét egyszerűen átfúrták, hogy a kampót beakaszthassák. Testét három, egymástól szabályos távolságra elhelyezkedő, szívalakú rekesz díszíti, melyekben eredetileg fekete-kékes massza volt, de ennek csak nyomai maradtak meg. A rekeszek között gúlaalakú granuláció ül: alul három, felül egy gömböcske. Az egyik példány vége leszakadt. Lsz: MNM 107/1881.2. Átm.: 2,6—3,1, a kettő együttes súlya: 6,26 gr, régi fn: 135.11., új fn: 3426, An: 743, E: 61. A MNM kartonjain 107/1881.2. szám alatt három aranytöredéket tartanak számon (I. 3—5.). Lelőhelyként eredetileg Madaras szerepelt, de ezt áthúzták és kézzel Békéscsabát írtak fölé. A tárolásra szolgáló zacskón azonban változatlanul hagyták a „Madaras, Pest megye" megjelölést. Ez a három darab tehát nem tartozott a Haán által eladott lelethez, hanem csak később keveredett hozzá. 3. Aranygyűrű, vésett, zöld kővel (I. 2.) Alul erősen keskenyedik, ovális átmérőjű. A kőbe két álló emberi alakot véstek. Közülük az egyik bal karját feltartja. Lsz: 1 A leltározás 1881. augusztus 15-én történt. 2 Evangélikus lelkész volt Selmecen, Nagylakon, Békéscsabán s régészeti kutatásait már az 1840-es években megkezdte. Márki Sándor: Haan Lajos emlékezete. Századok 1893. 289—304. 3 Banner (1956) 20. 268