A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - M. Nepper Ibolya: Császárkori szarmata telep Biharkeresztes-Ártánd Nagyfarkasdombon

szítettek. A közösség mindennapi életéhez az állattenyésztés és a földművelés is hozzátartozott. Az itt élő szarmaták is termeltek gabonát, amit a Kisfarkasdombról előkerült gabonamaradványok, s az egész telep hombáranyaga s a tárolóvermek bizonyítanak. Az állatokat a Barbaricumban telente a nyáron öszrszegyűjtött s szérűbe rakott takarmánnyal látták el, ennek bizonyítékát vélte felfedezni az Oroson (Szabolcs-Szatmár m.) talált szarmatakori leletben Pető M.

67 A telep jelenségek elemzésénél kiemeltem az ipari tevékenységnek, a fazekasságnak és a gyepvasérc olvasztásának meglétét falunk életében. A Kis- és Nagyfarkasdombon élő népesség a két dombot a II. század elejétől a 330—340-es évekig használhatta, ha elfogadjuk a Csörsz árok építésére a 322 utáni éveket.

68 Ezt látszik igazolni, hogy területünket gondosan a tiszántúli területekhez kapcsolja a hatalmas földsáncból és árokból álló védelmi rendszer itteni szakasza. A telep feladásának okát Dácia provincia kiürítésével előállott új, császárkori szarmata népességünk számára fenyegető helyzet idézte elő. Telepünk leletanyaga nem sejtet erőszakos pusztítást, úgy tűnik, hogy a népesség megfontoltan, értékeit magával vive hagyta el házait, s adta fel közel kétszáz évig használt szállásterületét. A két dombra települt falunk népessége etnikailag nem csupán szarmatákból (jazigok) állott. Jelentős dák elemeket olvasztott magába. Ez az esemény véleményünk szerint nem feltétlenül a mai Biharkeresztes környékén, a mi lelőhelyünk tájékán mehetett végbe, hanem néhány évtizeddel, egy emberöltővel korábban már a Tisza vidékén. A leletanyag elemzése azt az eredményt hozta, hogy a telep megülésekor e két népesség már együtt élt. Szarmata falunk lakossága ekkor már sem etnikailag, sem tárgyi anyag alapján nem különíthető el. Valamennyi család „szállásterületén" — mint ahogy a rajzos táblák mutatják (I—L.) — a dák kerámia együtt fordul el a szarmata és importkerámiával. Vidékünket időszámításunk körül és az I. század első felében a dákok politikai fennhatósága alatt levő kelták lakták. A Nagyfarkasdombról előkerült temetkezéseik ezt bizonyítják. Telepük vagy az I. század második felére datálható temetőjük vizsgált területünk körzetében ez ideig nem került elő. Jelenlétük a II. században a Nagy- és Kisfarkasdombon szerintem valószínű. A szarmata—dák lakosságba keveredett kelta családok készíthették a Nagyfarkasdomb 105., XXL, XXII., a Kisfarkasdomb 13. számú objektumait. így telepünk etnikai képét kelta elemek is színezték.

69 Az Alföld római megszállása, a jazigok leligázása nem vetődik fel, amikor Traianus dák háborúi után új tartományt szerveznek s így a nyugtalan barbár szomszéd két provincia közé ékelődött. Szövetségi hűségük pedig annyira ingatag volt korábban, hogy Domitianus alatt a quad-szarmata lázadást fegyverrel kellett letörni. Néhány év múlva viszont Traianus császárt támogatják a dákok elleni háborúban, bizonyos egyezség alapján. Hogy ennek fejében Rómától mit kaptak volna, pontosan nem tudjuk. De sejteni lehet, hogy a nomád állattartó jazigok újabb területeket, mégpedig a Tiszántúlt akarták megszállni. Dácia, az új provincia viszont elválasztotta tőlük a roxolán testvérnépüket, pedig a jazigok számára létkérdés volt a velük és a Pontus-vidékkel való keres67 R. Pető Mária: Szarmatakori ásólelet Orosról FA XXII (1971) 32—33. — Gabonaleletekre lásd: P. Hartyányi Borbála—Nováki Gyula—Patay Árpád: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon az újkőkortól a XVIII. századig. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1967—1968. (Bp. 1968.) 46—47. 68 Soproni Sándor: Limes Sarmatiae, AÉ 96/1969 48. — Éva Garam—Pál Patay—Sándor Soproni: Sarmatisches Wallsystem im Karpatenbecken Rég. Füzó Ser. II. No. 23. 1983. 65. — Mócsy András véleménye szerint legkorábban a III. század végén készülhetett a Csörsz árok. Amíg azonban a pontos keltezéshez nincsenek meg az összes adatok, a kérdés nyitvahagyását javasolja, 1. Pannónia a késői császárkorban. (Apolló könyvtár 4. Budapest, 1974). 69 Területünk kelta leleteinek és a kelta továbbélésnek behatóbb vizsgálatát a Kelta corpus Hajdú-Bihar megyei kötetében fogom elvégezni. 236