A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1982 (Debrecen, 1984)

Régészet - M. Nepper Ibolya: Császárkori szarmata telep Biharkeresztes-Ártánd Nagyfarkasdombon

— Korongolt edények sikált díszű oldaltöredékei és duzzadt peremek. Egyiken a perem bevagdosott. Veres és szürke színűek. (6 db). (Ltsz: IV. 81. 225. 1—2.) (XLVIII. tábla 1—11. rajz). — Korongolt szürke edények peremei és fenéktöredékek (3 db). — Korongolt veres és szürke edények peremei és gyűrűs fenéktöredék (13 db). — Fenőkő töredéke. — Korongolatlan edények perem-, fenék, és oldaltöredékei. A peremeken néhol ujjbenyomásos dísz, az oldalakon benyomott közepű lapos bütyök, ujjbenyomásos lécdísz, bevagdalások sora. (29 db). (Ltsz: IV. 81. 255. 1—4.) (XXXIII. tábla 6—15. rajz; L. tábla 1—8. rajz). 236. sírtól K-re — Zömök, kis hordóformájú, kézzel formált, rosszul iszapolt edényke, m: 8,5 cm szá: 8 cm fá: 7 cm (Ltsz: IV. 81. 256. 1.) (IV. tábla 8. rajz) — Korongolt, kis tömör talpacskán álló sötétszürke edényke. Hengeres nyakú, pereme legömbölyített, m: 11,3 cm szá: 8,1 cm fá: 5,2 cm. .— Széles, lapos fémpánt (?). (Ltsz: IV. 81. 256. 2—3.) (IV. tábla 9. rajz; XXXIX. tábla 5. rajz) É-i oldal 1. gödre — Egy kisebb és egy nagyobb edény fenékrósze (2 db). — Kézzel formált vastagfalú edény fenékrészének 1/3-a. — Durva anyagú, kézzel formált ,enyhén kihajló peremű, talpas, kis hordóformájú edény, m: 8,3 cm szá: 8,5 cm fá: 5,7 cm. — Rosszul égett, pelyvás anyagú agyagpapucsok töredékei. — Durva kis edény enyhén kihajló, elkeskenyedő peremmel, m: 7,5 cm fá: 5 cm (Ltsz: IV. 72. 51—55.) (IL. tábla 3, 5, 6. rajz) — Jól égetett, kihajló oldalfalú csésze, m: 6,5 cm fá: 6,5 cm. (Ltsz: IV. 72. 56.) (28. kép) — Korongolt, szürke, gömbölyű hasú, szűk nyakú kihajló peremű edény felső 2/3-a. A nyak alatt zeg-zug vonal besimítva. (Ltsz: IV. 71. 60.) (IV tábla, 1. rajz) — Egyenlőhúros vasfibula. h: 4,5 cm, m: 1,5 cm (Ltsz: IV. 78. 141. 1.) (XLVII. tábla 7. rajz) *** A császárkori szarmata telep a Nagyfarkasdomb gerincén húzódik végig annak teljes hosszában DNy—ÉK-i irányban. A telep jelenségekből arra következtettünk, hogy a domb természetes alakzatát, szélességét követve 40—68 méter szélességben helyezkedtek el a házaik, s a hozzá tartozó kemencék, hulladékgödrök s egyéb objektumok. A domb déli oldalán nem bukkantunk olyan nyomokra, mely annak a területnek a tényleges használatbavételét igazolná. Azt viszont meg kell említenünk, hogy a dombnak természetes és mesterséges kopása elképzelhető. A telep jelenségeket ugyanis a terület É-i oldalán viszonylag magas elhelyezkedésben figyelhettük meg. Így azok lepusztulása is lehetséges. A Nagyfarkasdomb egész területének valamivel több mint 1/4-ét tárhattuk csak fel. (17. rajz.) A feltárások során összesen 170 objektumot tudtunk lerajzolni és térképeinken rögzíteni (18—21. rajz). Az előkerült leletanyag rendkívül sokféle. Ezek döntő többségét a korongolt és korongolatlan kerámia adja. Ezenkívül vaseszközök (kések, kampók, szögek), csonteszközök (árak, csontkorcsolya), fenőkövek kerültek elő. A házak egy részének töltelékföldjéből a női viselethez tartozó tárgyak: fibulák, gyöngyök, kétoldalú sűrűfésű, kúp alakú bronzcsüngők kerültek elő. A női munkát jelentő szövés-fonás meglétére utal a telepen előkerült nagyszámú, különböző típusú orsógomb. Az igen nagyszámú állatcsontanyagot, mely a Kis- és Nagyfarkasdombon került begyűjtésre, Bökönyi Sándor publikálja.

7 A tárgyi anyag alapján — s Kis7 A Déri Múzeum Évkönyve 1982. 251—265. 173