A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1981 (Debrecen, 1983)

Természettudomány - Szathmáry László: A Kárpát-medence újkőkorának csontázleletei

Szathmfiry László A KÁRPÁT-MEDENCE ÜJKÖKORÁNAK CSONTVÁZLELETEI (Embertani vázlat) A szerző rövid áttekintést ad a Kárpát-medence újkőkori (i. e. 5500—2500) csontvázleleteiről. Azon esetekben, ahol erre lehetőség adódik kísérletet tesz az egymást követő régészeti kultúrák népességeinek, illetve ezek előzményeinek rekonstrukciójára, becsülve a népmozgások jelentőségét, az endogámia, illetve az izoláció mértékét az autochton és az immigráns néprészek kölcsönhatásának dinamikájában. Eredményei szerint már a középső-kőkor második felében kialakultak azok a népességtörténeti tendenciák, melyek a Kárpát-medence újkőkori népességeinek kibontakozására jellemzők. A korai újkőkor első felét déli eredetű népességek betelepülése teszi karakterisztikussá (Körös—Starcevo—Cris kultúra), amely elsősorban gracilizációval és mikrokefalizációval jár együtt. Emellett a korábbi autochton népességek továbbélése is jelentős. Az autochtonok eredetüket tekintve kétfélék lehettek. Lokális (primer) autochtonok és déli (secunder) autochtonok, akiket a déli immigransok szorítottak a Kárpát-medencébe. A kora-újkőkor első szakaszában ugyanis a dél— észak irányú népmozgások domináltak. Ezt követően (a vonaldíszes kerámia kultúrájának létrejötte idején) ezek a népmozgások lelassultak, majd valószínűleg (elsősorban az északi régióban) ellentétes irányúvá váltak. Ez a szituáció lehetőséget nyújt a periférián továbbélt lokális őslakosság jellegzetességeinek megítélésére. Az eddigi leletanyag alapján úgy tűnik, hogy a medence keleti részében nagyobb népmozgások erőteljesebb válátozásokat hoztak létre a népesség arculatában a korai és a középsőújkőkor folyamán. A nyugati régióban tehát valószínűleg „folyamatosabb" fejlődést tételezhetünk fel. A késő-újkőkorra a korábbi embertani komponensek hibrizációja, az exogámia térhódítása jellemző, amelyet folyamatos déli hatása színez. A regionális különbségek kialakulásában így az eltérő korábbi fejlődés is szerepet játszik. 64